Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai (Sepsiszentgyörgy, 1901)
Családok
Mintha Mars csókolta volna homlokon az ős Mikest, hogy ivadékai mint a nemzet mártirjai, hősei és vezérei aranyfonálként vonuljanak végig a székelyek dicsfényes történelmén ; mintha hadúr kardját örökölték volna ezen ősi székely család sarjai, melylyel, ha igaz jogot védnek és szabadságért küzdenek, nagygyá és dicsővé teszi őket. Lássuk tehát egyen-egyen, lássuk a magasztos eszmékért lelkesülő hősöket és tudósokat névszerint. I. Benedeknek unokája Mihály 1584 április 1-én Báthori Zsigmondtól a nemes Simon János birtokát kapja adományképen ;s ugyanazon év és hó 26-án Mihály a papolczi kúriára, Zágonban, Pákon, Barátoson, Kőrösön, Mártonfalván, Maksán és Bitán levő részjószágaira nyert novadonatiot Mihály neje László Anna Papolczon, Zágonban kúriával, Barátoson, Zabolán, Teleken és Kovásznán levő részjószágaira ugyancsak Báthori Zsigmondtól kapott uj adományt. 1584 április 30-án Mikes Györgynek Zágonban kúriával és nejének Szörcsei Ilonának Kovásznán, Barátoson, Szörcsén és Imecsfalván levő részjószágaira Báthori Zsigmond ad ujabb adományt.1 Ugyancsak György kap 1591 márczius 20-án Zágonban kúriával, Papolczon, Kőrösön, Kovásznán és Pákon levő ősi birtokaira novadonatiot.1 -- Emlllett György és testvére Benedek Székely Mózes mellett harczoltak; azonban a végzetes Brassó melletti csatában Básta főgenerális fogságába estek, általa kivégeztettek.2 — III. Benedeknek fia Zsigmond 1609 október 16-án Báthori Gábortól pávai jószágaira nyert novadonatiot, de ugy látszik, hamar kegyvesztett len, mert 1611-ben, midőn Brassóba vonult, Báthori Gábortól notáztatott, de Bethlen Gábor, ki időközben fejedelemmé választatván, felmentette, s mint bizalmas emberét többször követségbe küldötte ; 1626-ban jun. 26-án pedig Szalánczi György magvaszakadtával Zágonban birtokhoz juttatta. 1658-ban György és Kelemen tűnnek ki, a székelyek vezérei a medgyesi országgyűlésre s mint ilyenek nagyban befolytak arra, hogy a rendek Rákóczyt újból megválasztották. Pál az I. Zsigmond fia 1685-ben követ Schaffenberg tábornokhoz ; később Tököly pártján találjuk, kivel Bukarestbe menekül, itt azonban magára vonta az oláh vajda haragját, ez bosszúból az erdélyi hadak császári tábornokához küldé, hol szörnyű "kunok között végeztetett ki.6 . Fia Kelemen a hős és tudós, ki karddal és tollal egyaránt szolgált hazájának. Életrajzát a Pallas Lexiconból veszem át. Született Zágonban 1690 augusztusban, meghalt Rodostóban (Törökország) 1762 okt. 2. Szülei reformátusok voltak, de mostoha atyja (Boer Ferencz) hatására már gyermekkorában a kath. hitre tért át, melynek élte fogytáig buzgó hive volt. A jezsuiták kolozsvári konviktusában tanult. 1707 tavaszán II. Rákóczy Ferencz udvarához került, mint belső inasa az az apród szolgálván a fejedelmet, a ki két év múlva bejáróvá léptette elő. Mig két év múlva végkép lehanyatlott Rákóczy csillaga s a 20 éves Mikes, a ki előtt az egész élet állt még, minden kényszerítő ok vagy vérmes remények nélkül, puszta szeretetből s megható hűségből elkisérte urát bujdosása útjára. — Vele volt Lengyelországban, együtt tette meg vele a tengeri utat Francziaországba, ahol 1713 jan. 13-tól 1717 szept. 15-ig időztek, mikor is III. Ahmed szultán meghívására Törökországba indultak. — A Parisban töltött majdnem öt évi idő elég alkalmat nyújtott Mikesnek a franczia kultúrával és irodalommal megismerkedni. — Törökország partján, Gallipoliban 1717 október 10-én kötöttek ki s ettől fogva a szultán birodalmában várták az európai események alakulásától, a török háborútól, a franczia szövetségtől, hogy mint szabaditók visszatérhessenek az imádott hazába. Meg is jelentek a szultán drinápolyi táborában, de a háború kedvezőtlenül folyt a törökre nézve s az 1718 nyarán 24 esztendőre kötött passzarovici béke meghozta nekik az első kiábrándulást. A fejedelem nagyravivő lelke még mindig nem tett le a reményről, de Mikes az ő humoros józanságával csak sóvárogni tudott, nem remélni s a sors neki adott igazat. Előbb a Boszporus partján szállásolták el őket Bujukderéban, aztán Jenikében, ahonnan berándultak Konstantinápolyba, sátoroztak az ázsiai parton és Bekhorban, míg végre (1720 tavaszán) a porta Rodostót tűzte ki a Marmara-tenger partján bujdosóink végleges szállásául. Itt teltek el Mikes hátralévő évei, 42 esztendő, örök honvágy, egy-egy futó remény és csendes megadás közt. Anyja a 20-as évek elején mindent elkövetett, hogy kieszközölje fia hazatérhetését. Mikesnek csak folyamodnia kellett volna amnesztiáért, de nem akarta elhagyni az öregedő fejedelmet, kinek első kamarása volt.— Később, mikor Rákóczy már nem élt, III. Károly halála után folyamodott az új királyhoz, Mária Teréziához hazatérhetésért, de sikertelenül. (Ex Turcia nulla redemptio). A hontalanság eleinte tűrhetőbb volt a kolostori rendtartás mellett is, melyet a fejedelem a magyar telepen megkövetelt, eleinte hangosabb volt az élet, mig többen voltak, némi társas életről is lehetett szó, mig asszonyok is voltak a száműzöttek közt, néhány 1 Dr. Vass Miklós tanár kir. könyv. 2 Bethlen Farkas V. 408. 3 Kemény József Not. Capit. Albins 238. 4 Engel Monumenta Ung. p. 399. 5 Cap. Albens. Lib. Reg. 1626. 6 Mikola Hist. gensal. 22.