Lehoczky Tivadar: Beregvármegye monographiája. I. kötet. Általános rész (1881)
I. Bevezetés. Források. Levéltárak
I. Bevezetés. Források. Levéltárak. Vita mortuorum in memoria vivorum posita est. Minden müveit lelkű és gondolkodni szerető emberben él a vágy, hogy azon köz és tájnak, melyben lakik s melyhez tétele s érdekei kötvék, múltját s történetét ismerje ; mert különös is lenne, ha távoli, idegen föld megismerése után törekednénk, mig azt, hol őseink hamvai nyugszanak, hol bölcsőnk ringott s anyáink Istent imádni tanitottak s melynek minden rögéhez kegyelet és érdek, keserű és édes emlék fűz, hidegen mellőznek. S épen azért nagy igazság rejlik ama régi közmondásban: „Turpe est in sua patria peregrinum esse" (Iut dolog saját hazájában idegennek lenni.) Engem is, ki immár egy negyed század óta lakom e megyében, kit családi és baráti kötelék, kegyelet és szeretet kapcsol e vidékhez, vezetett ama vágy arra, hogy nagy hazánk egyik nem csekély részét képező Bereg megyének monographiáját megírjam, hogy e végből annak múltját s jelenét tanulmányozzam s ecseteljem. Czélomul tűztem ki : a megye legjelentéktelenebb pontját is fölkeresni s feltüntetni ; az elhunyt s elfeledett ősök, rég nyomtalanul elporlott elődök, egykori gazdag s tekintélyes birtokosok, a közigazgatás, törvénykezés s helyhatóságok terén hajdan buzgón szerepelt, az idők gyors röptében, a századok lefolyása közben azonban elfeledett egyének emlékét fölelevenítsem , mert szent igaz az, hogy az elhunytak élete az élők emlékezetében gyökerezik; s ezt annál inkább vélem jogosan tehetni, mert az elmúlt 6-7 században, ameddig tudniillik írott emlékeink terjednek, a megye ősi családjai, csekély kivétellel, majdnem teljesen kihaltak s azok, kik az elhunytak helyére léptek, több-kevesebb idő óta ujakul