Luczenbacher János: Szerb zsupánok, királyok, és czárok pénzei (Buda, 1843.)
Bevezetés
BEVEZETÉS. A’ szlávok, szláv nevezet alatt Európában az ötödik század előtt épen nem jönek elő. Ismerték-e és ha igen, miféle név alatt ismerték a’ régi görögök és rómaiak a’ szláv népeket? azt így szól Gatterer, még csak gyanítólag sem lehetett ekkorig meghatározni. Innen történt, hogy az irói sereg Gatterer, Schlözer és más jeles történetvizsgálók’ fáradozása után a’ hajdani szlávok’ nyomoztában majd a’ régi jazygeseket, számara népet és dácusokat vagy gétákat hirdeté alaptalanul szlávoknak; majd azt állítá helytelenül, hogy a’ trákok, illurok, bulgarok, bissenusok (besenyők), pannonok ’stb. együlegyig szláv nyelvűek valának. Jordánes máskép Jornandes, ki a’ szláv népeket Szilézia, Galliczia, Lodomeria és Lengyelországba egész a Visztuláig (Weichsel) helyezteti, 552-dik évben írja: ,,Ab una stirpe exorti tria nunc nomina reddidere — — Veneti (Venedi, Henedi), Antes, Sclavi, (Sclaveni), qui quamvis nunc, ita sacientibus peccatis nostris, ubique desaeviant , tamen hinc omnes Ermanarici (regis Gothorum) imperiis serviebant.( 1). Ha a’ szlávok, vagy szlavenu ') De rebus Coelicis, tap. XXIII.1