Gyárfás István: A jász-kúnok története 2. Kr. u. 884-1301 (Kecskemét, 1873)
A kozár birodalom. Az Árpáddal beköltözött kúnok
a Duna vizén) és Simeont megtámadván erősen megverék“ stb.)• így közli Szabó K. pontos magyar fordításban a görög szöveget. A kánoknak a honkereső magyarokhoz „kabar“ név alatt csatlakozásáról egyedül ez adat létezik, melyet hitelesnek kell tartanunk; mert eltekintve attól, hogy írójának bő alkalmat nyújt a császári méltósága is hiteles adatok szerzésére, miután munkáját 949-ben s így a kánokra és magyarokra vonatkozó események után csak 50—60 évvel írta, ő csaknem egykorú hiteles írónak tekintendő. Figyelmet érdemel az, hogy a kabarok éppen úgy, mint a Turul nemzetség, melyből Árpád származott, azon nehéz, de fényes kiváltsággal birtak a többi törzsek felett, hogy tartoztak csatában legelői menni, s abból legutoljára visszatérni 2). Több történetíróink a kabarok törzsének a magyarokhoz csatlakozását ezeknek Etelközben lakása alatti időre, s így 887—8-dik évre teszik. Vizsgáljuk meg közelebbről Constantin erre vonatkozó előadását, ki a 39-dik fejezetben írja, hogy a kabarok legyőzött része elmenekült, ment, s megtelepedett a turkokkal a paczinakiták földén, majd a 40-dikben: „a tarkokkal a kabarok a paczinakiták földjén (az Etelközben) szállottak meg.“ Ha már ezek szerint a kabarok a tarkókkal, tehát ezekkel együtt, ezek társaságában szállották meg Etelközt, úgy a csatlakozásnak, a tarkok Etelközbe megszállása előtt kelle vala történni, ez pedig Lebediában lakásuk, vagy innét Etelközig átázásuk idejére 884—7-dik évekre esik, mert különben a jól értesült irónként fejezte volna ki magát, hogy a kabarok a tarkókhoz a paczinakiták földére szállottak. Constantin görög szövegét latin fordításban közli Stritter is 3), s e szavak után: „ . . . a kazárok nyelvére is megtanították azon turkokat“ még ezt teszi: „Az idő után pedig más hét nemzetség hasonlóan a khazaroktól elszakadván, a turkokhoz mentek el.“ Itt f) alatti jegyzetben Strit ) u. o. 40. f. 134 -136. 1. — s) Kézai Chron. II. k. 1. f. 4. §. Thuróczy II. 3. f. Chron. Búd. 40. 1. ( 3) Mem. pop. III. 572. ].