Családi Kör, Ismeretterjesztő Füzetek, 1994 (6-19., 1-7. szám)
1994-05-19 / 18. szám
Földrajz I. 4 Ismeretterjesztő Füzetek (18.) részt a többi elem foglalja le, melyek közül a leggyakoribbak: alumínium, vas, kalcium, nátrium, kálium és magnézium. Az ásványok és tulajdonságaik A földkéregben található olyan homogén testeket, melyeknek vegyi összetétele és fizikai tulajdonságai azonosak, ásványoknak nevezzük. A kőzetekre ezt nem mondhatjuk, mert helyenként bennük az ásványok különböző mennyiségben fordulnak elő. Vannak azonban homogén kőzetek is, melyeket szintén ásványoknak nevezhetünk, mint pl. a márvány, a mészkő és a gipsz. Az ásványok egy vagy több elemből állnak, de legtöbbjük vegyület. A leggyakoribb ásvány a kvarc, mert a leggyakrabban előforduló elemekből áll. Képlete SiO 2, vagyis szilícium-dioxid. Az ásványok tehát vegyi képlettel is meghatározhatók. Sok ásvány, a kvarc is, kristályalakban fordul elő. A homok pici csillogó részecskéi is kvarckristályok. A földpát eléggé elterjedt, mert alkotórészei: az O, a Si és az A1 szintén gyakran fordul elő. Létezik egy elemből kialakult ásvány is, például a szén, a gyémánt és a grafit (mindhárom eleme a szén, C). Az ásványok formája lehet szabálytalan (amorf), de lehet jellegzetes, szabályos is, amit kristálynak nevezünk. Az ásványok jelentősebb fizikai tulajdonságai: szilárdság, hasadóképesség, fajsúly, szín, fényesség, fénytörés. A szilárdság skálája 10 fokú. A legpuhább a tallum (ebből van a szabókréta). A kvarc hetes fokú, a gyémánt a legkeményebb, ezért a skálán a 10. helyen áll. A fajsúlyt (sűrűséget) az a szám jelzi, amely megmutatja, hányszor nehezebb 1 dm 3 ásvány egy liter 4 °-os víznél. Egyes ásványok úsznak a vízen (aszfalt, borostyánkő). Van amelyik szintén könnyű, de elmerül a vízben (kén, só, gipsz). A 2,85-ös sűrűségű ásványokat már a nehezek közé soroljuk. A legnagyobb fajsúlyú a következő 4 elem: platina (22), arany (19,4), higany (13,6) és az ezüst (10). Az ásványok színe, fénye és fénytörő képessége főleg vegyi összetételüktől és a kristályosodás módjától függ. Egy-egy ásványt a legbiztosabban úgy határozunk meg, ha megvizsgáljuk egy vékony ásványlemez fénytörő képességét. Vegyi összetétele szempontjából az ásvány lehet szilikát, oxid vagy karbonát. A szilikátok a természetben a legelterjedtebbek. Ezek a szilícium vagy a fémek (Al, Fe) oxidjai. A földkéreg 85 százaléka szilikát. Az oxidok elterjedt ásványok. Leggyakoribb oxid a kvarc, lehet lila, sárga vagy fekete, de leggyakrabban fehér. A karbonátok a litoszféra felsőbb rétegeiben találhatók, mert vízi üledékekben keletkeztek. Ilyen a kalcit (СаСО [UNK]), a dolomit és magnezit. A kalcit és a dolomit hatalmas hegyeket alkot. Magnezitből tűzálló anyagok készülnek. Vannak petrogén és metallikus ásványok. Petrogén ásványok pl. a szilikátok és a karbonátok. Metallikus (vasat tartalmazó) ásványok a magnetit, hematit, sziderit, limonit és a pirit. Réztartalmúak a halkopirit, korelin és a malachit. Ólomtartalmú a galenit. A KŐZETEK A kőzetek fogalmán nemcsak a szilárd kőtömegeket értjük. E fogalomcsoportba tartoznak olyan rétegek is, mint például a homok, kavics, agyag és a lösz. Ide sorolhatjuk a szenet, az aszfaltot és a kőolajat is. Mindezeket egy külön tudomány tanulmányozza, a petrológia. Az egyöntetű, egyféle vegyi anyagból álló kőzetet, mint pl. a márványt, egyszerű vagy monominerális kőzetnek, a többféle anyagból állót poliminerálisnak nevezzük. Ilyen pl. a gránit, mely háromféle ásványból áll (kvarc, földpát, csillám). Keletkezésük szerint a kőzeteket 3 csoportra osztjuk: magmás, üledékes és metamorf (átváltozott) kőzetekre. Magmás kőzetek Ezek nagy mélységekben megkeményedett magmából lettek, vagy a föld felszínén lávából. Vannak tehát mélységi és felületi, ill. vulkanikus kőzetek. Amikor a feltörő magma a kőzetrétegek repedéseit kitölti, erős kőzet lesz belőle. A mélységi kőzetet, ha nagy tömegben jelentkezik, batolitnak nevezik, ha pedig gomba alakú, lakolitnak. A legelterjedtebb mélységi kőzet a gránit Mivel kemény és tarka mintás, gyakran használják az építészetben. Mélységi kőzet még a szienit, a diorit és a gabbro. Ez utóbbi sötétzöld vagy fekete, kitűnően csiszolható, ezért a szobrászok is szívesen használják. Amikor a magma a felszínre tör, láva a neve. Ha megszilárdul, vulkanikus kőzet lesz. Minden mélységi kőzetnek van felszíni megfelelője, így a gránitnak megfelel a riolit, a dioritnak a dacit és andezit, a szienitnak a trachit, a gabbrónak a bazalt. Valamennyi jó építőanyag. Üledékes kőzetek Az üledékes kőzetek különböző ásványi vagy szerves anyagok leülepedéséből keletkeznek a vízzel teli medencék alján vagy a szárazföldön, többé-kevésbé szabályos rétegekben. Ezért réteges vagy üledékes kőzet a nevük. Háromféle üledékes kőzet van: mechanikus, szerves és kémiai eredetű. Mechanikus kőzetek a valamikori kőzetek anyagából szétmállás és aprózódás útján keletkeztek. Ilyenek a kavicsos és homokos kőzetek, mint a breccsia, a konglomerátumok és a homokkövek. A legapróbb szemcsékből képződött a lösz. A szerves anyagok növényi és állati eredetűek. Ezek alkotják az igen elterjedt karbonát-kőzeteket (mészkő és dolomit). Külön csoportba tartoznak a gyúlékony kőzetek (kausztobiolitek), a szén, a kőolaj és az aszfalt. Vegyi úton létrejött kőzetek a vízben oldott sók ülepedése által keletkeztek, melyek összetevője a konyhasó, gipsz vagy salétrom. Külön csoportba soroljuk a parányi ásványi részekből, de vegyi folyamatok által keletkezett kőzeteket, mint amilyenek az agyag, a palák, a bauxit és a laterítek. Üledékes kőzetek borítják a litoszféra felületének legnagyobb részét. Ezek főleg agyag-, homok- és karbonáttartalmúak. Metamorf kőzetek Ezek megváltozott magmás és üledékes kőzetek. Az átváltozás a nagy nyomás, a magas hőmérséklet, a gőz és gázok hatására alakul ki. Feloszthatjuk őket dinamo-metamorf és kontaktmetamorf csoportra. Az elsők a Föld belsejének tömegmozgása következtében keletkeztek. Ilyen dinamo-metamorf kőzetek pl. a kristálypalák, s közülük a leggyakoribb a gránitból keletke 1994. V. 19. • Családi Kör 20. szám