Tóth Sándor: Sáros vármegye monografiája I. kötet (Budapest, 1909.)
VIII. szakasz. A nemesség
A VÁRMEGYE ÖSSZES NEMESI CSALÁDJAI: 891 Paksi József 1800, Teréz 1844, Pál özvegye 1427 Pétervágása. Palagay István 1615, Palágyi (Palághy) Prisca 1680 (Ung megye). Palásthíj Ignácz 1761, 1770, 1787, 1790: Eperjes, Anna 1772. (Abaúj, Zemplén megye). Palaticz János 1612, 1617, 1620. Judit 1628 (Szabolcs m.). Pálcza-család De Roskovány: 1427, 1467, 1475, 1724-ben Roskovány 25 jobbágytelekkel. Pálfalvay Imre, János 1687, Gábor 1742, János 1773, 1754; Júlia 1794. (Nógrád megye). Pálffy (Pálffy) Pál 1813, János 1710; Kata grófnő 1630; Felső-Asgúth. Palis-család: 1694. Paliscsák János 1752, Páll György 1717: Eperjes. (Erdélyi család). Pallasi Ferencz 1730, István 1802: Palocsay-csilád. A lomniczai Kissevich-Horváth-család horvátországi családból származott, a melynek Zágráb megyében több faluja volt, így Belső-Lomnicza is. A XV. század végén két testvér: Gáspár és Mihály — András fiai — éltek. Amannak harmad ízen a családja, emez Magyarországba költözött át s Korvin Jánostól Árva várát kapta, utóbb azonban Szapolyay István özvegyének Palocsa várért visszaadta 1505-ben. Az utódai két családot alkottak: az idősbik ág a hatalmasabb: a Palocsay báró-család, melynek utolsó tagja Sándor 1856; az ifjabbik megtartotta nevét a Szepességben, de a XVIII. század végén az is. A két ág (a horvát és magyar) közt nem volt érintkezés, legfeljebb vagyonjogi kérdésben, de a czímerük közös: «Arany griff, első karmaiban arany koronát tartva». Ezt az ifjabb testvér szerezte Magyarországba településekor. (A horvát ágban is volt báró.) Horváth Mihály a XVI. század elején Szapolyay István örököseinek árvavárai várnagya. Öt fia közöl Kristóf a Palocsay-