Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral 2. (Kecskemét, 1864)
Harmadik szakasz. Török-világ. 1526-1686
hódítás elején \ égromlással l\*n\ égették. Mint a \idekon akkor is már legnagyobb község, népessége fagyonossága tekintetében inkább elbírta a tóról, által kirokott terheket, mint apró szomszédai, * míg ezek egymás után kipusztultak és eléledt lakosaik Kecskemétre költöztek, o/ mindig azon ig\okozott hogy az elpusztult szomszéd helwgek is/pahiái, megmentse szökött jobbágyaik \ is^zaburdulásának gondjától, és az elhagyott teruletot bélbe tette. Így látjuk jegyzoköny \einkben többrul a tatárs/ent^\ör^ryi iszpahiát (Jmer szubasát Ifjúi-ben Kecskeméten hatalmaskodni, de Szentgyörgy csakhamar elpusztul, és az egész török uralkodás alatt Kecskemét bírja határát, évenkint fizetvén a haszonbéri mind következett iszpahiáinak, mind magyar földesurainak. így jutott Kecskemét a többi szomszéd pusztákhoz is, mint Agasegyháza, Hordásszállása Kerekegyháza, Küncseg, Isáka, Félegyháza, Kisszállása, Ferencszállása, Zömök, Jakabszálkisa Matkó, Orgovány, 1 Péteri, Csöngőlé, Szentlászló Móricgátsa , Szánk, Boné, Lajos, Mizse, (rkény Újfalu, Majsa és Vacs,— sőt a hazába beköltözött magyar nemzet első ösgyírlósáról hirneves Sz e helység 1140. körül szinte elpusztultán, azt Uitl-ben már szinte kecskemétiek bírták, mint ma is bírják Ekkor fejlődött ki azon birtokállapot, hogy Kecskemét és Nagy-Korüsáronok birtoka — de nem határa — Tiszától a Dunáig tartott. Hibás felfogátó lenne azt állítani, mintha e városok határterülete egy-egy hercegséggel vagy megyével vetélkedett volna, nevezett városok határa jelenben sem nagyobb akkorinál. Kecskemétről bizonyosan tudom, hogy HU Vidik