Családi Kör, 1995. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)

1995-11-02 / 44. szám

Ötvenéves az újvidéki Petőfi A telepi Gazdakör kulturális alosztályaiból 1936-ban megalakult első újvidéki ma­gyar „kultúrkör” 1941-ben új épületet ka­pott (ez a mostani egyesület székháza), s ez 1945-ben a Proleter Sportklub tulajdonába ke­rült. A sportegyesületnek voltak művelődési szakosztályai is, ezek alapozták meg a jog­utódjaként létrejött művelődési egyesületet, egyengették útját az önállósulás felé az 50-es évek kezdetén. Megsárgult plakátok feliratait olvasom: „Petőfi Sándor Magyar Kultúr Egyesület a Telepen” vagy: „A telepi Petőfi Sándor kultúrkör” vagy: „Petőfi Sándor Amatőrszínház - Telep”. Az egyesület volt tagjai is többféleképpen emlegetik a műkedve­lő tevékenység hajdani színhelyét, vagy csak így: a telepi kör. Sajnos, az utóbbi évtizedek során eltűnt a múltról tanúskodó dokumentumanyag nagy része. Magánszemélyek őriztek meg néhány falragaszt, meghívót, régi fényképet... Az egy­kori tagok különböző adatokkal szolgálnak az indulásról. A Petőfi Sándor ME-ben hivatalo­san 1945-öt tekintik a kezdet évének, az 50. évforduló jegyében tervezik az 1995/96-os évadot, s annak zárórendezvényét szánták ju­bileumi ünnepnek­­ 1996 júniusában. Elhang­zott olyan javaslat is, hogy a kijelölt nap legyen kettős ünnep, mert 60 éve, vagyis 1936-ban alakult meg a telepi „kultúrkör”. És addig az ünnepségig bizonyára sikerül felújítani a mostani épületet, másrészt megol­dást találni számos szervezeti problémára. Azt is reméljük, hogy addigra megjelenik a műve­lődési ház történetét ismertető monográfia Úri Ferenc nyugalmazott tanár kutatómunkájának köszönhetően, aki a Telep múltjával foglalko­zik (ilyen jellegű írásait már olvashattuk a Ma­gyar Szóban és a Naplóban), de Matuska Már­ton újságíró is cikkezett már erről a témáról, gazdag dokumentum anyag birtokában, s né­hány éve a ház klubestjein előadásokat tartott a hajdani műkedvelőkről, külföldre költözött adatközlők, egykori tagok visszaemlékezései alapján is. A „kultúrkör” amatőrszínházában többek között fellépett Ferenci Jenő, Gyapjas János, Gellér János, Ladik Katalin, Mókus Ferenc, Grí­­zer Géza, Farkas Boriska, Ubornyi Sándor, Gu­­bik Mira, Gubik László... Az 1950-es és 60-as években a műkedvelő csoport fémjelezte a si­kerekben ,gazdag korszakot. Köréből többen lettek az Újvidéki Rádió színészei, bemondói, énekesei. (Minderről részletesebben számo­lunk majd be következő írásunkban.) Női, férfi és vegyes kara, népi zenekara és táncegyütte­sei is mindenkor voltak az egyesületnek. Az itteni könyvtár és olvasóterem is jelentős sze­repet töltött be a közművelődésben. A tanuló­­ifjúság és a felnőttek közös otthona lett a ház, főleg a telepi lakosoké. Ma is több szakosztályban folyik a munka Tapasztalattal rendelkező szakvezetők he­tente két elméleti és gyakorlati órát tartanak, rendezvények, vetélkedők, szemlék előtt töb­bet is. A csoportok társulva készülnek az egye- Sándor Művelődési Egyesület é­ sület közös fellépéseire (Mikulás-nap, kará­csony, farsang, húsvét, anyák napja, különféle évfordulók, évzáró ünnepség, vendégszerep­lés stb.), mindenkor a hagyományápolás, a költészet és a szeretet jegyében­­ népzenével, dalcsokorral díszített műsorral. A mostani évadot október elején közös megbeszélés előzte meg: a szakvezetők be­számoltak korábbi munkájukról és ismertették munkatervüket; mindezt értékelte, illetve e­­gyeztette a műsorbizottság és az egyesület el­nöksége, Mészáros Ilona elnökkel az élén. Minderről csak röviden szólok ezúttal. A ve­gyes kar vezetője Mály Mária, helyettesítője Kotta Smidt Katica tanárnő. Az az énekkar évente több szemlén vesz részt, így a Durin­­dán és a Gyöngyösbokrétán is, illetve hazai és magyarországi vendégszereplést is tervez. A karvezető álma a gyermekkórus