Kis-Baczoni Benkő Károly: Marosszék ismertetése (Kolozsvár, 1869)
Marosszék ismertetése - I. Általános ismertetés
rencz idejében a kuruczoktól sok háborúságot szenvedett a tanoda, akkori egyetlen tanáruk Kapusi Sámuel is elfogatván, néhány napig rabságban tartatott, később eleresztették. Fejérvártt 44 évig volt e tanoda, s azon idő alatt hét tanárai igazgatták . 1. Buzinkai Mihály, 2. Pósaházi János, 3. Kapusi Sámuel, 4. Komáromi Kiss István, 5. Berzéte János, 6. Zilahi Sebess András, ezek Fejérvártt a már akkor II. Enyedre telepítve volt Bethlen oskola üres épületében laktak, s azok számára 1671-ben gyűjtött gabonával tápláltattak. Meg van a főconsistorium levéltárában azon lajstrom, melyben a jóltevőknek, kik mit adtak közülök, nevei felirvák. 7. Paksi Szathmári Mihály, ki nem sokáig taníthatott itt, csak hamar márczius 26- án 1716-ban Steinville István tábornoktól onnan kimenni parancsoltatott. A tanulók énekelve zászlókkal tisztesen indulónak el renddel Krakkóba vagy Karkóba, a hogy régebb hivatott, Alsó-Fejérmegyébe, hová az oskola bútorai is szekerekkel elvitettek. Innen egy része a tanulóknak Sárospatakra viszsza, másik, szám szerint 30 tanáraival a gróf Teleki László és gróf Székely Ádám udvaraikba mentek, honnan állandó lakhelyöket Szászvárosra tétetni kérték, de mit meg nem nyertek. A Steinville tábornok javaslatából M.-Vásárhelyre telepedniek határoztatott. Ugyan az irt évben november 27- én Krakkóból M.-Vásárhelyre jöttek, hová deczember 2-án érkeztek; itt a tanács, pártolása folytán, az akkor már 50 számból állott ifjúság szállásokra helyeztetett; így töltötték az egész 1717-ik évet, s ez idő alatt a Borbé György házát használták hallteremnek (auditorium). Idővel a consistorium (egyházi főtanács) közbenjártával Vlik Károly császár parancsolatából, daczára némely ezt ellenző polgároknak, a m.-vásárhelyi oskolával egyesittettek, abban nyomt. 1782-ben Trajactumban a 12—17 lapig szóról szóra: „Damus hanc Instructionem Curatoribus Illustris Collegii olim Sarospatakini i«, Kegno Hungáriáé intra aliquot annorum decades cum maximo Ecclesiae ac Reipublicae Christianae cmolumeuto mansionem suam continuantis, nunc vero ultricibus per peccata nostra Jehovae manibus, iu nos concitis ingravescentibus persecutionis ductilius, cum maximo ac nunquam satis deflendo Ecclesiae ac Reipublicae Christianae damno, eodem expulsi, sed ex benigna ac principali annuentia nostra, siugularique in litteras ac litteratos affectione, accedente etiam fidelium Consiliariorum nostrorum caeterorumque in hoc Regno Patronorum consensu, ac pia liberalitate donec summus -ille Regum et Regnorum Moderator, ac opressae Ecclesiae vindex fortissimus depresso fluctuum ferocientium tumore, conödentium sibi, spes praecesque laetum duxerit ad exitum — Albae Juliae Trausylvanorum, tamquam ia bonae spei portu ancoram figentis. Anno Domini 1672. — 1) Benkö József Generalis Transylvaniája II. k, 278—293 11.