Családi Kör, 1996. január-március (7. évfolyam, 1-13. szám)

1996-03-07 / 10. szám

N­agybecskerektől 22 kilométerre van Erzsé­betek (Belo Blato). A belgrádi úttól hat ki­lométer hosszú, keskeny töltés vezet az alig 1700 lelket számláló, tavakkal körülvett kis faluig. A Fehér-tó, az écskai Halastó, a Koc-, a Brána-, a Mika-, a Joca-tó van a közelében, és szinte mindegyiket nádas övezi. Az Erzsébetlak környéki nád minősége régóta ismert, a nádvá­gás meg ősrégi mesterség errefelé. Főleg nád kell hozzá, gyalázka, no meg gumicsizma. Ezen­kívül persze jó munkaerő, szívósság, és nem utol­sósorban: ügyesség. - A gyalázkát kaszából is lehet csinálni - ma­gyarázza Szabó András bácsi, hogy mi fán terem ez a szerszám. Idestova negyvenöt éve vágja a nádat telente, csak az idén hagyott fel vele, vég­leg, mert nem bírja már az­ egészsége. - Van még néhány kovácsmester a faluban, aki vállalja, hogy lerövidíti a pengét, a nyele nagyjából ugyanolyan hosszú, mint a kaszáé. Hogy a nevének mennyire van köze a gyalázatossághoz, nem tudom, de bi­zony elég gyalázatos lehet, ha az ember nem bá­nik vele óvatosan, mert nagyon éles. De a náddal is vigyázni kell: a levágott nádvég olyan éles, mint a beretva. A nádvágás ideje általában november végétől március elejéig tart. Novemberre lehullik a nád levele. Ha levelestül vágnák le, vizes lenne és ha­mar megrothadna. A nádvágók mindig ott kezdik a munkát, ahol szikkadt a talaj. Ilyen részek jó messze vannak a falutól, a Tisza felé. A szövetke­zet teherautói viszik odáig a munkásokat. De jár­nak Melence, Elemér, Szakule alá is. Ha befagy a tó, abbahagyják azt a részt, amit elkezdtek, és mennek a jégre. Erzsébetlakon eddig öt-hat nádvágó csapat is dolgozott egy idényben. Az idén sokkal keveseb­ben vannak, csak két csapat „működik": az egyik­nek Sofranko Károly, a másiknak Straka Feró a brigádvezetője. Sofranko Károly hatvanéves, szlovák, de ki­tűnően beszél magyarul. Földműves volt világéle­tében, de fiatalabb korában néhány idényben há­lóhúzó halászként is dolgozott a Ribnjak Halgaz­daságban. Tizenhat éves kora óta rendszeresen foglalkozik nádvágással. Mint mondja, eddig nagyjából harmincöt télen vágta a nádat. - Károly bácsi már húszévesen járt nádat vágni? - Igen, a hat évvel idősebb bátyám tanított erre a munkára. Voltunk vagy száznyolcvanan a három-négy csapatban. Fiatalok, idősek egy­aránt. Több fiatal járt azért, mint mostanában. A szegénység hajtotta rá az embert a nádvágásra. Erzsébetlakon a termőföld nagyobb része silány minőségű, szikes, gyatrán termő. A nádvágást meg, főleg abban az időben, jól megfizették. Hogy szerettem-e nádat vágni fiatalkoromban? Nehéz munka ez, kifárasztja az embert, nem is csinálhatja jókedvvel. De hát bírni kell. Bírtam is: ötvenhét telén (utána mentem el katonának) több mint 5000 kévét levágtam. Jól fizették. Két-három lovat lehetett azon a pénzen venni, amit egy télen a nádvágással megkerestem. Jó idők voltak azok. Meg a nád is gyönyörű volt. Csakhogy akkoriban törődtek is vele: a Ribnjak körüli nádast tavaszig az utolsó szálig levágták, égették a kotat, letisztí­tották a helyét. Meg a többi tó körül is. Minden évben szép új volt a nád, egészséges. Most? Megnézheti, mennyi az öreg, törődött, a rothadt szál. És nagyon sokkal kevesebb is van, mint ré­gen volt. Nem csoda. Senki se tisztítja, nem égett tavasszal. Mindenki csak vágja - már amennyit lehet. Annyira