megalakítása­­ az itteni szakcsoportok tagjaival. Varga Béla, a népzenei együttesek szakvezetője népszerű­sítette a Kiskormos együttest és a Kormos Bandát. Flabram Hunor foglalkozik a kis cite­­rásokkal. Ott lesznek a Szólj, síp, szólj! nevű vetélkedőn. Egyaránt számítanak hazai és ma­gyarországi továbbképzésre is. Erdei Zoltán és Kovács Violetta munkakörébe tartozik a kis tánccsoport: új koreográfiákat dolgoznak fel. Kis Zeljko - népszerű nevén: Zsiga - is nép­táncoktató. Készülnek a vajdasági táncházta­lálkozóra, úgyszintén a határon túli népi tánco­sok szemléjére. Branovacski Erzsébet és Gya­­lai Ilona óvónők vállalták a bábcsoport, illetve a bábműhely munkájának irányítását. Gajda Dobos Irén vezeti a hagyományápoló szakosz­tályt, munkatársa Szabó Judit történész. Mind­ hatvan a „telepi kultúrkör" kettejük külön feladata a magyar múlt ismerte­tése: tanfolyamot és vetélkedőt szerveznek az általános iskolások részére. E sorok írója szer­vezi az irodalmi kör (tollforgatók, szavalok) munkáját. Tervezünk irodalmi esteket is, vetél­kedőre készülünk általános és középiskolás diákokkal. Dr. Horváth Militicsi Szabolcs áll a cserkészcsoport élén, de részt vesz az ifjúsági szervezet (VMIK) munkájában is. Úri Ferenc a PEART képzőművészeti szakosztály megbí­zottja, tárlatok szervezője... És itt vannak Gom­bos Róbert és Túró Mihály moderntánc-okta­­tók is, meg sokan mások. Minden szakosztály bemutatása egy-egy külön riportot igényelne - újabb tagok toborzása végett is, meg azért, hogy megörökítsük, amit eddig alkottunk kö­zös munkával. Sok jó elfér kis helyen? Arról is szólnunk kell, hogy ez év október 7-én az egyesület épületében - a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság kezdeményezé­sére - megalakult az Újvidéken működő civil­társadalmi szervezetek egyeztető tanácsa. E szervezeteknek eddig is itt volt a székhelye, akárcsak a Petőfinek; ezek: a Hunyadi János Cserkészcsapat, a Jugoszláviai Gyűjtők Egye­sülete, a JMMT, az ÜDE, az Újvidéki Magyar Olvasókör, a VMNYE, a VMPSZ. Ez az új szer­vezet együttműködik majd több hivatásos tá­jékoztatási, tudományos, művészeti, kiadói és oktatási intézménnyel, így immár az is megállapítható, hogy bizo­nyára kicsi a ház ennyi szakosztálynak és egyesületnek... De járnak ide mások is: fellép­nek vagy éppen kibérlik a nagy- vagy a kister­met lakodalomra, katonabúcsúztatásra, szüle­tésnapra... Főleg szombaton és vasárnap má­sé a ház... Mert kell az egyéb pénzforrás is az épület karbantartására és másra. S olykor ren­deznek bált is, a tanév végén pedig ide ballag­nak az általános és középiskolás végzősök. Különböző jellegű előadások megtartására is kölcsönözhető egy-egy terem... Szinte tolon­ganak itt a vendégek is. Nem csoda, hogy mind kopottabb a nagy- és a kisterem meg a többi helyiség. A színpad is felújításra vár, mint ahogyan sok minden más. Nincs hangosító berendezés, mind több a hiánykellék... Az egyesület állandó alkalmazottjai nincsenek kellőképpen megfizetve, mert nincs is miből. Gondot okoz az épület karbantartása, a rezsi­­költségek fizetése... Sok a gond lépten-nyo­­mon... Mégis: szeretnénk megünnepelni az egyesület fennállásának 50., illetve 60. évfor­dulóját, akár szerényen is, de közösen mind­azokkal, akikkel együttműködünk. Azokkal, akik - úgymond - ebben a művelődési otthon­ban nőttek fel, lettek nagyok, s azokkal is, akik majd itt nőnek fel és innen indulnak tovább... Meg azokkal is, akik csak néha-néha tévednek be ide. De legyen ez a ház elsősorban a műked­velőké, akik nem vágynak látványos rendezvé­nyekre, csak az alkotómunka örömére és csendjére - s akik tisztelői Petőfi Sándornak is, az intézmény névadójának. BERÉNYI Ilona Évfordulók Kettős ünnep előtt EGY RÉGI KÉP A PETŐFI KÉT NÉPDALÉNEKESÉRŐL: FÁBIÁN BORISKA ÉS MÓKUS FERENC A MIKROFON ELŐTT 19/1995. NOVEMBER 2.

Next