Lehoczky Tivadar: Beregvármegye monographiája. I. kötet. Általános rész (1881)

I. Bevezetés. Források. Levéltárak

I. Bevezetés. Források. Levéltárak. Vita mortuorum in memoria viv­orum posita est. Minden müveit lelkű és gondolkodni szerető emberben él a vágy, hogy azon köz és tájnak, melyben lakik s melyhez tétele s érdekei köt­vék, múltját s történetét ismerje ; mert különös is lenne, ha távoli, ide­gen föld megismerése után törekednénk, mig azt, hol őseink hamvai nyugszanak, hol bölcsőnk ringott s anyáink Istent imádni tanitottak s melynek minden rögéhez kegyelet és érdek, keserű és édes emlék fűz, hidegen mellőznek. S épen azért nagy igazság rejlik ama régi közmon­dásban: „Turpe est in sua patria peregrinum esse" (Iut dolog saját ha­zájában idegennek lenni.) Engem is, ki immár egy negyed század óta lakom e megyében, kit családi és baráti kötelék, kegyelet és szeretet kapcsol e vidékhez, vezetett ama vágy arra, hogy nagy hazánk egyik nem csekély részét ké­pező Bereg m­egyének monograph­iáját megírjam, hogy e vég­ből annak múltját s jelenét tanulmányozzam s ecseteljem. Czélomul tűz­tem ki : a megye legjelentéktelenebb pontját is fölkeresni s feltüntetni ; az elhunyt s elfeledett ősök, rég nyomtalanul elporlott elődök, egykori gazdag s tekintélyes birtokosok, a közigazgatás, törvénykezés s helyha­tóságok terén hajdan buzgón szerepelt, az idők gyors röptében, a szá­zadok lefolyása közben azonban elfeledett egyének emlékét fölelevenít­sem , mert szent igaz az, hogy az elhunytak élete az élők em­lékezetében gyökerezik; s ezt annál inkább vélem jogosan tehetni, mert az elmúlt 6-7 században, a­meddig tudni­illik írott emlékeink ter­jednek, a megye ősi családjai, csekély kivétellel, majdnem teljesen kihal­tak s azok, kik az elhunytak helyére léptek, több-kevesebb idő óta ujakul

Next