Gyárfás István: A jász-kúnok története 2. Kr. u. 884-1301 (Kecskemét, 1873)

A kúnok Magyarországban, az Árpád-házi királyok alatt. 1239-1301

s szokásaikra kényszerítik, úgy, hogy ezek által már any­­nyira megnövekedett hatalmuk, hogy magára Magyaror­szágra és a szomszéd tartományokra ebből bizonyos veszély és romlás következik. Ezenkívül ez országban más földről elszökött eretnekek és szakadárok kedvezésben részesül­nek. íme maga Magyarország királynéja kiín hölgy; ennek szülei, rokonai pogányok s azok valának; Magyarország királyának (IV. Bélának) két leánya ruthenoknak (Anna Rasztisláv, Constantin Leo orosz herczegek nejei,­ kik szakadárok, jegyeztettek el; e király fiatal nővére az egy­ház ellenségének adatott (Anna Andronik görög császár­nak nőült­­). E keserű elfogultsággal irt levélből annyi igaz, hogy III. László alatt a kúnok hatalma hazánkban tetőpontra hágott, de nem azért, mert a király kún nőnek való fia, hanem azért, mivel a kún seregek folytatók azon külhá­­borúkat, melyeknek főczélja valt a belől meghasonlott or­szágnak meghódítása; kún fegyverek törték meg Ottokár erejét; de a kúnok vitéz fegyverei tárták féken az ez idő­tájban a hazaárulásban egymással versenyző gazdag ma­gyar főurakat is, kiknek vakmerősége már oly sokra hágott, hogy a Kaplyon nembeli Endre, a már koronás király ifjú Lászlóhoz berohanván, őt korbácscsal megverte, miért azu­tán az országn­agyok tanácsában, mint hűtlen, vagyona elvesztésére ítéltetett­­). Ugyan­ekkor más veszély is fenyegette a királyi ud­vart. A magyar főurak egy részének Erzsébet erélyes kor­mánya nem tetszett, de nyílt lázadásban kitörni nem merészelvén , — hihetően Ottokár izgatására — a viszály­szítás terére léptek, s alattomos fondorlataiknak sikerült is a királyné és fia a király közötti békés egyetértést meg­zavarni. Hogy a viszálynak volt-e s mi volt valódi oka? erre történelmi adatot nem találunk, hanem Erzsébet nagyobb királyné egy 1286-dik évi oklevelében panaszolja, hogy irányában Ponyth fia Jakab azon hűtlenséget követte el. * V. ') Fejér Cod. V. II. 133. 1. Theiner I. 306-310. 1. — 2) Fejér C­od. V. II. 425. 1.

Next