Tahy István: Tahyak és azokkal rokon családok (Budapest, 1904)
IX. Fejezet
alapi Salamon (Elek ága), dr. Eötvös József (a miniszter), Trefort Ágoston (a miniszter), nemeskéri Kiss Miklós az államtitkár atyja és ennek nővérei : Kiss Edvárd, Szeniczey, gróf Zsigray, Gyulai Pál, Hőgyészy, Csúzy, Vigyázó, szentgyörgyi Horváth, ez utóbbi családból származik névváltoztatás után a gróf Hugonaycsalád és még báró Pekassi családok. Paksi László Klára leányának báró Holló Zsigmondné utódai: Kornis, Egerer, Cseh, mádi Kovács, báró Exterde, Malatinszky, Keczer, Bene, Cholnoky, Patatich, Davidovszky, Madarász, Forintos, Pálmaffy, Zlinszky stb. családok. Paksi László Judith nevű leányának pókafalvy Becsky Györgyné utódai: Becsky, Csaba, (ezek után ismét: mádi Kovács, Malatinszky, br. Exterde) Csík, br. Lippe, Nagy, Pécsy, Luby stb. családok. Paksi Miklós Kata leányának szolnoki Jármy Andrásné és Sára gegényi gróf Nyakas Györgyné utódaik. A jármyak után származnak a Tahyak s ezektől Tajnay Ilona, báró Révay Simonna, báró Ghyllányiak, és Bujanovich Sándor. „ Az udvari kamara, a nőágbeli utódokkal, ő felsége jóváhagyásával, 32.000 frt összegben egyezett ki, mely összeg, még a XIV-ik század pénzviszonyaihoz képest is, nem mondható magas összegnek, tekintve azt, hogy több mint 80.000 hold volt a birtokok kiterjedése. A fentebb megnevezett birtokokon kívül még volt a Paksiaknak birtokuk a felső megyékben is több helyen, a többi között Bánk, Bojár és Felső-Kemencse stb. Állítólag ezen helyek egyikén ásták ki báró Holló ezüst koporsóját. (Bene Gyula családtag s barátom szives közléséből.) Paksi Judit után örököltek még a gróf Zychyek is. Összevonva II. Ádámnak és Jármy Erzsébetnek leszármazását, a mint az a családi iratok szerint lett összeállítva, a mellékelt táblázat tünteti elő. Mióta a Tahyak, a török által elfoglalt területeken volt birtokaikról kiszoríttattak és Sáros vármegyében telepedtek meg, IV. Ferencztől kezdve, ki hétéves korában jutott árvaságra, az ősi birtokok visszaszerzéséért, sőt a meglevő birtokok megtartásáért, kivéve az ung-, sáros-, abaúj-, bihar- és szabolcsvármegyi birtokokat, semmit sem tettek és így vesztette el a család férfiága a szlavóniai, Somogy, Baranya, Pilis, Pest és Nógrád vármegyékben volt ősi birtokaikat. II. Ádám vette magának 1740. évben azon fáradságot, hogy az ősi és férfiágat illető, de a nőiágbeli távoli rokonok által elfoglalt, birtokok visszaszerzésére szükséges okmányokat beszerezni kezdette, hogy a török járom alól felszabadult vidékeken volt ősi birtokokat a család férfiágának is visszavehesse. Távol van tőlem ezért őseinket kárhoztatni, s a török hódoltság rendkívüli viszonyokat teremtett meg az országban. Őseink a hadipályától elmaradtak s így nagyon természetes, hogy azon nőiági rokonok, kik tovább is karddal szolgálták hazájukat, ha egy vidékről a törököt kiszorították, ők nyerték el a rokoni kötelék és vitézségük révén a Tahyak ősi birtokait; így kapták Lipót királytól Bosjakovinát a gróf Daskovicsok, az ősi Tahy-birtokot a gróf Eszterházyak, a nógrádvármegyei birtokokat a Wattayak stb. De nemcsak az ősi szlavóniai, somogyi, nógrádi stb. férfiágat illető, de az újabb időkben házasság útján nyert birtokokat is nagyrészben elfoglalták az ági rokonok. Ezért II. Ádám igyekezett az elvesztett birtokokat a család részére visszaszerezni. II. Ádám (felesége Jármy Erzsébet) fia György nevében is óvást tesz a leleszi konvent előtt mindazon adás-vevés, egyezség, beiktatás stb. ellen, amelyek a vele rokon Tahy, Fejérváry, Ráty (Rathy), Mónai, Ujfalussy, Varjú, Körtvélyessy, Szinnyey, Bernáth, Bugykay, Beregy, Szokoly, Tholvay, Szunyogh s Palágyi családok birtokait illetik. 1746. (Leleszi konv. orsz. lit. Ador No. 8.) II. Ádám az Ung vármegyében kihasított (Homok községben 1000 hold) birtok részét, valamint minden birtoklási jogát, melyet Ung s Sáros vármegyékben bírna, testvéröcscsének Józsefnek 1000 forintért eladja, fentartván a makkoltatás, legeltetés és a kölcsönös örökösödési jogot. (Lel. konv. orsz. lit. 1748. Act. No. 35.)