Kanyar József (szerk.): Fonyód története (Fonyód, 1985)
Magyar Kálmán: Az utolsó nagy magyar polihisztor, Fonyód régésze (Bacsók György 1870-1970)
kával készített kaparót, illetőleg silexet, amely a 17-18 ezer évvel ezelőtt Fonyódon megjelent ún. őskőkori (paleolit) embert jelzi. Bacsák György 1934-35-ben a Várhegy D-i részén, a mai Szigligeti utca környékén lévő Hideghéthy-kertben, közel a marhacsapáshoz egy neolitikus fazekasműhelyt tárt fel. Ugyancsak a Várhegy D-i lábánál voltak az ún. döglési lelőhelyek. Innen (az ún. Turul utcából) a Garaiék gazdasági udvara feletti dombról gyűjtött össze Bacsák neolitikus cserepeket, tűzhelymaradványokat, illetőleg 1935-ben egy csiszolt kőbaltát. A Várhegytől Ny-ra lévő Bartók Béla utcában (a Sirály féle területen) 1935-ben a még Buzáth János szellejeként nyilvántartott területen találtak egy neolitikus fakost. Bacsák György szinte egy fonyódi kihelyezett múzeumnak számított. Hozzá szállították be a Várhegytől legnyugatabbra eső neolitikus lelőhely, az ún. bélatelepi berek leleteit: egy hálónehezéket, baltát és ivópoharat. Figyelemmel kísérte a környező berki részeket is, így az ún. Ilona-berekből egy csontfoltosbaltát, illetőleg a Feketebézseny-Bánkövi berekből csonteszközöket és különböző edénytöredékeket mentett meg. Csakúgy, mint az ugyancsak feketebézsenyi Kárdűlő-rét melletti, Czár István földről, ahol 1936-ban szőlőforgatás közben neolitikus tárgyakat találtak. Az ún. Tőzegtelepről, valamint Fejes Pál tájkertészetéből is kerültek neolitikus leletek Bacsák György hagyatékába. Ezeket - a két világháború között - mind továbbította a Rippl-Rónai és a Nemzeti Múzeumba. Az őskor következő korszakából, az ún. rézkorból (i. e. 3000-1900) 1936- ban a régi Fő utcában lévő Visnyei telken talált cserepeket. A Várhegytől Ny-ra, de D-re is, az ún. Garai telken, valamint a Dögtéren is péceli kultúrához tartozó urnasírokat leletmentett. A Bézseny-pusztai félsziget végén és a Ny-i oldalán is péceli edénytöredékek voltak. 1935-ben Czár Istvánné (Fonyód, Lenke u. 1.) innen adott át Bacsóknak egy nyéllukas kőbaltát, három cserépedény kíséretében. Bacsók bejelentése révén megindított ásatás során - a Magyar Nemzeti Múzeum régészeivel együtt - Czár István telkén (mintegy 100 négyszögöl területről!) összesen 21 bádeni-péceli és bronzkori urnasírt és egy 144x120 cm-es méretű, kiégett, lesározást, tűzhelyfeneket találtak. Megállapították, hogy a bádeni-péceli (rézkori) és a bronzkori mészbetétes urnasírok külön feküdtek egymástól. Bacsák megfigyelése szerint - a fenti Czár-féle telektől D-re - az ún. Vince telken ugyancsak egy péceli település és temető nyomai mutatkoztak. Meg kell azt is jegyezni, hogy az 1935-ben a Czár telken végzett ásatást is javarészt Bacsák György vezette. Ismerjük jelentéseit, mintaszerű térképeit, valamint a különlegesen szép tárgyrajzait. Egy-egy különlegesen finom dísszel ellátott mészbetétes urnáról, bögréről gyors vázlatokat, illetőleg közölhető rajzokat csinált. Bacsák révén a Nemzeti Múzeumba jutott több fonyódi rézkori lelet, valamint az Oláh János földjéről szintén oda továbbított félgömbös, csonkakúp alakú tál, merke, valamint a nagyobb urna töredéke is jelzik azt a hihetetlen intenzitást, amellyel a gyűjtéseket, mentéseket végezte. Részt vett a Várhegytől DNy-ra, a hegy aljához csatlakozó legmagasabb kiemelkedés Ny-i oldalán és a végén előkerülő bronzkori (i. e. 1680-i. e. 750) cseréptöredékek összegyűjtésében. 19