Szokolay Hártó János: Szabadalmas Kecskemét városának történetirati ismertetése (Kecskemét, 1846.)
Imádott Hazám!
kély mindenségét. Vedd ezt tőlem kedvesen, mert bár nagyon csekélységi, úgy de nekem mindenem. — Kedves hazám! feletted századok’ szélveszes viharjai zúgtak által, sokszor kellett nehezült sorsod’ örvényeiben életre halálra megvívnod kivülről ’s belülről származott szenvedéseiddel. Te még is állaszsz, hála a’ jó Istennek! és te állani fogsz: e’ remény és szerető fiaid’ keblében, neked élni kell, és nagyobb díszre kell fejleni. A’ jövő napoknak homályába vezér-fény világot által a’ múltak’ emésztő füzéből; azaz: ha a’ múltakat figyelemmel vizsgáljuk, ezekből tudományt meríthetünk a’ jövőknek okos elintézésére. Ezért takarom én is föl honfitársaim előtt az elmúltak’ nagy halottját fedező kárpitnak egy részecskéjét, hogy lássunk, értsünk, tanuljunk, épüljünk. Boldog érzés kel bennem, hogy én is tehetek valamit és honomnak dicső fölépülendéséhez talán ha egyebet nem, legalább egy maroknyi porondot vihetek, homoksivatagos életemnek kopár mezejéről. Légy boldog, kedves köz Anya! édes hazám! és ha szerencsések nem mindenkor lehetnek is, de szívben lélekben legyenek boldogok mind azok, kik tégedet igazán szeretnek; ezt kívánja ezt kéri véglehelletével is az égtől szerelő szegény fiad isénere.