Havassy Péter - Kecskés Péter (szerk.): Tanulmányok Gyöngyösről (Gyöngyös, 1984)
Molnár József: A munkásmozgalom története Gyöngyösön a második világháborúig
Az 1848-as törvények nem törölték el a szőlődézsmát. 1851 májusában aldsrédei határban extraneus gyöngyösiek megtagadták a földesúrnak járó szőlődézsma és taksa megfizetését. Szeptemberben a gyöngyöspüspöki és solymosi érseki uradalom szőlőhegyén 200 gyöngyösi kisparaszt tagadta meg a dézsmát.11 Gyöngyösön a szegényparasztság és a városi szegénység legnagyobb megmozdulása 1867-ben volt. A nyomorgó zsidók több esetben fordultak a városi tanácshoz, munkát és életkörülményeik javítását kérve. Mivel kérésüket a város vezetői nem teljesítették, fellázadtak. Betörték a városháza kapuját, berohantak a hivatalos helységekbe és a városi (rendőr) kapitányt ... „vakmerően megtámadták, megfenyegették és szidalmazták" A szervezőket és a résztvevőket a város vezetői megbüntették.12 A mozgalmat akkor értjük meg, ha ismerjük dr. Homer (Vezekényi) István városi orvos egykorú, a városi tanács elé terjesztett jelentését: „(A) szegény sorsú lakosság között általános a betegség és nyomor, hogy ez a népréteg a legiszonyúbb csapásnak néz elébe, ha a réginség és nyomorúság közé taszított szerencsétlen embereken rögtön nem segítenek.”13 1865-ben Bányász Sándor káplán megszervezte a Gyöngyösi Legényegyletet.14 Az egyesület célja a katolikus vallású iparos ifjúság önművelése volt. Az 1867. évi kiegyezés — melynek létrejöttét leginkább Heves megye ellenezte —15 meggyorsította a kapitalista fejlődést Gyöngyösön is. A város élénk piaci mezővárosból tőkés kereskedővárossá vált. A fejlődés kezdetét az 1867-ben megalakuló Gabonacsarnok 16 jelentette, de a változás legjobban lemérhető a pénzintézetek gyors fejlődéséből. 1867 és 1907 között 8 különböző pénzintézet alakult Gyöngyösön.17 Az első vasúti szerelvény 1870. március 19-én érkezett a városba.18 A malomalapítások is a kapitalista fejlődés eredményei. 1889-ben alapították meg a Büchler-testvérek a Gyöngyös-vidéki Gőzmalom Rt-t — felvevőpiaca Bécs, Prága és Brünn volt —, mely 1911-ben kenyérgyárral bővült. A Barna Gábor Fiai Rt. 1890-ben gőzmalmot létesített, melyet még ebben az évben gőzfűrészteleppel és parkettagyárral bővített.19 Sajnos nem a nagyüzemek jelentették Gyöngyösön az iparból élők számára a legfőbb megélhetést, hanem a továbbra is jelentős kisipar. A város lakossága 1880-ban 16 892, 1890-ben 16 999 (polgári népesség), 1900-ban 17 350 és 1910-ben 19 461 fő volt.20 1900-ban az összlakosságból az iparban 1845, a mezőgazdaságban 2281 kereső dolgozott, a napszámosok száma 156 (kereső), a házicselédeké 727 fő volt. A mezőgazdasági keresőmunkások száma 1443 főt tett ki. Iparból a lakosság 25%-a, a mezőgazdaságból közel 40%, kereskedelemből pedig 7,6% élt. Az iparban dolgozó iparosok közül segéd nélkül dolgozott 501, 1 segéddel 151, 2 segéddel 84, 3—5 segéddel 91, 6—10 segéddel 20, 11—20 segéddel 4, 20-nál több munkást pedig csak 2 iparvállalat, a Parkettagyár (57 fő) és egy építőipari üzem (30 fő) foglalkoztatott.21 2 1908-ban megkezdődött a villanyvilágítás.2 2 11. MISÓCZKI Lajos 1981/a. 34. 12. DEZSÉRI BACHÓ László 1941. 61-62. 13. DEZSÉRI BACHÓ László 1941. 56. 14. RUSCHEK Antal 1887. 176. 15. MOLNÁR József 1964. 44. 16. ETHEI SEBÖK László 1880. 291. 17. Gyöngyösi Kalendárium 1909. 171-172. 18. ETHEI SEBÖK László 1880. 291. 19. FOLLAJTÁR Ernő 1936. 121. 20. Magyar Statisztikai Közlemények 1932. 66. 21. Magyar Statisztikai Közlemények 1904. 378—381. 22. SZŰCS Gyula 1930. 11.