Gyárfás István: A jász-kúnok története 2. Kr. u. 884-1301 (Kecskemét, 1873)
A kúnok Magyarországban, az Árpád-házi királyok alatt. 1239-1301
s szokásaikra kényszerítik, úgy, hogy ezek által már anynyira megnövekedett hatalmuk, hogy magára Magyarországra és a szomszéd tartományokra ebből bizonyos veszély és romlás következik. Ezenkívül ez országban más földről elszökött eretnekek és szakadárok kedvezésben részesülnek. íme maga Magyarország királynéja kiín hölgy; ennek szülei, rokonai pogányok s azok valának; Magyarország királyának (IV. Bélának) két leánya ruthenoknak (Anna Rasztisláv, Constantin Leo orosz herczegek nejei, kik szakadárok, jegyeztettek el; e király fiatal nővére az egyház ellenségének adatott (Anna Andronik görög császárnak nőült). E keserű elfogultsággal irt levélből annyi igaz, hogy III. László alatt a kúnok hatalma hazánkban tetőpontra hágott, de nem azért, mert a király kún nőnek való fia, hanem azért, mivel a kún seregek folytatók azon külháborúkat, melyeknek főczélja valt a belől meghasonlott országnak meghódítása; kún fegyverek törték meg Ottokár erejét; de a kúnok vitéz fegyverei tárták féken az ez időtájban a hazaárulásban egymással versenyző gazdag magyar főurakat is, kiknek vakmerősége már oly sokra hágott, hogy a Kaplyon nembeli Endre, a már koronás király ifjú Lászlóhoz berohanván, őt korbácscsal megverte, miért azután az országnagyok tanácsában, mint hűtlen, vagyona elvesztésére ítéltetett). Ugyanekkor más veszély is fenyegette a királyi udvart. A magyar főurak egy részének Erzsébet erélyes kormánya nem tetszett, de nyílt lázadásban kitörni nem merészelvén , — hihetően Ottokár izgatására — a viszályszítás terére léptek, s alattomos fondorlataiknak sikerült is a királyné és fia a király közötti békés egyetértést megzavarni. Hogy a viszálynak volt-e s mi volt valódi oka? erre történelmi adatot nem találunk, hanem Erzsébet nagyobb királyné egy 1286-dik évi oklevelében panaszolja, hogy irányában Ponyth fia Jakab azon hűtlenséget követte el. * V. ') Fejér Cod. V. II. 133. 1. Theiner I. 306-310. 1. — 2) Fejér Cod. V. II. 425. 1.