Gyárfás István: A jász-kúnok története 3. 1301-1542 (Szolnok, 1883)

A jászkúnok története. II. Ulászló alatt. 1490-1516

Fentebb igen sok esetben láttuk, miszerint az orszá­gos nemesi előjogokkal s ezzel egybekapcsolt honvédelmi kötelezettséggel felruházott jászkúnok a kir. tekintély ro­vására féktelen hatalom után törekvő főurak által több­­féle elnyomatást s jogcsonkitásokat szenvedtek, s ezek ellensúlyozására nem volt más eszköz körökben, mint a király oltalmához folyamodva, ősi szabadságaikról kiadott régi királyi kiváltságleveleiket az újabb királyok által megerősítetni. A keresztes háborút hirdető bulla­dások is kihirdet­­tetett, s szállásaik közelében Pesten, Kalocsán, N.-Vára­don a keresztesek főgyűlhelye volt; hihetően ő hozzájok is megküldte Dósa Czeglédről kelt s felkelésre és csatla­kozásra felhívó levelét, sőt Dósának­­Ceglédről Szegedre vonulása részint némely kisszállásokon át, részint ezek közelében történt; végre a fentebbi 1514. 88. 84. s 48. tezikkek világosan em­ntik, hogy sokan a nemesek és pa­pok közül, különösen pedig Máramaros megye csaknem minden nemesei a parasztok pártjához állottak; ellenben azt, hogy a jászkúnok a Dósa hadához csatlakoztak volna, sem e törvény, sem más történelmi adat sehol egy szó­val sem igazolja. Azt is láttuk fentebb, hogy a jászkúnok a hadjára­tok és dögvész miatt megkövesedett népességű szállá­saikra lakosok áttelepítésén törekedtek, minek az időben az volt legegyszerűbb módja, hogy mások jobbágyait hol szabados, hol nem szabados úton elvitték; e szerint tehát a jászkúnok, vagy legalább egy részük valódi földesurak valának és saját jobbágyokkal bírtak; s éppen e viszony folytán az 1514. 26. tcz. intézkedik is, hogy mi eljárás követendő az oly kánok és philisteusok ellen, kik az elhur­­czolt vagy szökevény jobbágyokat viszaadni nem akarják. Az 1514. 28. tcz. alkotását tehát nem a Dósa hadá­­hozi csatlakozás, hanem annak égető szüksége idézte elő, hogy az elidegenített, s megfogyott kir. jövedelmek ren­dezhessenek ; e végett a 2-ik tezikk elrendelte, hogy a ki­rály a kir. jövedelmeket a mellé rendelt tanács beleegye­zése nélkül bármi sürgető szükség miatt is senkinek el ne adja, mert a vevő pénze vesztett lesz, ezenkívül e­lőre-

Next