Csizmadia János (szerk.): A Bartakovich-, Justh-, Rudnay- és Rudnyánszky-családok és részben azok rokonsága (Késmárk, 1905)
Bartakovich
12 5ttség. 1820-ban Rudnay Sándor herczegprimás levéltárnokául nevezte ki, 1825-ben pedig primási titkár lett. Szorgalma és érdemei elismeréséül 1830-ban udvari kanonokká lett s nemsokára a nagyszombati helynökség vezetésével bizták meg. Szerénységének szép tanujelét adta akkor, midőn 1843-ben a rozsnyói püspökségre történt kineveztetését az udvari főkorlátnok előtt vonakodott elfogadni. Jótékony adakozásait a nagyszombati helynökségről való távozása alkalmával kezdette meg. A nevezett helynökségi kerület számára 10,000 koronányi tőkét tett le abból a czélból, hogy annak az évi kamataiból jutalmazzák meg azokat a kerületi káplánokat, akik egyházi szónoklataikkal és a lelkipásztorkodás körébe vágó jeles dolgozataikkal tűnnek ki. Mint rozsnyói püspök tőle telhetőleg segítette megyéjének árvíz- és tűzvészkárosult lakásait s az ínség napjaiban ételt, pénzt s gabonát osztatott ki közöttük. A papnövelde megnyitásának költségeihez 22.000 koronával, a néptanítók fizetésének javításához 4000 koronával járult. Az 1847—1848-iki országgyűlésen jelen volt s látta a válságos eseményeket. Az általános láznak közepette, midőn az erősebb szellemek is ingadozni kezdének, megtartó conservativ álláspontját, melyet az 1848. évi t. cz.-ek megerősítése alkalmával tett következő észrevétele tanúsít: »Werbőczy sem remélte, hogy 300 év múlva ily fényes temetése leend.« A szabadságharcz után az egri érseki székre emeltetett s itt uj munkakör nyílt meg előtte. Az egri jogacadémián az előadások be voltak tiltva, a cisterci rend pedig nem volt képes az uj iskolarendszer értelmében nyolcz osztályra emelt gymnasiumot tanári személyzettel ellátni. A jogacadémiának visszaállítását sok fáradozás után csak 1860-ban eszközölte ki; a nyolcz osztályú gymnasiumot, pedig áldozatkézsége és buzgalma következtében, az 1852—1853-iki tanévben nyitották meg. A kántortanítók nyugdíjintézetének alapját 4200 koronával kezdette meg, pártját fogta a tudományos vállalatoknak és részt vett a Szent István és Szt.László társulatok alapításában. Alapítványainak köztudomásra jutott összege 792.458 koronánál többre rúg. Felemlítendő, hogy az esztergomi bazilikára saját költségén emeltetett egy oldaloltárt, mely 20,000 koronába került. A kizárólag pusztán nemzeti czélokra tett adományok közül a főbbek: a m. tud. akadémia építésére 21,000 K., az erdélyi múzeumra 10,500 K., a pesti nemzeti színházra 4000 K. stb. Egy szóval kitűnő lelkipásztor és nagy hazafi volt boldogult nagybátyám. Áldás poraira !