Bárány Ágoston: Torontálvármegye hajdana (Buda, 1845)
Az olvasónak boldogságot! E munka, tiszta hálája egy szívnek, melly e’ rónákon talált hont. Most midőn éltünk esthajnala felé siet, úgy hiszük, igénytelen oltárainkon ez a’ végső áldozat, mit azon vidéknek szentelénk, melly olly nemes volt, egykor hajlékot adni a’ vándornak. Hajdanát adjuk e’ vármegyének, ’s ezzel munkánk be van fejezve. De az őskor’ homályaiban is találhat ollykor a’ szemlélődő kincsekre. Haladnunk csak úgy lehet, ha néha vissza is tekintünk. Torontói’ jelenkora még csak kevés évszámban öszpontosúl, noha e’ csekély idő, e’ küzdelem’ honában, már is sok szép jellemvonást láttat vidékein. Ki adhatna tökéletes művet hajdanáról olly tájéknak, mellynek előkorán az enyészet’ ködfátyola leng ? Már a’ vezérek alatt pártütött főnökök’zászlóji lobogónak itt; majd az ázsiai szertartások küzdenek ’s daczolának Roma’ egyháztanaival ; később kúntábor fosztogató e’ föld’ gyermekeit; majd görög-’s tatárgyilok s rabszíjolta-1*