Luczenbacher János: Szerb zsupánok, királyok, és czárok pénzei (Buda, 1843.)

Bevezetés

BEVE­ZETÉS. A’ szlávok, szláv nevezet alatt Európában az ötö­dik század előtt épen nem jönek elő. Ismerték-e és ha igen, miféle név alatt ismerték a’ régi görögök és ró­maiak a’ szláv népeket? azt így szól Gatterer, még csak gyanítólag sem lehetett ekkorig meghatározni. Innen tör­tént, hogy az irói sereg Gatterer, Schlözer és más je­les történetvizsgálók’ fáradozása után a’ hajdani szlávok’ nyomoztában majd a’ régi jazygeseket, szám­ara népet és dácusokat vagy gétákat hirdeté alaptalanul szlávok­­nak; majd azt állítá helytelenül, hogy a’ trákok, illurok, bulgarok, bissenusok (besenyők), pannonok ’stb. együl­­egyig szláv nyelvűek valának. Jordánes máskép Jornandes, ki a’ szláv népeket Szilézia, Galliczia, Lodomeria és Lengyelországba egész a Visztuláig (Weichsel) helyezteti, 552-dik évben írja: ,,Ab una stirpe exorti tria nunc nomina reddidere — — Veneti (Venedi, Henedi), Antes, Sclavi, (Sclaveni), qui quamvis nunc, ita sacientibus peccatis nostris, ubique de­saeviant , tamen hinc omnes Ermanarici (regis Gothorum) imperiis serviebant.( 1). Ha a’ szlávok, vagy szlavenu­ ') De rebus Coelicis, tap. XXIII.1

Next