Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város monographiája. Aradvármegye és Arad szabad királyi város története. II. kötet. Második rész. (1895)
XXXIX. A nemesek és birtokaik
Andrásnál 200 magyar forinton zálogban volt Plop és Solymos zarándi falvakat, melyet Beniczkyné, Szilágyi András özvegye, 275 frtért váltott magához1). Csókássy Erzsébet csakhamar másodszor is özvegyen maradt s Jánosdon (a mai Jánosdán, Biharban) élt 1657-ben2). Bercsényi (Székesi) Imre, 1577. január 6. óta a marosszéki Székes és Kendő ura, már 1560. táján nőül vette Sárosy Istvánnak Toldy Annától született leányát, Zsófiát, mi által őt is rész illette a Sárosyak nagyfalui, szentmiklósi, csegedszegi, écsokai, gorbai, téczi és pipályi javaiban, melyek azután László és István nevű fiaira szálltak át. László Szörényi bánnak és Baládffy Borbálának fia Imre, ki külföldi egyetemeken tanuit, feleségével, Lugossy János lippai főkapitány leányával, Borbálával, 1615. táján hozományúl nyerte Solymos várát a hozzátartozó 12 faluval s a zarándi négy faluval és a karánsebesi javakkal). 1616. június 12. azonban Lippával együtt Solymos is meghódolt a töröknek. Bercsényi nov. 5. folyamodott ugyan Erdély rendeihez, hogy legalább részben kárpótolják őt veszteségéért; az országgyűlés azonban más alkalomra halasztotta határozatát). A főúr, hogy bajait felejtse, nagyobb utat tett Rómába s onnan a Szentföldre. Hazatérve, mivel solymosi uradalmából jobbadán kivándorolt a nép, Boros Jenőn szerzett egy nemesi kúriát s onnan ügyelt bihari és zarándi jószágaira.). 1626-ig azonban legszívesebben mégis Székesen tartózkodott. Ekkor vallásháborítás miatt bajba keveredvén, Magyarországba menekült, de erdélyi jószágait továbbra is megtarthatta. 1630. ápr. 24. azonban Bornemisza Ferencztől és Bálintffy Kristófnétól újabb 2000 frtnyi kölcsönt vévén föl, ennek fejében lekötötte borosjenei házát s annak tartozékait, továbbá a feleségével kapott Solymos uradalmában levő Hatincza, Tulkos, Milova, Sebes, Borzova, Alsó- és Felső-Magyarest s Teszpede népes és több néptelen falut, Zarándban az egész Selindet, Alsó- és Felső-Árkost, Kövedet, Téczit s a pipályi, écsokai és gorbai részjószágokat). Téczi, Pipály és Écsoka a Bercsényiek öröklött javai voltak, melyekre a leányág is jogot tarthatott; legifjabb húgának, Zsuzsánnának (Ghyczy Györgynének) téczi, pipályi, écsokai és gorbai javait tehát zálogba vette, hogy e nővére meg ne támadhassa az ő kölcsöne ügyét). Ő maga Pozsonyba költözött s ott neveltette fiait, Lászlót, Imrét s Miklóst és leányát, Erzsit. Egyik oszlopa volt a katholicismusnak s a jezsuiták pártfogásával, római és szentföldi útjaival, Pázmányhoz, Esterházyhoz való meleg barátságával bőven kimutatta katholikus voltát. Vagyonát sem hanyagolta el. 1635. márcz. 14. a pozsonyi káptalan által újra átíratta azt az igtatólevelet, melylyel ipát, Lugassyt, a solymosi vár uradalmába, kivált Pliszka és Teszpede birtokába bevezették. Ugyanakkor Bercsényi-czímer. 1) XXIV. LR. 227b—228a. — 2) NRA. 781., 31. Itt nem Erzsébetnek, hanem Zsófiának nevezik. — 3) Thaly a Századokban, 1884., 197. és Bercsényi-család, I. 56. — 4) A Teleki-kból, Erd. Orszgy. Eml. VII. 401. Thaly, Bercsényi-család, I. 63. — 5) U.-o., 64., 68. és Századok, 1884., 208. — 6) Thaly, I. 79—81. Századok, id. h. 219—221. -7) U.-o., 293—4.