Családi Kör, 1993. április-június (4. évfolyam, 13-25. szám)
1993-05-13 / 19. szám
Hadi titok, csak belső használatra Még mindig keringenek olyan hírek, hogy újabb behívók ezrei vannak kiírva. Ezt cáfolva az illetékesek megjegyzik, hogy csak a bevonultatott tartalékosok fölváltásáról van szó. Hiszen Szerbia nincs háborúban. A szomszéd mondja a szomszédnak: " Hallotta? A Nemanja lelépett. A kertszomszédék fia. - Hogyhogy lelépett? - A behívó elől. - A buta gyerek, de hát neki van pénze, vagyis a mérnök apjának. Mert mért kellett annak elhagynia az országot? Hiszen csak tartalékba vonultatnák be, s nem is messzire. Csak Mitrovicára, esetleg Bezdánba, Gombosra. - Nézze, szomszéd, én másként vagyok értesülve. - Hogyan, és honnan? - Hát maga nem olvas újságot? - De. Mindennap megveszek egy napilapot. - Ugyan már! Olvassa el ezt - vesz elő a bevásárlási szatyorból egy sárga-fekete színekkel nyomtatott újságot. S ők ketten böngészni kezdik. Abban pedig az állt, hogy vádolják Szerbiát, mivel nehézfegyvereket, páncélkocsikat és más hadi felszerelést küldtek át a Drinán. S a világ minden tévéállomása közvetítette azokat a felvételeket, amelyeken világosan látszik, hogy Zvorniknál láthatók a jugoszláv tankok. Azok az acélszörnyek, amelyek a szerb oldalról csörtetnek át a bosnyák oldalra. Annak ellenére, hogy elnökünk nemegyszer - minden beszédébe beszőve - kijelentette: egyetlen katonánk sincs a boszniai harctereken, mi kénytelenek vagyunk elhinni. A Nyugat vagy ismeri a valóságos helyzetet, vagy mindenáron be akar feketíteni bennünket. Ezek pedig a CIA, az áruló ellenzék, az annyiszor hangoztatott belső ellenség, a hazaárulók. Tehát Boszniában csak a bosnyákok harcolnak, s esetleg néhány önkéntes csapat. Igen ám, de a technikai fejlettség mai világában nincs és nem is lehet titok, szinte lehetetlen eltitkolni azt, amit valóban nem lehetséges. Emlékezzünk Szarajevó bombázására és a Kelet- Boszniában levő muzulmán állások rakétázására. Akkor a mi légierőnket vádolták meg ezzel, viszont a tévé nyomban közvetítette a honi vezetőség cáfolatát, hogy ez merő hazugság, hogy az „örök" ellenségeink akarnak befeketíteni bennünket. A tévé képernyője előtt lecövekelt polgáraink azonban talán még végig sem nézték ezt az adást, a világ tévéinek szatellitadásai mint exkluzív anyagot bemutatták, amint a batajnicai reptérről a levegőbe emelkedtek a gépek, hogy rakományukat leengedjék valahol Bosznia fölött. Persze, mondhatnák, hogy ez már a „múlté", hiszen most a Drinán át csak humanitárius segély érkezhet bosnyák földre. Csakhogy vajon hisz-e ennek a világ közvéleménye? Mert a mi közvéleményünkkel már eddig is jócskán manipuláltak, de a külföldi tájékoztatása,főként a filmdokumentumok alapján, ez nem megy. Mert arrafelé a tévében bemutatott képsorozatok „szentséginek számítanak, sőt törvényszerű a valós tények bemutatása. Tudomására jutott a világnak, hogy a MiG 27-es és 29-es harci gépek, amelyeket Boszniában és Hercegovinában vetettek be, az uzicei légikikötőből szálltak föl. Nézze csak, olvassa, szomszéd, mit ír még ez a sárga-fekete újság. Hogy a sorkatonákat mutyiban elvitték a boszniai frontra. Egy apa elment keresni a katona fiát, két szerbiai laktanyában is kereste, de ott nem találta. Végül - merész ember - kiment a frontra, s ott az első harcvonalban rátalált. Sikerült hazahoznia. De megfogadtatták a sabaci apával, hogy erről nem nyilatkozik. Hát nyilván tudomására jutott ez a mérnök úr fiának, azért lépett le. Az említett újság, biztos forrásokra hivatkozva, a hadsereg főparancsnokságából származik, írja: legalább tízezer jugoszláv katonát bocsátottak Radovan Karadzic rendelkezésére. Ugyanebből a forrásból értesült a lap, hogy a 116-os ejtőernyős hadosztály is a boszniai fronton tevékenykedik. Ők a különleges egység, a kommandósok csapata. Wos„ián ez a múlté, s ma lesz a referendum,hogy a békére vagy a megsemmisítésre voksolnak-e a boszniai szerbek. (Anubisz) II. Erzsébet angol királynő Magyarországon járt. Ez alkalommal napilapunk megemlítette, hogy a királynő ősei között magyar is volt. Tegyük hozzá: székely magyar. A királynő nagyanyjának nagyanyja az Erdőszentgyörgyön született Rhédey Claudia volt, így a mai angol uralkodók Páriz Pápai Ferenc (1649-1716) jeles erdélyi rovos, tanár és szótáríró leszármazottai. A Milosevic-Micotakisz találkozón részt vett Nikola áainovic, a szerb kormány elnöke, Vladislav Jovanovic külügyminiszter és mások. A tájékoztatóból nem világlik ki, hogy Jovanovic úr kinek a minisztere. Pontosabban: a szövetségi kormányé-e vagy a szerb kormányé. Különben: eben guba. A vízi erőműveket felrobbantani szándékozók között kitört a vita az elsőbbségi helyért. Murat Sabanovic, aki a visegrádi hidat akarta fölrobbantani, az első helyre pályázik. Igaza van, ő volt az első ilyen merénylőjelölt. Viszont Vojislav Seselj szerint mégis őt illeti meg az elsőbbség, mert a méreteiben jóval, de jóval nagyobb vaskapui vízi erőmű felrobbantását tervelte. * Ismét megdrágult a cigaretta (is). Annak ellenére, hogy Zivojin Kostic, a Jugoduvan vezérigazgatója kijelentette: - A honi gyárak nem fogják alkalmazni a gyakori áremelést, bár a feketepiaci árak erre kényszerítik őket. Az üzérek által diktált árak mégis erősebbek. S különben a havi átlagos dohányjövedék emelkedése 80 százalékos. Még jóformán ki sem lábaltunk a szocrealizmusból, először a kiskapun, majd a szélesre tárt nagykapun, bevonultatták az úgynevezett nacionálrealizmust. A szerb televízió nemrégiben ugyanis bemutatta a csetnikekről szóló propagandafilmet. Az az USA-ban készült a második világháború alatt. Ám a horvátok sem maradtak le (hogyisne!), mert ők is rábukkantak egy ilyen nemű filmre. A nagy szenzációt keltett Őrség a Drinán című filmet pergették a múltkoriban. Nos, ezt a filmet 1942-ben forgatták Velencében, egy fasiszta filmfesztiválon mutatták be először. ■ (KáOsz) 4/1993. MÁJUS 13.