Családi Kör, 1996. január-március (7. évfolyam, 1-13. szám)
1996-03-07 / 10. szám
Nagybecskerektől 22 kilométerre van Erzsébetek (Belo Blato). A belgrádi úttól hat kilométer hosszú, keskeny töltés vezet az alig 1700 lelket számláló, tavakkal körülvett kis faluig. A Fehér-tó, az écskai Halastó, a Koc-, a Brána-, a Mika-, a Joca-tó van a közelében, és szinte mindegyiket nádas övezi. Az Erzsébetlak környéki nád minősége régóta ismert, a nádvágás meg ősrégi mesterség errefelé. Főleg nád kell hozzá, gyalázka, no meg gumicsizma. Ezenkívül persze jó munkaerő, szívósság, és nem utolsósorban: ügyesség. - A gyalázkát kaszából is lehet csinálni - magyarázza Szabó András bácsi, hogy mi fán terem ez a szerszám. Idestova negyvenöt éve vágja a nádat telente, csak az idén hagyott fel vele, végleg, mert nem bírja már az egészsége. - Van még néhány kovácsmester a faluban, aki vállalja, hogy lerövidíti a pengét, a nyele nagyjából ugyanolyan hosszú, mint a kaszáé. Hogy a nevének mennyire van köze a gyalázatossághoz, nem tudom, de bizony elég gyalázatos lehet, ha az ember nem bánik vele óvatosan, mert nagyon éles. De a náddal is vigyázni kell: a levágott nádvég olyan éles, mint a beretva. A nádvágás ideje általában november végétől március elejéig tart. Novemberre lehullik a nád levele. Ha levelestül vágnák le, vizes lenne és hamar megrothadna. A nádvágók mindig ott kezdik a munkát, ahol szikkadt a talaj. Ilyen részek jó messze vannak a falutól, a Tisza felé. A szövetkezet teherautói viszik odáig a munkásokat. De járnak Melence, Elemér, Szakule alá is. Ha befagy a tó, abbahagyják azt a részt, amit elkezdtek, és mennek a jégre. Erzsébetlakon eddig öt-hat nádvágó csapat is dolgozott egy idényben. Az idén sokkal kevesebben vannak, csak két csapat „működik": az egyiknek Sofranko Károly, a másiknak Straka Feró a brigádvezetője. Sofranko Károly hatvanéves, szlovák, de kitűnően beszél magyarul. Földműves volt világéletében, de fiatalabb korában néhány idényben hálóhúzó halászként is dolgozott a Ribnjak Halgazdaságban. Tizenhat éves kora óta rendszeresen foglalkozik nádvágással. Mint mondja, eddig nagyjából harmincöt télen vágta a nádat. - Károly bácsi már húszévesen járt nádat vágni? - Igen, a hat évvel idősebb bátyám tanított erre a munkára. Voltunk vagy száznyolcvanan a három-négy csapatban. Fiatalok, idősek egyaránt. Több fiatal járt azért, mint mostanában. A szegénység hajtotta rá az embert a nádvágásra. Erzsébetlakon a termőföld nagyobb része silány minőségű, szikes, gyatrán termő. A nádvágást meg, főleg abban az időben, jól megfizették. Hogy szerettem-e nádat vágni fiatalkoromban? Nehéz munka ez, kifárasztja az embert, nem is csinálhatja jókedvvel. De hát bírni kell. Bírtam is: ötvenhét telén (utána mentem el katonának) több mint 5000 kévét levágtam. Jól fizették. Két-három lovat lehetett azon a pénzen venni, amit egy télen a nádvágással megkerestem. Jó idők voltak azok. Meg a nád is gyönyörű volt. Csakhogy akkoriban törődtek is vele: a Ribnjak körüli nádast tavaszig az utolsó szálig levágták, égették a kotat, letisztították a helyét. Meg a többi tó körül is. Minden évben szép új volt a nád, egészséges. Most? Megnézheti, mennyi az öreg, törődött, a rothadt szál. És nagyon sokkal kevesebb is van, mint régen volt. Nem csoda. Senki se tisztítja, nem égett tavasszal. Mindenki csak vágja - már amennyit