Kristó Gyula - Székely Lajos (szerk.): Tanulmányok Békéscsaba történetéből (Békéscsaba, 1970)

Tibori János: Az Achim András-féle parasztmozgalom

Milyen módszerrel biztosította az osztálybíróság verdiktjének megtámadhatat­­lanságát? E kérdésre válaszul és bizonyítékul álljon itt Fekete József vallomása és élete,196 melyet a jelen tanulmány szerzője előtt tárt fel. Fekete József 1904-1911 között csendőr volt, tehát tagja annak a rosszemlékű fegyveres szervezetnek, amely hírhedt kegyetlenséggel védelmezte az uralkodó osztályok érdekeit. Fekete József azonban az igazságot akarta szolgálni, és e tö­rekvésének áldozatává lett. Ő maga így mondotta el az eseményeket: 1911. május 14-én korán reggel Kacsán György tűzoltó a csendőrőrse ment, és jelentette, hogy Áchim Andrást meggyilkolták. Fekete József azonnal Áchim la­kására szaladt. Áchimot az udvarban találta. A gazemberek meggyilkoltak - nyögte az sebesülten. Mivel a helyzet igen súlyosnak látszott, Fekete orvosért futott, hogy Áchimot elsősegélyben részesítsék, majd bement abba a szobába, ahol a gyilkosság történt, elkészítette a tényvázlatot. A szobát bezárta, lepecsételte, és visszaindult a csendőrőrsre. Útközben találkozott a Zsilinszky-fiúkkal, akik éppen Sailer Elek főszolgabíró­tól jöttek ki, és hallotta, hogy Szeberényi Lajos Zsigmond az ablakból kihajolva azt kérdezte tőlük: Sikerült, fiúk? Igen­­ volt a válasz. Békéscsaba népe lázban égett, mindenki az utcán tolongott. A katonaságot ké­szültségbe helyezték, a környékbeli csendőröket Csabára összpontosították. A következő napon Liszy Viktor dr. kir. ügyész és Kurz Antal vizsgálóbíró kiszálltak Békéscsabára, a Zsilinszky-testvéreket letartóztatták, és a járásbíróság épületében helyezték el őket. A fiúk őrzésére Fekete József és Szabó Miklós csendőröket rendelték ki. A helyszíni szemle megejtésére konflison kísérték a vádlottakat, és vissza­térőben a kocsit fel akarta borítani a tömeg, de a kocsis a lovak közé vágott, s azok megbokrosodva iramodtak keresztül a konflis körül tolongókon. Ezután megkezdődött a kihallgatás, amelyre a két csendőr Barát István fog­házőr jelenlétében kísérte az emeletre Zsilinszky Endrét, majd külön Zsilinszky Gábort. A teremben a vizsgálóbíró mögött állott Jankovich Tihamér járásbíró, aki a feltett kérdések után a fejével mindig intett a fiúknak, hogy igent vagy ne­met válaszoljanak. A kihallgatás után Barát fogházőr Feketét visszatartotta a lépcsőházban, és azt kérdezte tőle: Látta-e, őrmester úr, hogy mit csinált a já­rásbíró? Igen, láttam! - válaszolt ugyancsak fejét csóválva Fekete József. Miután a Zsilinszkyeket külön-külön kocsin Gyulára kísérték, a csendőrök be­vonultak csabai őrsükhöz. Fekete József azonnal jelentette a járásbíró integeté­sét Tolcsvay Nagy Gábor csendőrezredesnek, aki azt tanácsolta, hogy észrevé­telét ne jelentse írásban az ügyészségnek, hiszen mint tanú úgyis megidéztetik a tárgyalásra, és akkor ott mindent elmondhat. „A tárgyaláson pedig - mondja Fekete József - szóhoz sem jutottam, csak a feltett kérdésre volt szabad felelnem, és . . . a Zsilinszky-fiúkat felmentették”. A Kúria azonban megszimatolta a szabálytalanságot, ezért a gyulai bíróság íté­letét megsemmisítette. A második tárgyalás Budapesten volt, ide is megidézték Fekete Józsefet és Szabó Miklóst. „Itt meghallgattak, amikor beszéltem, a tö­meg zúgott... A Zsilinszky-fiúkat újra felmentették!” - emlékezik vissza ke­serűen Fekete József. A vallomástétel után megkezdődött Fekete József kálváriája. Először kine­vezték őrmesternek, de utána rögtön Ópécskára helyezték. Júniusban pedig: 196. Elmondta Fekete József 1954-ben. Született: 1879. márc. 18-án Kunszentmártonban. Anyja a neve: Fazekas Erzsébet.

Next