Dr. Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyiratai IV. Miskolcz város története 1800-1910 (Miskolc, 1911.)
VII. Ipartörténetünk a XIX. században
684 SZÜRSZABÓINK DALIDÓJA. 1851 1862 1863 1876 1881 gunárnyakszakitás mellett leginkább szűrszabóink „dalidója" emelkedett különösebb nevezetességre. E népszokást következőleg írja le egy szemtanú: „A farsang vége felé a szűrszabók is megtartják báljukat. Czifra szűrben, magyar ruhában már estefelé összesereglenek a dalídió helyén. Mikor együtt érzik magukat a legények, kinéznek maguk közül egy tánczrendezőt. Ez szálas, virgonéz fiú szokott lenni és az a privilégiuma, hogy a kalpagját föntartja, a kezébe pedig csörgőt vevén, amely tánczot ő megkezd, azt kell hozni a czigánynak, azt kell tánczolni a társának. A tánczosoknak ő osztja ki a tánczosnékat is és hogy megnevettesse a társaságot, sokszor ad fiatal fiúnak öreg asszonyt, öreg embernek fiatal leányt. Akik ülve maradnak, azoknak mulattatásáról gondoskodik. Éjfél felé csörgőjével adja tudtul a szünetet. Ekkor minden vendég, ki mit magával hozott a terem padlójára rakja, a mellé körbe ül, s társalgás közt megemészti. A szoba közepén az asztalon tábra is áll, melybe ki mennyit akar, annyi pénzt dob bele, ebből kerül ki a fekete kávé, melyet reggel ingyen szörpöl az álmos mulató sereg. Legszebb ez, ha látja az ember!“) Az 1851-iki londoni kiállításon a miskolczi ipar Maatinszki szűrszabó, az 1862-iki londoni kiállításon pedig Szováti Samu szűrszabó művei által volt képviselve.2) Mint érdekességet megjegyezzük még, hogy a városi tanács 1863-ban Lévay János szűrszabótól 8 pandúr részére 8 szűrt vett darabonként 15 frt 10 krért. A czéh 1876. február 21-én ipartársulattá alakult. 1881-ben e társulat tagjainak száma már csak 32 volt.3. A megváltozott népviselet hatását szűrszabóink súlyosan érzik, s számuk egyre ) Késő Ensel Sándor: Magyarországi Népszokások. Pest, 1866. 2.0. 1. L. még Nefelejts. 1841. 36 sz. ) Naplónk és Pesti Napló 1851. 498. sz. 3) Kamarai jelentés 1881.