Gyárfás István: A jász-kúnok története 3. 1301-1542 (Szolnok, 1883)
Ha hazánk történetein végig tekintünk, azt látjuk, hogy nemzetünk élete folytonos küzdelem, gyakran a léteiért, a fenmaradásért folytatott küzdelem,talán egy országot sem ért annyi csapás, annyi romlás, mint a magyar hazát, melynek úgyszólván, minden talpalat földje őseink vérével van áztatva és megszentelve. E közben e magyar népszámban, erőben megfogyatkozhatott, de lelkében meg nem tört, el nem aljasodott.... A történelem lapjait gondosan és lelkiismeretesen kell tanulmányoznunk, hogy a múltból a jelenre okulást meríthessünk, s a jövőre magunk elébe biztos irányt tűzhessünk. Minden nemzet élettapasztalása saját történelme lapjára van túljegyezve, hogy belőle a jövendő kor életbölcsességet merítsen............Midőn a a jelenben élünk, a jövőért munkálunk .... tekintsünk vissza a múltra is, melynek köszönhetjük azt, amik vagyunk, mely jövendőnknek szilárd alapja, s ne feledjük, hogy a múlt drága vérrel szerzett öröksége,t hagyott ránk .... Szabó Károly kissebb történelmi munkái.