lehet. Annyira tönkrementek a nádasok a környéken, hogy ha egy télen le is vágnák mind, ami egészséges, az is csak a harmadrésze lenne az egésznek. Emlékszem, annak idején a bótosi réten is levágtunk egy idényben vagy húszezer kévét, a farkazdini réten még ötvenezret is, ma ennek esetleg tizedrésze vágható le. - Kifizetődő-e az idén a nádvágás? - Látszik abból is, hogy mennyivel kevesebben járnak az idén, mint eddig. Már csak két csapat dolgozik. Az enyémben tizenkilencen vagyunk. Az utóbbi öt évet számítva az idén kapunk legkevesebbet. Mármint a szövetkezettől. Évek óta az a megegyezés a szezon elején, hogy egy levágott kéve ára egy kenyér árával egyenlő. Igen ám, de a kenyér drágult, a kéve ára meg lemaradt (ez csak az idén történt így, eddig ugyanúgy növelték a kéve árát is). Most 1,10 dinárt fizet a szövetkezet egy 105 cm átmérőjű kévéért. Én úgy két óráig levágok ma is negyvenet-hatvanat. Még tavaly a nyolcvanat is győztem. Halász András az Udarnik Transport Építőipari Vállalatban dolgozik. Az idén Gospodinci és Elemér közt építik a gázvezetéket. Ilyenkor, télen nincs munka - ebben az időszakban nádat szokott vágni. Kevés a fizetés, jól jön egy kis mellékkereset. - Milyen minőségű az idei nád? - Hát olyan középszerű. Sokat letört a havas eső, ha ráfagy a nádra, könnyen törik a szál. Nem sokat vágtunk le az idén. Alig néhány napra fagyott csak be a víz. Szinte állandóan hó is van, víz is a nádasban, fél lábszárig érő. Gumicsizmában dolgozunk, de néha átázik a nadrág is. Sokszor volt szeles idő a télen - erre kint nagyon erős szokott lenni a szél. Olyankor nem lehet dolgozni, mert kicsavarja a gyalázkát az ember kezéből. - Mióta foglalkozik nádvágással? - Most ötvenegy éves vagyok, még a katonaság előtt kezdtem. Apám tanított meg. Szegény világ volt, muszáj volt valahogy pénzt keresni. Látja, ugyanezt mondhatom most is. A fiaim is kijárnak. - Hány kévét vág le naponta? - Úgy harmincöttől ötvenig. Attól függ. Jobb, ha hidegebb van, mert keményebb a nád és fagyosabb a talaj is. A jégen a legkönnyebb vágni. Meg a kihordás is sokkal könnyebb, mint vízben. A hátunkon hordjuk ki a száraz részre a dróttal összefogott kévéket (egyszerre kettőt) és balhéba (rakásra) rakjuk. Aztán a szövetkezet teherautója elviszi. Nehéz a kihordás, bizony előfordul, hogy kétszáz métert is kell cipelni a hátunkon a kévéket, ha messze bementünk. Jégen szánkóval visszük ki. Hallottam, a múltkor a másik csapat munkásai leszakadtak a jégen a valamikori libafarmnál. Ott térden fölül ér a víz, de néhol méteres is az ott már halastó. Halász Attila huszonnyolc éves: - Édesapám csapatával dolgoztam én is. Három-négy éve járok nádat vágni, hát nem könnyű, az biztos. Munkanélküli vagyok. Meghatározott időre dolgoztam már több helyen is, de állandó munkám már évek óta nincs. Nyáron a kőművesekkel járok dolgozni, télen nádat vágok. Harminc-harmincöt kévét vágok le naponta. Ha nincs más, ez is jó... De nagyon szeretnék állandó munkát kapni a városban vagy itt, a szövetkezetben, mert itt szándékozom élni a faluban továbbra is. Hátha tavaszra akad valami jobb munkalehetőség. Éles a nád, a botú, sűrűn össze vannak szürkéi van kezeim. Ifj. Halász András 25 éves, eredetileg kőműves volna. - Miro Goda magánvállalkozónak dolgozom - mondja. - A katonaság előtt a Bánát áOFRANKO KÁROLY HALÁSZ ANDRÁS A NAGYAR TERMÉKEI 10/1996. MÁRCIUS 7.