Palásthy Pál: A Palásthyak III. (Budapest, 1891.)
Előszó
ELŐSZÓ. Az Isten irgalma megengedte, hogy amit jó szándékkal kezdtem, azt, nyugodt lelkem birtokában maradva, bevégezhessem. Legyen neki hája, legyen a dicsőség az Övé, kinek sugalma és segélye nélkül sem egyes ember, valamint az egész nemzet sem kezdhet, annál kevésbé vihet véghez, ami valóban jó és áldásos. S legyen felebaráti szivből fakadt hála és tisztelet azon nemes lelkeknek is, kik nekem e vállalatban segédmunkát nyújtottak, és akik azt rokonszenvvel fogadták. Nem történelem eme kötetek, hanem anyag annak kezére, aki a magyar társadalom történelmét egykoron megirni fogja. Egy, sok hányattatások közt aczélozott család éleményeinek adatai egyszersmind a magyar társadalom küzdelmeinek mozzanatai. A mag elvettetik , ki fogja az aratást kezdeni, vagy bevégezni, Istennek a titka. Más az, aki vetett, más az, aki aratni fog, ez a társadalmi életnek a szabálya. Nem öntetszelgés, hanem a nemes család szeretete, melynek késő ivadéka vagyok, vezetett e kiadásra, melylyel, a nemes foglalkozás élvezetében, hazafias szándékomnak is eleget tettem. Az adatok hiányos sóvársága, vagy gyér szórványossága nem vádolhat, inkább azok bősége nyomott, aggasztott leginkább. Ha, ami az okmányokban jogi szempontból szükséges, de a szövegezésben czékszerű, nem mellőztetik, ha más sok okmány nem kivonatosan közöltetik, tíz kötetnek kerete is szűk leendett eme 1600 darabot meghaladó anyagra.