Butkai Viczmándy Tamás: A Viczmándy-család története (Budapest, 1915.)
Előszó
ELŐSZÓ. «I have ever had a pleasure in obtaining any little anecdotes of my ancestors.» Benjamin Franklin. Észak-Amerika egyik nagy büszkesége, Franklin, önéletrajzában mondja, hogy mindig szeretett családja történetével foglalkozni. Ezt bizonyára nem hiúságból tette, hiszen — mint ő elbeszéli — családjának legidősebb tagjai nemzedékeken át egyszerű mesteremberek (kovácsok) voltak, de tette családja iránt érzett meleg szeretetből. Engemet is, amikor családomnak ezt a történetét közre bocsátom, ha — mint alább elmondom — elég csinos családjával rendelkezem is, hasonló érzelmek vezetnek. Nem akartam én (nincs is most ideje!) a régi időknek a felhevített képzelet tüzénél tán ragyogóbbá varázsolt fényében henyén sütkérezni, de érdekelt tudnom, honnan jött családom és az idők folyamán miképen tevékenykedett, mit szenvedett, s hogyan birkózott meg