Szerémi, Ernyey József: A Majthényiak és a Felvidék (Budapest, 1912.)
Bevezetés
IVBEVEZETÉS szükséges újból egybefűzni, amiből ismétlődés, feleslegesnek látszó recapitulatio támad, pedig ezt újabb szempontok kedvéért mellőzni nem lehetett. Kellemetlen a synchronistikus adatok laza összefüggése, sőt azoknak hiányos egybefűzése. Felróható, hogy okleveles idézeteinkben az eredeti körülményes datálást követtük, sok részletet idézünk latinul, mind a könnyedség terhére. Bűneinket tovább magyarázva, menthetnők, de ezekkel már nem fáraszthatjuk az olvasót. Teljes tudatában vagyunk a hiányoknak, valamint egyéb támasztható kifogásoknak is, de ezek java része elvi kérdés, egyéni szabad nézet. Egyetlen általános szabályt ismertünk irányadónak. Legyen tanulmányunk hiteles adatoknak halmaza, melyet magyarázó szöveg követ lépten-nyomon, egyedüli értéke legyen a hiven reprodukált történelmi igazság, más praetensiói nincsenek. Ha az olvasó olykor megütközik felfogásunk ósdi voltán, kérjük, vegye ezt, a sok régen múlt dolgok elbeszélésének ráadása gyanánt, emlékül a régen elmúlt világra. Munkánknak genealógiai részét illetőleg, néhány szóval elő kell adnunk a szempontokat, amelyekből kiindultunk. Nevezetesen, hogy az olvasó könnyebben értse meg a családtagok közt fennálló leszármazási, rokonsági fokot, amennyire a szöveg megengedi, lehetőleg synchronisticus irányt követünk, az évszámok sűrű beillesztése mellett, mert saját tapasztalatunkból és számtalan olvasó panaszából tudjuk, hogy némely történelmi munka olvasásánál a gyéren előforduló évszám igen kellemetlen. Kisebb baj az évszámokkal túltarkított szöveg, mintha az olvasó esetleg húsz-harminc lapot kénytelen visszafelé áttekinteni, hogy bizonyos eseménynek pontos keltét megtudja. Nem kisebb hiba az, hogy egy eseménynek leírásánál az elején ott van az évszám a hosszú elbeszélésben a hónapok, napok pontosan idézvék, de az évszám továbbra hiányzik. Ha feljebb a chronologikus sorrend lehetőleg szigorú betartását hangsúlyozzuk, mindazonáltal azt mereven és folytonosan követni nem lehetett. Eltérést engedtünk helylyel-közzel a synchronisticus rendszertől olyan egyöntetű elbeszélésnél, amely csak úgy érthető meg jól, és némileg érdekfeszítő, ha folytatólag tárgyaljuk befejezéséig, vagy legalább az esemény elbeszélésénél előforduló olyan időpontig, ahol a szünetelés kívánatos, avégre, hogy azon idő alatt történt eseményeket kissé körültekinthessük. Igazolásul egy példa: 1573-ban magva szakadt a Majthényi Gergely fiai legidősbikének, Zsigmondnak, az úgynevezett Zavari ágnak. Két árvaleánya, és a fiág közt megindult az örökösödési per, mely 50 esztendőnél