Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai (Sepsiszentgyörgy, 1901)
Családok
Sykó vagy Sikó (nagybölöni vagy bölöni.) . Régi és gyökeres háromszéki székely nemes család, mely eredeti származását „Nagy-Bölön" községből vette, honnan egyik ága a XVII. század elején Sepsi-Szent-Györgyre költözik s ott családot alapítván, végkép megtelepszik, a másik ága pedig a XVIII. század elején Maros-Vásárhelytt szerepel, a honnan Kolozsmegyébe átköltözvén, ottan családot alapítanak. A mostani Bölön községben maradottak pedig végkép kihalván, azok öröksége a sepsiszentgyörgyi ágra szállt. Az 1602. évi és az 1614. évi lustrákban több helyen fordulnak elő Sykók, kik mint szabad székelyek, primipilusok és pixidáriusok szerepelnek, de hogy ezek közül melyik Lykónak volt fia a megnemesített István és Péter, nem tudható. Hogy azonban anyjuk Országh Anna volt ezt Kőváry László és Nagy Iván munkái igazolják.1611 április 25-én Szebenben kelt nemes levéllel Báthori Gábor fejedelem Lykó István Kőröspatakon lakó rectort és iskolamestert s ennek öcscsét Pétert, valamint ezek utódait az általuk sok rendben tanúsított odaadó hűséges szolgálatjukért czimeres nemességre emeli, s egyszersmint a nagybölöni házukat a Bodor Kelemen és Czirjék Péter szomszédságukban, valamint összes bárhol létező birtokaikat mindennemű adók, taxák s más közterhek viselése alul örökösen fölmenti. A nemes levél kihirdettetett Szotyorban 1611 november 23 án Csorna György sepsi-lányának elnöklete alatt tartott háromszéki közgyűlésén minden ellenmondás nélkül s a kihirdetést aláírta Veres János sepsi -szék felesküdt jegyzője. A család tagjai nagyobb részint közhivatalt viseltek és viselnek máig is, s így elsősorban megemlítendő Isó István nemességszerző, ki az 1611-ik évben Kőröspatakon mint rector és iskolamester szerepel, s ki valószínűleg egy személy az 1622. évben sepsiszentgyörgyi unitárius lelkészszel, ki ezen évben az egész egyházával a református vallásra tért át, mely vallásban a család sepsiszentgyörgyi ága ma is van, mig a II. István lága unitáriusnak maradt. kézdi és orbai székek kapi Az 1722-ik évben I. János a bölöni beltelkét elcseréli a bodoki Mikó Ferencz sepsiszentgyörgyi beltelkével s az azzal járó földekkel, jobbágyokkal és templombeli helylyel, s megtelepszik Sepsi-Szent-Györgyön véglegesen és a család sepsiszentgyörgyi ágát alapítja. Ennek fia IV. Péter mint városi tanácsos és az ev. ref. egyház pénztárnoka szerepel, ki 1762. évben egyik építtetője a református toronynak . Ugyanennek fia VI. Péter mint városi tanácsos és ennek fia VI. János 1848/49-beli honvéd-főhadnagy, ki az orosz fogságban szenvedett sok hurczolás után megszabadulva, egy pár év múlva meghal. Fiai I. László 1848/49-beli honvéd utász-csapatvezető, és I. József Sepsi-Szent-György városi tanácsi és ev. ref. egyházi pénztárnok. I László fia I. Béla rendőrtiszt, ki az 1893. évben Kossuth Lajosnak Sepsi-Szent-György város díszpolgári oklevelét átnyújtó turini küldöttségnek egyik tagja volt. A II-ik táblán 11. István mint ügyvéd Maros-Vásárhelytt telepszik meg és ennek fia IV. István kir. tábla ülnök ugyanott, kinek fiai I. Miklós 1848/49-beli honvéd-főhadnagy, ki az 1850-es években aquarellben Erdély legjobb arczkép-festője volt. I. Lajos mint Kolozsvár járási főszolgabíró a nagyváradi sarkantyús Gyulai-családból történt házassága révén az erdélyi mágnás családokkal rokonságba jön. Mint a háromszéki régi székely családok legnagyobb részét, úgy a Lykó család sepsiszentgyörgyi ágát sem kíméli meg a „Bukow" generális erőszakos fegyverbe állítása, miután az akkor szükséges jobbágyokkal a család tagjai nem rendelkeztek. Már 1764 után II. János és IV. Péter mint török, az 1780-as években pedig VI. Péter és I. Sándor mint székely gyalogkatonák szerepelnek, kik közül a két utóbbi az 1700-es évek végéni török és franczia háborúkban vesznek részt, de azért az 1783. évben beadott nemességi igazoló pereiket (melyben a marosvásárhelyi kir. tábla 1793 február 9-én oly itéletett hozott, melylyel sepsi- Nagybölöni vagy bölöni SYKÓ vagy SIKÓ-család. Ezen művekben a leszármazás téves alapon lett összeállítva ezt megdönti az orsz. levéltár kir. táb. elnöki iratok 224. csomójában őrzött 2300/793. sz. leszármazási táblázat, mely az 1783 — 1845. években folytatott nemességet igazoló perhez lett becsatolva. 2 Eredetije az orsz. levéltár kir. könyvek Xlll. köt. 62. lapján. 3 Az erre vonatkozó iratok és számadások a családi levéltárban. 4 Kőváry Erdély nevezetesebb családjai. A családi levéltárban meglévő jobbágy felszabadító levelek igazolják, hogy jobbágyaikat hűséges szolgálatukért felszabadították.