tönkrementek a ná­dasok a környéken, hogy ha egy té­len le is vágnák mind, ami egészsé­ges, az is csak a harmadrésze len­ne az egésznek. Emlékszem, annak idején a bótosi réten is levágtunk egy idényben vagy húszezer kévét, a farkazdini réten még ötvenezret is, ma ennek esetleg tizedrésze vágható le. - Kifizetődő-e az idén a nád­vágás? - Látszik abból is, hogy men­­nyivel kevesebben járnak az idén, mint eddig. Már csak két csapat dolgozik. Az enyémben tizenkilen­cen vagyunk. Az utóbbi öt évet szá­mítva az idén kapunk legkeveseb­bet. Mármint a szövetkezettől. Évek óta az a megegyezés a szezon elején, hogy egy levágott kéve ára egy kenyér árával egyenlő. Igen ám, de a kenyér drágult, a kéve ára meg lemaradt (ez csak az idén történt így, eddig ugyanúgy növelték a kéve árát is). Most 1,10 dinárt fizet a szövetke­zet egy 105 cm átmérőjű kévéért. Én úgy két óráig levágok ma is negyvenet-hatvanat. Még tavaly a nyolcvanat is győztem. Halász András az Udarnik Transport Építőipari Vállalatban dolgozik. Az idén Gospodinci és Elemér közt építik a gázvezetéket. Ilyenkor, télen nincs munka - eb­ben az időszakban nádat szokott vágni. Kevés a fizetés, jól jön egy kis mellékkereset. - Milyen minőségű az idei nád? - Hát olyan középszerű. Sokat letört a havas eső, ha ráfagy a nádra, könnyen törik a szál. Nem sokat vágtunk le az idén. Alig né­hány napra fagyott csak be a víz. Szinte állandóan hó is van, víz is a nádasban, fél lábszárig érő. Gumi­csizmában dolgozunk, de néha átázik a nadrág is. Sokszor volt szeles idő a télen - erre kint na­gyon erős szokott lenni a szél. Olyankor nem lehet dolgozni, mert kicsavarja a gyalázkát az em­ber kezéből. - Mióta foglalkozik nádvá­gással? - Most ötvenegy éves vagyok, még a katonaság előtt kezdtem. Apám tanított meg. Szegény világ volt, muszáj volt valahogy pénzt keresni. Látja, ugyanezt mondha­tom most is. A fiaim is kijárnak. - Hány kévét vág le napon­­ta? - Úgy harmincöttől ötvenig. At­tól függ. Jobb, ha hidegebb van, mert kemé­nyebb a nád és fagyosabb a talaj is. A jégen a legkönnyebb vágni. Meg a kihordás is sokkal könnyebb, mint vízben. A hátunkon hordjuk ki a száraz részre a dróttal összefogott kévéket (egy­szerre kettőt) és balhéba (rakásra) rakjuk. Aztán a szövetkezet teherautója elviszi. Nehéz a kihor­dás, bizony előfordul, hogy kétszáz métert is kell cipelni a hátunkon a kévéket, ha messze bemen­tünk. Jégen szánkóval visszük ki. Hallottam, a múltkor a másik csapat munkásai leszakadtak a jégen a valamikori libafarmn­ál. Ott térden fölül ér a víz, de néhol méteres is­­ az ott már halastó. Halász Attila huszonnyolc éves: - Édesapám csapatával dolgoztam én is. Há­rom-négy éve járok nádat vágni, hát nem könnyű, az biztos. Munkanélküli vagyok. Meghatározott időre dolgoztam már több helyen is, de állandó munkám már évek óta nincs. Nyáron a kőműve­sekkel járok dolgozni, télen nádat vágok. Har­minc-harmincöt kévét vágok le naponta. Ha nincs más, ez is jó... De nagyon szeretnék állandó mun­kát kapni a városban vagy itt, a szövetkezetben, mert itt szándékozom élni a faluban továbbra is. Hátha tavaszra akad valami jobb munkalehető­ség. Éles a nád, a botú, sűrűn össze vannak szür­kéi va­n kezeim. Ifj. Halász András 25 éves, eredetileg kőmű­ves volna. - Miro Goda magánvállalkozónak dol­gozom - mondja. - A katonaság előtt a Bánát áOFRANKO KÁROLY HALÁSZ ANDRÁS A NA­GYAR TERMÉKEI 10/1996. MÁRCIUS 7.

Next