Schneider Miklós: Trencsén Megye 1725-1732. évi nemességvizsgálatai (Szombathely, 1938)

Előszó

ELŐSZÓ. Ma, amikor a Felvidék eseményei felé tekintve, a nemzeti vágyaink mielőbbi kielégítését, a magyar igazság közeli felvirradását várjuk, szinte idegenül, mondhatnók anachronizmusként hat, hogy Nagy­magyarország egyik távol fekvő vármegyéjének, Trencsénnek nemesi vizsgálataival foglalkozó kiad­vány jelenik meg éppen most a mi városunkban. Még nem tudhatjuk, mit rejt magában a jövő. Nem tudjuk, hogy a tót, illetve ahogyan az újabb terminológia a tót nemzetiséget megjelöli, a szlovák nép az önrendelkezés elve alapján bizonyos széleskörű autonómiának elnyerése ellenében a Magyar Szent Korona kötelékébe visszavágyódik-e, avagy más mó­don kívánja-e a sorsát irányítani. A régi Trencsén megye lakossága túlnyomórészt tót lakosságú, így ennek a területnek jövő sorsa Szlovákia sorsához igazodik. Akárhogy alakul is a helyzet, annyi kétségtelen, hogy ez a kis munka dokumentálja a történelemmel, főleg a családtörténelemmel foglalkozók előtt, hogy ezen a szinte tisztán tót vidéken is — épúgy, mint az ország többi megyéjében — hosszú évszázado­kon át a nemesi jogokat élvező családok tömegei éltek, amelyek közül nem egy elszármazott Csonka­magyarország mai területére, vagy rokoni kapcsola­tokba került más vármegyék családjaival. Bizonyos az is, hogy a trencsénmegyei nemesi vizsgálatok anyaga az érdeklődő közönség által megszerezhető kiadmányban soha meg nem jelent, és így ez a kis munka családtörténeti szempontból hézagpótló jelentőséggel bír. Vármegyénk fáradhatatlan, ambiciózus főlevél­tárnokának, Schneider Miklósnak érdeme, hogy ez a munka az Országos Levéltárban őrzött nemesi vizsg

Next