Csorba Zoltán: Miskolc és Borsod az irodalomban (Miskolc, 1942)
V. Lévay és Vadnay kora
kritikái. A felcsudás után új irányok is indulnak. Arany, Petőfi országútjárói Vajda, Reviczky más útra térnek. Jókai színes ábrándvilágára Tolnai felhője borul. A felszín alatt roppant változás megy végbe a nemzet szervezetében. Farkas Gyula az asszimiláció korának nevezi ezt az időt, Németh László szerint pedig „Kisebbségben“ cím illeti mindinkább az igazi magyar szellemet. A sietve, sokszor csak érdekből, vagy csak a bőrült felületen asszimilált ügyeskedők tömege tör az élre, híg magyarok válnak a törzsmagyarság vezetőivé. A nemzet java emigrációban, börtönben sínylődik, de még nagyobb a lelki meditációban, a teljes politikai és szellemi passzivitásban élők száma. A kiegyezésig a megalkuvók, utána pedig a magyarkodók és illúzionisták érvényesültek legjobban, Rákosi Jenő, Dóczi Lajos, Kiss József egy-két nemzedéknyi múlttal fölébe kerekednek az ezeréveseknek. A főváros valóban irodalmi központtá válik, de szép fővárosunk is csak kiegyezéses magyar. Világraszóló millenniumot ülünk s közben mi az illúziómentes valóság? idegenek térfoglalása s a törzsmagyarság kivándorlása Amerikába. Igazi mély magyar szellemű, magyar költői alkotások nem is születnek a század végén. Igaza volt Varga Gyulának: a költő meddő, mert meddő a kor. — Nemzeti és erkölcsi tartalom nélkül az irodalom fokozatosan üresedik, veszedelmesen sodródott költészetünk a nemzetköziség, a lelki nihilizmus, a l’art pour l’art művészietlen kaosza felé. Mit látunk a borsodi Szellemi és irodalmi életben e korban? A borsodi magyarság nagy tömege kuruc érzelmű volt s ennek következtében visszavonult a politikától. Később egy kis enyhület következett, akkor írta Arany János: Megy a baka lefelé, Az ázsió felfelé, A kalucsni kifelé, A szabadság befelé. Lévay és Vadnay-fajta szelíd emberek kerülnek a politikai frontra. Pici vannak a vasfejű Palóczy s a kemény Szemere? Azonban egy csodálatos dolgot látunk. Ha a politikai vezetésben kevesebb is a szerepe a borsodi magyarságnak a század végén, annál jelentékenyebb az irodalomban.