Karácsonyi János: Békésvármegye története. I. kötet (1896)
I. Könyv. Békésvármegye általános története - I. időszak. Békésvármegye története a legrégibb időktől 1566-ig
196 írni-olvasni, amint ezt pl. Ábránfy Péterről bizonyos. Sőt előkelő nők sem maradtak hátra, hanem a kolostorokban nevekedvén, a női kézi munkán kívül az írást és olvasást is elsajátították. Nadányi Krisztina aláírásának biztos, szép vonásai kétségtelen tanúbizonyságai ennek. A nem nemes ifjak az egyházi pályán vagy mint magán jegyzők, íródeákok használták fel tudományukat. Ilyenek voltak: Békési Deák Gellért, a ki már 1446-ban meghatalmazottja volt a Maróthyaknak; 1) Gyulai Deák István, a ki 1518-ban Báthory Istvánnál, a későbbi nádornál, volt jegyző;2) Gyulai Gyúry Deák András, a ki 1523 előtt Brandenburgi Györgynek volt titkára, később pedig aradi olvasó kanonok;:) Békési Deák Tamás az 1552-iki adórovó;8) Békési Deák András, ki majd adórovói, majd udvarbírói, majd tizedszedői hivatalt viselt.1) Biztosan békésmegyeiek továbbá azon Egei István, ki 1523-ban csanádi és Orosházi András, a ki 1555-ben váradi kanonok volt. Ezeken kivül Váradon, Aradon és Csanádon két-két, Egerben és Ó-Budán egyegy Gyulai nevű kanonokot találunk, kiknek egy része bizonyosan a békésmegyei Gyuláról származott. A műveltségi állapotokra nézve kútforrásaink sokkal kevesebb tudósítást tartalmaznak, hogy sem arról összefüggő képet alkothatnánk. Mindössze egy pár jellemző adatot emelhetünk ki, melyet mások talán haszonnal használhatnak fel. Középkori papjaink műveltségének fényes, noha — sajnos — egyetlen emléke azon zsolozsmás könyv (breviárium), mely jelenleg a szegedi ferenczrendű kolostor könyvtárában 1763. sz. őriztetik, s melyet 1454-ben Imre gyulai plébános készíttetett. Kitűnik ez a következő megjegyzésekből: »Explicit lectionale super festa sanctorum per circulum anni. Anno incarnationis Domini millesimo quadringentesimo quinquagesimoquarto in protesto exaltationis sancte crucis hora fere tertia Amen. Seribi et effici procuratus per honorabilem magistrum Emericum plebanum de Gyula et canonicum eclesie Varadiensis anno domini suprascripto« (folio 222) és ismét: »Explicit commune sanctorum per me infelicem Paulum de Jeneu, anno ut supra, die vero quinto kai. Octob.« (fol. 246.) Tehát a könyvet Jenei Pál nevű másoló írta és szép, festett kezdőbetűkkel és díszí- 1) 1)1. 14.002. — 2) Münch. Más. — 3) U. o. 1523. évnél. — *) B. D. II. 137. és Szenynyesi 1553. jul. 6. lev. Kam. lev. — 5) Dical. conscript. és Regest, decim. cottus Békés.