Családi Kör, 1996. január-március (7. évfolyam, 1-13. szám)

1996-01-04 / 1. szám

E­gykoron a vajdasági vizek mentén a szegény emberek ez idő tájt már javá­ban vágták a nádat. Ha kemény volt a tél, jégről álltak munkához, ha enyhébb, vállal­ták az ezzel járó minden nehézséget és csó­nakból gyűjtötték a kévéket, ki azért, hogy a tavasszal befedje szegényes házának a fede­lét, ki azért, hogy egy kis pénzt kapjon érte. A nádvágás ma is jó üzletnek bizonyul, pe­dig a nádfedeles házak sorra eltűntek vidékün­kön. A nádért pénzt kap az, aki vágja, de még inkább, aki feldolgozza. Erről bizonyosodhatunk meg, ha belépünk a monostorszegi (Backi Monostor­) Anica Strangar családi házába, amely egyben a tu­lajdonában levő cég székháza is. Korszerű, külföldről beszerzett gépeken stukatúrt és nád­lemezeket készítenek itt, s a nagyjából ismert vevők folyamatosan viszik is az árut. - Nekünk nem kell reklám - mondja a férj, Mato Strangar, aki egy épületanyaggal keres­kedő vállalat tulajdonosának mondja magát, miközben két felnőtt fiát, Stipant és Aleksan­­dart is bevezeti az üzleti világ titkaiba. Mert, hogy vannak titkok, az bizonyos. A családfő csak négyszemközt mondja el például, a gaz­dasági zárlat ideje alatt milyen úton került el Monostorszegre a nád fűtéséhez szükséges külföldi cinkdrót, amely nélkül leállt volna a ter­melés. Lám, vidékünknek még az olyan ősi épületanyaga is, mint a nád, csak külföldi anyaggal kombinálva kerülhet piacra! Akiknek a szankciók is kedveztek A családi vállalkozásban beindult üzem las­san három évtizedes múltra tekinthet vissza. A házaspár ’68-ban kezdte, akkoriban maguk vágták a nádat a környékbeli vizek partján, kézzel fonták a stukatúrt, és szinte egész Vaj­daságban árulták. Az első gépet ’74-ben vet­ték, akkor már könnyebben ment a munka. - Mi azt mondhatjuk, hogy nekünk kedvez­őek a szankciók - mesélik. - Korábban szige­telőanyagként az építőiparban műanyagot, üveggyapotot használtak, s csak a gazdasági zárlat idején jutott eszükbe ismét a nád mint kiváló hő- és hangszigetelő anyag. A mi ötle­tünk volt, hogy kivizsgáltatjuk és a jugoszláv előírások szerint szabadalmaztatjuk a terméke­inket. A vizsgálatok azt mutatták ki, hogy az itt készült nádlemezek mind a homlokzatoknál, vivő- és válaszfalaknál, tetőknél, tetőtérbeépí­téseknél, de dekoratív építőelemként is egy­aránt kiválóan megfelelnek: kevés tömegben is jó hang- és hőszigetelője, ellenállóak a savas anyagokkal szemben, egyszerű a beépítésük és gazdaságosak. A beépítés egyszerűségéről és a gazdasá­gosságról az egykori bezdáni Beton Építővál­lalat munkatársai és a környék másik híres „nádgyárának” a tulajdonosa, Kedves Sándor is sokat tudnának mesélni.. - Azok a gépek, amelyekkel akkoriban dol­goztunk, még ma is bírják - mondja Kedves Sándor, aki kilenc évvel ezelőtt, nyugdíjba vo­nulásakor felszámolta a 26 évig működött stu­­katúrkészítő­ üzemét, és a tapasztalatait sok­ban átadta Strangaréknak, a gépei pedig Fe­hértemplomra kerültek, ahol még ma is működnek. A bezdániak tapasztalatai­ ­ Bezdánban nagy hagyománya volt a nád feldolgozásának, de most nincs, aki csinálja - meséli Kedves Sándor. - Akkoriban sok min­dennel próbálkoztunk, és több, nádlemezek­ből készült ház még ma is bizonyítja itt Bez­dánban, de például Zentán is, hogy szaksze­rűen dolgoztunk. A Beton Építővállalat egyik vezetőjével, a megboldogult Kovács Jánossal Eszéken, a nisi Gradevinarral kooperációban építettünk kétemeletes épületet, de még Nis­­ben és másutt is vannak nádlemezekből ké­szült házak, amelyek nagyon jól beváltak. Na­gyon­ fontosak a sarki kötések, ha ezek jók, a nádlemezek rendkívül időtállóak.