Kanyar József (szerk.): Fonyód története (Fonyód, 1985)
Magyar Kálmán: Fonyód története az őskortól a középkorig
A 17-18 ezer évvel ezelőtt Fonyódon megjelent ún. őskőkori (paleolit) embert a Fonyód-Várhegy D-i oldalán, a Kopaszhegyen 1934-ben talált néhány - moustieri technikával készített - kaparó, illetőleg silex jelzi. A következő korszakok egyikére, az ún. neolitikumra, az új vagy csiszoltkőkorra (i. e. 5500 táján) utalnak a várhegyi, illetőleg a környékére tehető lelőhelyek. A Várhegyen Bacsák György 1934-es ásatásából két hálónehezék, agyagkanál, agyaggyűrű, egy balta és őrlőkő került elő. Ez az újkőkori település egészen a fonyódi Várhegynek a Nagyberekbe délnek kinyúló nyúlványaira, az ún. Kopaszhegyre is kiterjedt, mivel itt is voltak neolitikus edénytöredékek csakúgy, mint a Kopaszhegytől nem messze, a (régi nevén) Ripka F. utca irányában, ahol szántás közben került elő az 1930-as években egy csiszolt kőbalta. Bacsák György 1934-35-ben a Várhegy D-i részén, a mai Szigligeti u. környékén lévő Hideghéthy-kertben, közel a marhacsapáshoz egy neolitikus fazekasműhelyt tárt fel. Ugyancsak a Várhegy D-i lábánál voltak az ún. dögtéri lelőhelyek. Innen (az ún. Turul utcából) a Garaiék gazdasági udvara feletti dombról gyűjtött össze Bacsák neolitikus cserepeket, tűzhelymaradványokat, illetőleg 1935-ben egy csiszolt kőbaltát, a Kupavezér utcából pedig csiszolt, tompa élű kőkalapácsot jegyez fel a Régészeti Füzet szerzője, Kocztur Éva. A Várhegytől Ny-ra lévő Bartók Béla utcában (a Sirály féle területen) 1935-ben még Buzáth János szellejeként nyilvántartott telken találtak egy neolitikus fokost. A Várhegytől legnyugatabbra eső neolitikus lelőhely már az ún. bélatelepiterekbe esik, ahol 1936-ban hálónehezék, balta és ivópohár jutott a felszínre. A környező berekből is több helyről került elő neolitikus leletanyag, így az ún. Ilona-berekből egy csont foktosbalta, illetőleg a Feketebézseny-Bánkövi berekből csonteszköz, valamint különböző edénytöredékek. Ugyanitt figyelt meg zsa ábra. A mai Fonyód