Szentkatolnai Bakk Endre: Kézdivásárhely s az ottani Jancsó családok története (Kézdivásárhely, 1895)
I. A kézdivásárhelyi ős Jancsók
4 öl, utána a negyedik mérésben Tamásnak is 4 öl. Ugyanitt hagyott Jancsó Balázs beljebb 6 öl és 2 orosz istállóhelyet bátyja Tamásnak, az 1. Tamás által épített kutján hátrább a maga csürhelyén. Jancsó Tamás és neje Klementinának hagyott még ötödfél ölet csürhelynek, utána Jánosnak is ötödfél ölet, utána Simonnak ugyanannyit, utána legbelől a Kertmegére kirugó ötödfél ölet pedig hagyta Jakabnak. Ha idegennek vérén kívül valamelyik az ő részét eladja, maradjon azon rész a három el nem adó atyafiakra örökösen; az elidegenítő maradékainak abban része ne legyen (plr. Jancsó Károlynál eredetiben J. Dani iratai közt.) Ezenkívül Jancsó Balázs öreg édesatyja J. Tamásnak hagyott 100 oroszlános tallért, testvére Jánosnak is hasonlóan annyit; Tamás és neje Aszszalos Klementinának pedig, mivel „12 hétig terhes betegségében látták meleggel, ágygyal, tartották, emelték, hagyott 100 oroszlános tallért, 3 lovat, szekeret minden hozzávaló szerszámokkal. 1613. junius 13-án Báthory Gábortól a fenn leirt és több részre osztott fundus nemesittetett meg, melyet a kézdivásárhelyi ős Jancsó család egész 1793-ig bírt. Mit igazolt a városi tanácsnak 1792-ben kiadott következő bizonyító levele is: „Mi Kézdi Vásárhely szabad privilegialt városnak főbírája Magistratussa, adjuk ezen bizonyságlevelünket arról, hogy ezen folyásában levő 1792-ik Esztendőben Szentiván havának 4-ik 177. 1.) később 1552. tájt egy hónapon át köteleztettek saját költségükön. (Szabó K. Székely okt. 11. k. 100. 1.) A kik a hadba meg nem jelentek, szabadságokat elvesztették, a nemesek pedig jobbágyaikat. 1463. tájt véres karddal, vagy a székely ispán levelével hivattak hadba össze, a mikor lustráltak is. A nemzeti fejedelmek alatt külön tábornokuk volt a főrangú székelyekből egész 1711-ig, midőn a székelység fegyverétől megfosztatott azért, mivel a Rákóczy mozgalomnak mindvégig buzgó, kitartó s önfeláldozó támogatója volt. A székelyek között királyi adományok egyes felkeléseik előtt nem voltak. (Szabó K. Székely okt. IV. k. 21—22. 1.) Sok méltatlan bánás és sanyargatások miatt azonban sokszor felzendültek s pártot ütöttek, mint 1506, 1519, 1559, 1562, 1576, 1594, 1603 stb. midőn több szabadságaik s kiváltságaiktól megfosztanak. Némelyek felakasztattak, vagy fejök vétetett, másoknak füleiket, orrokat vágták le, mindnyájoknak jószágaik minden s vagyonaik eladattak, vagy másoknak adományoztattak ; sokan közülök jobbágyokká tétettek. (Kállay F. Hist. É. 106—107. Szabó K. Székely old. II. k. 161—167 s következő lapokon.) A fejedelmek előbb az egyenlőségét, az osztrák házból való uralkodók pe-