Eszterházy János: Az Eszterházy család és oldalágainak leírása (Budapest, 1901)
Az öregebb cseszneki ág
220 GRÓF ESZTERHÁZY JÁNOS tanulmányait. 1797-ben a bécsújhelyi katonai akadémiában nyeré további kiképeztetését; ezen év augusztus havában zászlótartó lett Alvinczy ezredében ; szeptemberben csatlakozott ezredéhez és a cunedvár ostromában részt vett. A rohamhoz önként ajánlkozott; itt vállát keresztüllövék és az ellenség elfogá, mint fogoly, a várban gyógyult fel és annak feladása után kiszabadult. Itt, mint gyakran említé, az éhség gyötrelmeit gyomruk körül szorított szijjal enyhíték. 1799-ben hadnagy lett a Nádasdy-gyalogságnál, később Merfeld dzsidásezredéhez tétetett át. 1805-ben az erdélyi insurrectionalis seregnél alezredes, 1812-ben a Stipschitz huszárezredben őrnagy, 1816-ban kamarás lett. A franczia hadjáratot végigszolgálva, mint a Savoi-dragonyosezred alezredese, rangja megtartásával hagya el 1818-ban a katonai pályát. Maradék nélkül halt meg 1868 augusztus 8-án, nyolczvannyolcz éves korában, Hietzingben, és ugyanott temettetett el, a maga és neje részére épített sírboltban. Neje, gróf Batthyány Johanna, sz. 1794-ben, testvérhuga Eszterházy Ferencz első nejének. Férjhez ment 1818 május 20-án. Meghalt Bécsben, 1880 junius 8-án. Férje mellé temettetett: III. György, továbbá III. Mihály, ezekről lejebb. Mária Anna, sz. 1786 január 23-án Nagyszebenben. Férjhez ment 1805 junius 4-én Bécsben, Ruspoli Sándor római herczeghez. Csillagkeresztes hölgy. Meghalt 1821 deczember 9-én. Eltemettetett Vignanelloban, a Ruspoliak sírboltjában (pápai állam). Jozefa, sz. 1787 julius 12-én Nagyszebenben. Meghalt Bécsben, 1866 deczember 23-án, hetvenkilencz éves korában. Eltemettetett Oszlopon. Dénes, erről lejebb. IV. László, erdélyi udvari tanácsos. Született 1790 jun. 29-én. Iskoláit 1809-ben Kolozsvárit végző, és az erdélyi guberniumnál fogalmazó gyakornok, 1812-ben ülnök az erdélyi királyi táblán, 1815-ben számfeletti titkár az erdélyi udvari kanczelláriánál, 1819-ben kamarás, később az erdélyi udvari kanczelláriánál való