Horváth Ferenc (szerk.): Vas megye. Helytörténeti tanulmányok (Szombathely, 1958)
Vas megye művelődéstörténete - Bencze József: A gyógyítás története Vas megyében
kábul Emboeroeknek egesseggekre rendvel. Ecclesiast. 38. lizdelt az orvos, az sziksegert. 1588. Esztendőében. Nyomtatott Monyorókereken. Manlius János által.” A XVI. században Körmenden Bertalan nevű orvos működött, már "1561-ben háza és földjei voltak. Ettől az időtől fogva, amint a Batthyány-levéltár adatai bizonyítják, majdnem rendszeresen tudunk orvosokról, kirurgusokról, bábákról Körmend városában. Jóés Ferenc a XVI. század elején született Szőllős községben, Szombathely mellett (latinul Solochiuminak nevezték a falut), a szőllősi gyógykovácsmester fia volt és a domonkosoknál tanult. Az eszes gyerek megtanult írni, olvasni és már 17 éves korában kivándorolt, mert tanulni akart. Bécsújhelyen beállt gyógyszerészinasnak, három év múlva felszabadult. Akkor Bécsbe ment és mint patikáról s legény beiratkozott az orvosi egyetemre. Hat év alatt orvosdoktor lett, már 1550-ben Lipcsébe került, majd Berlinbe, pár év múlva Greifswaldba, ahol a belgyógyászat és gyermekgyógyászat egyetemi professzoraként és 1568-tól 1577-ig az orvosegyetem rektoraként működött. Számos — akkorvilághírű orvosi könyvet írt latinul. Életrajzát a greifswaldi egyetem íratta meg 1929-ben. Ő volt az első, aki azt állította és tanította, hogy a rühességet élősdiek okozzák. Sok értékes tanítása mellett sem volt haladó szellemű orvos, mert erősen hitt a boszorkányságban. Molnár Ádám Terestyénjákfán született, atyja afféle kétszilvafás szegény falusi nemes volt. Minden áron tanulni akart, vándorbotot fogott, és kevés, pénzével gyalog indult neki a nagy útnak. A hallei (Németország) egyetemen 1747-ben orvosdoktor lett, s ugyanott kórházi főorvos. Az 1755. esztendőben hazajött, egy ideig Terestyénjákfán lakott, majd Bécsbe került, ott ismerkedett meg a román vajda követével, aki a nagytudású magyar orvost meghívta a vajda udvarába. Csakhamar a vajdaság országos főorvosa lett, rengeteg munkát irt Románia és Erdély egészségügyi kérdéseiről, betegségekről és járványokról. Dr. Tolnay Sándor, nagycsömötei (Vas megye) parasztja 1748-ban született és 20 éves korában Bécsbe került, ahol az orvosi egyetemet végezte el. A kitűnő fiatal orvos bekerült a bécsi világhírű állatorvosi főiskolára mint kutató. Híre egyre nagyobb, tekintélye egyre több, úgyhogy 1786-ban meghívták Budapestre, hogy a pesti állatorvosi főiskolát szervezze meg. Tolnay volt az első magyar okleveles állatorvos, aki nagy tudásával, kitűnő szervezőkészségével megteremtette a magyar tudományos állatorvosképzést és annak hajlékát, az Állatorvosi Akadémiát. Az első szerződtetett hatósági orvos Vas megye területén Kőszeg városában volt 1702-ben. Ugyancsak Kőszegen 1747-től fogva császári engedéllyel sebész céh működött. Három évig tanultak a sebészinasok a kirurgus mesternél de a céhnek vizsgáztatási joga nem volt, hanem — amint a kőszegi múzeumban meglévő oklevelek mutatják — a bécsi kirurgus céhnél kellett vizsgázniok. Az 1747-i kimutatás szerint Kőszegen már három sebész, egy rendes és egy kisegítő bába működött, míg Szombathelyen az első hatósági orvost 1762-ben „szegődtelték”. Dr. Ehrlinger Lajosnak hívták, bécsi diplomája volt, szegődőlevele a Szombathelyi Állami Levéltárban van és nagy az orvostörténelmi becse. Megyei főfizikusnak hívták, évi fizetése pedig 500 forint volt. A szegődő levélben azt is kikötötték, hogy az élelmiszereket is köteles ellenőrizni, és a megye területét csak akkor hagyhatta el, ha helyette egy sebészt állít. Ettől az időtől fogva kisebb megszakítással mindig volt megyénknek és Szombathely városának hatósági