Dr. Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyiratai IV. Miskolcz város története 1800-1910 (Miskolc, 1911.)
VII. Ipartörténetünk a XIX. században
1848 682 DIVATÁRUSNŐK. 1843 1845 1842 1843 1843-ban Fodor Pál „női ruha készítő", 1844-ben Országh Pál „hölgy ruha készítő" nyitja meg műhelyét városunkban, 1845-ben pedig Fischer Vilmos „asszonyi divat szabó" Pestről Miskolczra helyezi át lakását. Emellett azonban a szabó- és divatárúsnőkben sincs hiány s a divatárus boltok gombamódra szaporodnak. 1842-ben Sztriberny Johanna divatárúsnő tisztelettel jelenti, hogy „Pesten a' legelső Divatárús nőnél tanulását bevégezvén, Nő Divatárus boltját, jelenleg Boldog asszony Uttzában kinyitotta — ajánlja nő disz portékáit a t. ez. Közönségnek e' jelen időszakhoz alkalmazva legdivatosbb kalapjait — 's főkötőit — úgy szinte fodrászatban ügyes szolgálatát ígérvén pontos végrehajtást.1)" Ugyanekkor Pincus Rozalia Policzerné hívja fel a hölgyközönség figyelmét arra, hogy divatáru kereskedésébe „éppen most érkeztek meg legutolsó divatú szalma, florentín, basz, és lenszál kalapok — a' legizletesbb 's leg újabb nyomású szalagok, és virágok — nyak, és mely galérok (Cardinal-Schmiseten) csipkéből, és finom szövetbül — ahhoz közellők is — végre ék, és pongyola főkötők.'2) 1843-ban Moschcovitz Babette divatárusnő nyit boltot Miskolczon s ugyanez évben „Schwartz Terézia divatosné Miskolczon alázatosan jelenti a t. ez. Közönségnek, hogy gyenge egészsége miatt kéntelen a Párisi hölgy czimü eladó raktárát lakásába Kraudi Sándor úr házának első emeletben által tenni; és ajánlja a mostan Bécsből érkezett számos választott diszségeket, melly között legújabb divatozó bársony baffirek — Soré ékeskedő és neglige főkötők; a minta legdiszebb virágokat, virág koszorúkat Briliantinál, leg újabb ízlés szerént, és mind bál 's egyébkori diszségeket a legjutalmasabb áron." ”) 1848-ban már „művirággyárunk“ is van, ami abból tűnik ki, hogy Stern Rozália művirág-készítő értesíti a t. ez. höl- * 2 3 ') Miskolczi Értesítő, 1842. jun. 7. 2) Miskolczi Értesítő, 1842. jun. 21. 3) U. o. 1843. 5. sz.