Thaly Kálmán: A Székesi gróf Bercsényi család II. 1689-1703. (Budapest, 1887.)
Előszó
Jupiter homlokából kipattanó pánczélos Minerva. Pedig valódi és egész fogalmat Bercsényiről csakis az nyerhet, a ki korábbi élettörténetét is ismeri s a változó idők behatásai alatt fejlődött jellemének alakulását figyelemmel kísérni módot lel. Gr. Bercsényi Miklós oly nagyszabású egyéniség hazánk történelmében, hogy az 1703—1711 között európai hírűvé lett szereplését megelőző élettörténetét is mennél tüzetesebben földeríteni mulaszthatlan kötelességévé vált a mai kor történetirodalma színvonalán állani törekvő írónak. E föladatot tűzte maga elé a szerző a jelen kötettel. A második fő ok pedig ama körülményben rejlik, hogy a Buda visszafoglalásától a Rákóczi-szabadságharczig lefolyt éveknek, vagyis a XVII-ik század végső tizedének s a XVIII-ik első éveinek részletes története még eddig szintén nincsen megírva. Pedig az 1690-es esztendők minden irányban való átalakulásnak válságos korszakát képezik hazánkban, melyben az elhanyatlott török uralmat, az 1687-iki országgyűléstől kezdve teljes hatálylyal s mind pregnánsabban életbelépő osztrák önkényuralmi, beolvasztó, Austriával egységesítő törekvések rendszere váltja föl. Ezek idézték föl szükségképen a Rákóczifölkelésben nyilvánult nemzeti nagy ellenhatást, melynek a Kollonics-rendszert halomra dönteni sikerült, s a mely nélkül magyar állam ma már nem volna, — sőt talán a magyar faj és magyar nyelv sem léteznék többé. A Rákóczi-Bercsényi-féle szabadságharcz keletkezését, jellemét, az azt megelőzött másfél évtized történetének beható ismerete nélkül kellőképen megérteni nem lehet. Nem volt tehát e szabadságháború