­­ Tulajdonképpen akkoriban ismertük fel ismét a nád előnyeit, amikor innen tőlünk a munkaerő vándorolni kezdett Nyugatra, és az ott látott házak megoldásait itthon kezdték al­kalmazni - folytatja. - Az új München például nádlemezből épült, lényegében tehát mi sem csináltunk újat, amikor nádházakat kezdtünk építeni. Haladó gondolkodás kell ahhoz, hogy elfogadja a piac és alkalmazza mindazokat az előnyöket, amelyeket az ilyen építkezés hoz. A nádlemezekből gyorsan készülhetnek az épü­letek, mégpedig a klasszikus objektumhoz vi­szonyítva féláron. Előny az is, hogy a téli idő­szakban is lehet dolgozni vele, tehát a gyors­­építkezésre nagyon alkalmas nemcsak lakóházak és vendéglátóipari objektumok, ha­nem mezőgazdasági épületek esetében is. Újabbnál újabb ötletek Hogy napjainkban is van keletje a nádnak, jelzi az a látvány is, ami ezekben a napokban tárul elénk, ha Bezdánból a Ferenc-csatorna mentén haladunk Monostorszeg felé. Hatal­mas teherkocsikra rakják a nagy kévéket és szállítják feldolgozásra, ezúttal Strangarékhoz. Számukra azonban nem elegendő a Bez­dánban, Monostorszegen és környékén vág­ható nád. Apatinban és távolabb is vásárolnak azoktól, akik vállalják a nádvágás nehéz mun­káját. A kombinátoktól, a DTD vállalattól bérbe vett terepek egy részét azonban maguk tartják karban, hogy biztosítva legyen a jó nyers­anyag, hiszen a terv évi 50 000-60 000 nádké­ve feldolgozása. - Úgy vagyunk ezzel, mint minden más munkával. Ha egyszer beindul valami, nem le­het megállni, akkor mind többet és mind töb­bet kell dolgozni, jönnek az új ötletek, amit ki akarsz próbálni, és így gyakorlatilag sohasincs megállás - mondja Mato Strangar, miközben végigvezet az üzemen. A lemezeket és a stu­katúrt készítő gépek mellett egyaránt lányok, asszonyok dolgoznak, akik szemmel láthatóan szakszerűen végzik a munkájukat. Tizennyolc munkást foglalkoztatnak, de sokan idénymun­kában dolgoznak be Strangaréknak. S hogy mit is jelent ez a többségében sokácok, rész­ben magyarok lakta kis faluban, elég, ha tud­juk, hogy a közintézményeken és a most is súlyos nehézségekkel küzdő hajógyáron kívül itt semmilyen más üzem nincs.­­ Volt itt egy amerikai, aki, amikor megnéz­te az üzemünket, azt a megjegyzést tette, hogy sok itt a hulladék, azt is fel kellene használni, hiszen számos bontott épület által bizonyítha­tó, hogy a nád mennyire megőrzi acélosságát a malter alatt. Ez adta az ötletet, hogy a hulla­dékból gipsszel keverve kész válaszfalakat ké­szítsünk. Ez a közeli terveink egyike, de gon­dolkodunk szabvány-méretű építészeti deko­ratív dolgok gyártásán is. Ezt a családot, ahol ennyi a vállalkozókedv, igazán nem kell hát félteni. A kívülálló ehhez csupán azt a kívánságot adhatja hozzá, hogy vidékünk ősi épületanyagának, a nádnak a fel­dolgozása egyrészt minél több embert juttas­son jó minőségű, olcsó épületanyaghoz, más­részt minél több családnak adjon jó kereseti lehetőséget. FRIEDRICH Anna­ k üzemében készült nádlemezeket AZ ELSŐ ÖKOLÓGIAI ÉPÜLETNEK MINŐSÍTETT LAKÓHÁZ ÚJVIDÉK KÖZPONTJÁBAN. AZ 1994-BEN ÉPÜLT HÁZ HANG- ÉS HŐSZIGETELÉSÉT NÁDLEMEZEKKEL OLDOTTÁK MEG 10/1996. JANUÁR 4.

Next