Lendvai Miklós: Temes vármegye nemes családjai II. (Budapest, 1899)
Családok
követté választotta az országgyűlésre; 1836-ban Békés vm. főispáni helytartója, 1837-ben udvari tanácsos, 1841-ben Csongrád vm. főispáni helyettese, 1842-ben Torna és 1845-ben Csongrád vármegye főispánja lett. 1857. évi márczius hó 27-én kelt legi. elhatározással osztrák bárói rangot nyert. (Az oklevél kelte 1857. szept. 25. Bécs); fiának, báró Atzél Lajosnak, a temesmegyei németsághi uradalom jelenlegi birtokosának osztrák bárósága 1875. okt. 5. Schönbrunnban kelt legf. elhatározással Magyarországra kiterjesztetett, illetőleg neki a magyar bárói méltóság adományoztatott. A most említett Lajos — ki a főrendiháznak a census alapján tagja — testvére : II. István (szül. 1824. megh. 1866 máj. 29. Budán) szentgyörgyi gr. Hugonnay Emiliával 1848-ban kötött házasságából származik Béla (szül. 1850. Borosjenőn, neje glinai Ghermany György, román bojár és szenátor leánya Ilona, kivel 1874 okt. 25. lépett házasságra Pesten cs. és kir. kamarás, volt országgy. képviselő, a budapesti park-klub megteremtője. I. István többi fiai: József, a ki huszárkapitány volt ( 1845.), Sándor 1834—1838. Arad vm. másod-alispánja és János 1849 -52 Arad vm. csász. biztosa.— János fia Péter (szül. 1836 febr. 17. Aradon), 1867—94 közt Arad polgármestere, díszpolgára, ismételten országgy. képviselője, a vármegye és város főispánja, kinek neve összeforrt Arad legújabb történetével. Uradalmait 1879-ben eladta. A család róm. kath. vallású. A bárói csímer : Négyelt pajzs, szívpajzzsal ; ebben a kék mezőben zöld alapon álló természetes színű daru, csőrében a markolat fölött, élével lefelé fordított arany markolatú görbe kardot tart. A nagy pajzs: 1. és 4. ezüst mezőben zöld alapon fehér kövekből rakott négyszögletes vár, melynek negyedik oldala sánczkarókból (pallissádok) áll, elöl kapuval és három saroktoronynyal. Sisakdísz : a daru, csőrében természetes színű patkót tart. Takaró : ezüst-kék és ezüst-vörös. A nemesi csimer : A pajzs kék mezejében zöld alapon álló természetes színű daru, csőrében a markolat fölött élével lefelé fordított arany markolatú görbe kardot tart. Sisakdísz : a daru, csőrében természetes színű patkót tart. Takaró: ezüst-kék és ezüst-vörös. Források: Temes vármegye voksoló nemeseinek lajstroma : 1832, 1838, 1841. —Temes vármegye levélt. 1828. évi 1856, 1832. évi 3462, 1838. évi 3246. sz. — Ormós gyász-jel. gyüjtem. a Délm. tört. és rég. múzeumban. — Nagy Iván : I. 5—6 és pótköt. 9. — Liebmacher I. 3. — Magyar Nemz. zsebkönyvv 226, 298—299 és 484. — Bogma : I. 119. — Illéssy-Pettkó : A királyi könyvek: 13. — Márky : Aradvármegye és Arad város monographiája II. 631 és 659. — Somogyi : Magyarorsz. Főispánjainak Albuma 43, 114, 143. — Szentkláray : A csanádegyházmegyei plébániák története. I. 465, 466. Avakumovics: Avakumovics Pál aradi görög nem egyesült püspök, valamint testvérei : István, a gergetegi zárda főapátja, János, a kikindai kerület főbírája, György szentendrei tanácsnok és Lázár szentendrei polgár, az utóbbi kettő kereskedő ; továbbá György neje Martinovics Zsófia, gyermekei : Avakum, Dávid, Serapion, Péter és Glikeria ; végre Lázár neje Zucsay Julianna és fia János a II. Lipót király által Prágában 1791. évi szeptember hó 15-én kiadott diplomával nemesíttettek. A diploma kihirdettetett Arad vármegyénél az 1792. évi márczius hó 26-án, Pest-Pilis-Solt vármegyénél az 1792. évi május hó 18-án, Temes vármegyénél az 1820. évi november hó 20-án tartott közgyűlésen. Az ekként nemesítettek közül Pál 1739. évi nov. 7-én szül. Szt-Endrén , aradi esperes, később a karlóczai érsekségben főesperes, majd a Temesmegyében fekvő bezdini zárda főapátja volt. 1790-ben aradi görög nem egyesült püspök lett és 1815 évi ápril 13-án elhunyt.2 . István elvégezve a jogot, iktató lett a kir. ítélőtáblánál, majd zárdába lépett, előbb esperes, aztán főesperes lett, később a gergetegi zárda főapátja. 1804-ben temesvári görög nem egyesült püspök lett, 1807-ben valóságos belső titkos 1 Jkv. 1820. évi 2849 sz. — 8 Bogma, I. 129.