Dudás Gyula: A bácskai nemes családok. Adalékul Bács-Bodrogh vármegye történetéhez (1893)
A bácskai nemes családok ábécé rendben
4 , a mohácsi vész előtti civilisatiója teljesen megsemmisült s ezzel együtt megsemmisültek a régi családok is. Csak egy-egy középkori oklevél vet némi világot az itt élt nemességre, s az ezekben foglalt adatok bármily fontosak is a vármegye középkori művelődéstörténetére nézve, genealógiai tekintetben mindazáltal nagyon töredékesek. De nem foglalkozunk e családokkal már csak azért sem, mert azok a jelen vívmányaira semminemű befolyással nem voltak. A középkori nemesség egykori élete semmi hatással sincs a jelenkorra, s mint ilyen, meddő hajtása maradt egykori nemzeti cultúránknak. Az alábbiakban tehát az újkori nemes családok történeteit fogjuk lajstromszerűleg vázolni. Ezen újkori nemesség 1848-ig nemcsak kiválóan fontos szerepet játszott vármegyénk belső életében, hanem egyenesen e nemesség képezte magát a vármegyei közönséget s ennek vezetése, irányadása s munkálkodása segíté elő azt a nagy művet, a melyet a jelenlegi vármegyei társadalom alapjául tekinthetni. Hogy a közhivatalokat ők viselték, hogy a vármegye belső és külső életében felmerülő politikai, közigazgatási és közművelődési kérdéseket ők intézték; s hogy egyszóval a vármegye éltető elemét ők képezték, ezt talán nem is kell itt bővebben fejtegetnünk, mert általánosan tudva van, hogy 1848-ig a magyar nemesség képezte a magyar nemzetet. Vármegyénk nemessége területünk történeti viszontagságai következtében sok tekintetben különbözik az ország egyéb vidékeinek nemességétől. Itt ugyanis nincs benszülött nemesség a szó valódi értelmében, mert Bács-Bodrogh vármegye lakossága egészben véve a jövevények jellegével bir. Vármegyénk jelenlegi nemes és nem nemes családai mind vagy a török hódoltság korának vége felé (mint a bunyevácok és szerbek), vagy a hódoltság kora után telepedtek le ezen a földön (mint a magyarok, tótok, sokácok, németek stb.). Nemességünk sem lehet tehát egészen autochton, mert