Családi Kör, 1995. január-március (6. évfolyam, 1-13. szám)
1995-03-30 / 13. szám
6 / 1995. MÁRCIUS 30. Mindenki tanító bácsinak szólít Nincs olyan kupuszinai, akit Sturc József nyugalmazott tanító ne tanított volna Kupuszinán, ebben az ismeretlenül is ismert faluban járva a sors úgy hozta, hogy az első ember, akivel összeismerkedtem, éppen a tanító bácsi volt. Az újságárust szerettem volna megkérni, hogy igazítana útba Sturc Józsefhez - mert azt hallomásból már tudtam, hogy kiválóan ismeri a faluját -, amikor kerékpárján ő is az újságosbódé elé érkezett. Az öröm kölcsönös volt, a magam részéről, hogy talán nem jöttem hiába, neki meg azért csillant fel a szeme, mert már igencsak nehezményezte, hogy a faluját elkerülik az újságírók. Mostanában kevés hírt hoznak az újságok Kupuszináról. A mindennapjainkról sem írnak, meg arról a szorgalmas munkáról is keveset tudhatnak meg az újságolvasók, ami nálunk a művelődési egyesületben folyik. Közel ötven éve megszakítás nélkül dolgozunk. Olvasom, hallom, hogy sok helyen évek óta pang a műkedvelés. Nálunk ilyesmire nem panaszkodhatunk. '47 óta, amikor is megalakult a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, kiesés még nem volt. Most is működik a színjátszó csoportunk, kétféle zenekarunk, tánccsoportunk, férfikarunk van. Nem szabadna ennyire mellőzni bennünket - állapítja meg a tanító bácsi. - S hogy a kapuszinai művelődési egyesület öt évtizede folyamatosan dolgozik, abban nem kis érdeme van Sturc Józsefnek. A megalakulás óta mozgatója, irányítója az egyesületnek. Tanítóskodása idején színdarabokat rendezett, a tánccsoport és négyszólamú férfikar vezetője volt, ma, nyugdíjasan tiszteletbeli elnöke az egyesületnek, rajta a szeme mindenen, ami ott történik... A tánccsoportot ’42-től ’78-ig vezettem. Mert volt itt műkedvelés a háború előtt is. Édesapám volt a falu kántor-tanítója, ő alakította meg a húszas években a dalárdát meg a négyszólamú férfikart, színdarabokat rendezett, szóval ebben nőttem föl. Bennünket még annak idején úgy neveltek a képzőben, hogy nemcsak betűvetést kell tanítanunk, hanem irányítanunk kell a közösségünk szellemi életét is. Megtanítottak bennünket zenekart, énekkart vezetni, színdarabot rendezni. Az életre voltunk nevelve. Pedig nem is az anyanyelvemen tanultam. Versecen végeztem a tanítóképzőt, mert akkor, a harmincas években, olyan sok volt az állás nélküli tanító, hogy hozzánk legközelebb csak ott nyílt első osztály. Már a gimnázumot is szerb nyelven végeztem Zomborban, mert az SZHSZ Királyságban minden iskola szerb tannyelvű volt. Meg is buktam az első osztályban. Aztán meg már én tanítottam szerbre az édesapámat, mert itt Kupuszinán is 1922-től '41-ig szerbül folyt a tanítás. Elképzelheti a Pécs környékéről származó apám meg a kupuszinai gyerekek szerbtudását! - És a magyar nyelvű műkedvelést engedélyezte az állam? - Érdekes módon, igen. Azzal a feltétellel, hogy a magyar nyelvű színmű előtt be kellett mutatni egy szerb nyelvű darabot is. Hogy ne érje szó a ház elejét, volt egy egyfelvonásos betanult darab, azt előadták, aztán következett a háromfelvonásos magyar népszínmű... Szóval, befejeztem a képzőt, elmentem katonának, aztán fogságba estem, és ’41 február 9-én megkaptam a tanítói kinevezést ide a falumba, és ’78-ban innen mentem nyugdíjba. Amikor elkezdtem tanítani, különórákat kellett vennem magyar helyesírásból és törénelemből - emlékezik vissza a fonákságra a tanító bácsi. - Sok szép nótaszerzeményét is ismerjük, az Újvidéki Rádió évtizedek óta sugározza a nótáit. - A kapuszinaiak mindig a zenés darabokat kedvelték, de bajban voltunk, mert a legtöbb népszínműhöz nem volt dalbetét. 1946-ban megírtam az elsőt, azóta 680 nótám született. Biztosan hallotta már Boross István előadásban a Hálás szívvel, tisztelettel... meg a Virág helyett nótát küldök kezdetűeket... Ezek az én nótáim. Vannak napok, amikor jön az ihlet. Előveszem a hegedűm, és megszületik a dallam. Tanító koromban, ha a tanítványaim el akarták húzni az órát, azzal kezdték, hogy „Tanító bácsi, van-e új nóta?". Hát gyakran volt. De megjegyzem, akkoriban a gyerekek hallása jobb volt, mint ma. A hangos zene nagyon rontja a hallást. Harminc évvel ezelőtt az iskolás lányok 90 százalékának kiváló hallása volt. Ma ez 60 százalékra csökkent. A fiúknál meg egészen tragikus a helyzet. Már csak 20 százalékuknak van hallása. Én szeretek minden zenét, de a hangos zene nagyon ártalmas. Szívleljék meg a fiatalok, amit most mondtam. - Két ízben is igazgatója volt a kupuszinai iskolának, hány évig összesen? - Első alkalommal 24 évig. Negyvenhattól hetvenig. Akkor nyugdíjba ment a feleségem, és én átvettem az ő második osztályát. De amikor kivezettem őket, megkértek, hogy vállaljam el újból az igazgatóságot. Három évig csináltam még, akkor elmentem nyugdíjba. Kezdődött az új iskola építése, azt mondtam, ehhez már fiatal erőre van szükség. Ezt már nagyobb lendülettel kell csinálni, adjuk meg a fiataloknak a bizonyítási alkalmat. De tudja, nem is az a nagy dolog, hogy meddig voltam igazgató, hanem az, hogy sohasem voltam párttag. Soha semmilyen pártnak még nem voltam a tagja. És az igazgatóságom alatt a tanári karban sem volt egyetlen párttag sem. Mégis én voltam az első tanító Vajdaságból, aki megkapta a Legkedvesebb Tanító kitüntetést! - Ez hogyan sikerült? - Csak munkával, mindig a józan észre hallgatva. Győzögettek, fenyegettek is, de mindig azt mondtam, hogy én többet, jobbat akkor sem tehetek, ha belépek a pártba. Én a falumért mindent megtettem, amit lehetett, nemcsak tanítóként és műkedvelőként, hanem minden más társadalmi munkában is. Ma is húsz-egynéhány bizottságnak, testületnek tagja vagyok. Sokszor mondom, hagyjatok ki, gyerekek, de azt mondják, szükség van rám, mert én vagyok köztük az amortizőr. Mindegyikőjüket ismerem, hiszen mindnek tanítója voltam. Nem is kell, hogy megszólaljanak, azt is tudom, hogy mit gondolnak. Nemrégiben beszéltünk arról a feleségemmel, hogy az első tanítványaink már dédszülők. Képzelje el, az első tanítványaim a 33-as születésűek voltak. Nincs is olyan kupuszinai születésű, akit nem tanítottam. Vagy az A STURC HÁZASPÁR 1992-BEN, ÖTVENEDIK HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓJÁN BUMFORD VILMOS PLÉBÁNOS ÚR ELŐTT ISMÉT ÖRÖK HŰSÉGET ESKÜDÖTT EGYMÁSNAK