Reizner János: Szeged története III. Egyházak és hitfelekezetek, hatóság és tarsadalom, egészségügy, iskolák, közműveltség, közgazdaság (Szeged, 1899.)
XI. Egyházak és hitfelekezetek
X. Nazarénusok. A nazarénusok, újhitüek, vagy mint magukat nevezik, „hívők“, »Szegeden 1862. év óta vannak. A puritánság és az őskeresztényi hitelvek ezen követőinek első terjesztői, Szombathy István kaptafakészítő és Ozott István molnár voltak. Az új tanok különben H.-M.-Vásárhelyről, Kis Tóth Ferencz útján származtak ide. Az újhitüek iránt felettébb nagy volt az érdeklődés s miként az általában szokott lenni, a legképtelenebb hírek terjedtek el felőlük. Kommunizmussal, sőt még a női közösséggel is gyanúsították őket. Az összetartás, az igazi testvéri szeretet és az egymás iránt való áldozatkészség példái és esetei táplálták a valótlan ráfogásokból keletkezett híreket. Üldöztetve, de még nyomva sem voltak soha s talán ép azért a tagok száma 100-on felül soha sem emelkedett. De nem is törekedtek projekták szerzésére, mert a gyülekezetbe csak azokat vették fel, kik magukbaszállásuknak kétségtelen tanujelét adják s gyarlóságaik, hibáik és vétkeik jóvátételét bebizonyították. Ellenben számosabban a gyülekezetből kizárattak. 1867-ben a mai zerge-utazában egyházat szereztek, mely a „Krisztusban hívők gyülekezete“ czím alatt telekkönyvileg is nevükre van kebelezve. Később a cserepes-soron szélmalmot is építettek, melynek jövedelmeit a felekezeti szükségletekre s illetőleg a szegény hívők segélyezésére fordították. A tagok a legszegényebb néposztályhoz tartoznak, de megbízhatóság, becsületesség és józanság tekintetében mindenek fölött állanak.