Családi Kör, 1999. július-szeptember (10. évfolyam, 26-39. szám)
1999-09-23 / 38. szám
kán Szabó Hermina énekesünk első lett, de van két népdal-szólóénekesünk is: Antal Melinda és Tóth Gabriella. Öt éven át Tényi Tóth Erika vezette az énekkart, ebből nőttek ki a jeles énekesek. Várkonyi Zsuzsanna előtt egy füzet, benne pontosan feljegyezve, mi minden történt a színjátszó csoport megalakulása, azaz 1992 óta. Mi is? - Hét éve vezetem a színjátszókat. Az első föllépésünk a Ki a Tisza vizét issza című összeállításunk volt, amivel Lakitelken is fölléptünk. Csendes éj címmel szerveztük meg az első karácsonyi előadásunkat, öt évvel ezelőtt ünnepeltük meg először március 15-ét - sorolta. - A már említett évzáró ünnepségeken mindig valamelyik magyar író életművét ismertettük, bemutattuk teremben és szabadtéren is a szüreti szokásokat, farsangra Csokonai Vitéz Mihály Dorottyájából adtunk elő részleteket. Évzáróra egyszer Móricz Légy jó mindhaláligjából adtunk elő néhány részletet. Volt egy összefoglalónk A honfoglalástól napjainkig címen, majd az ezeréves magyar oktatás történetét vázoltuk fel. Megalakulásunk 5. évében a már középiskolás diák tagjaink Petőfi életrajzából elevenítettek meg részleteket a színpadon. Volt mesejáték Hófehérke címen, a Ludas Matyi rövidített változata is műsorunkban szerepelt, és 1997. október 6-án Pannónia, ne feledd halottaidat címen a temetőben lobogó gyertyák mellett emlékeztünk meg az aradi vértanúkról... Sorolhatnám még az eseményeket, de hadd mondjam el azt is, hogy Kovács Tamás részt vett Lakiteleken a Tollas Tiborról elnevezett szavalóversenyen és dicséretben részesült. A további munkám elismeréséül sok támogatásban részesültem, több táborba is meghívtak. . Varga Erzsébet a kézimunkakör vezetője. A kör tagjai szép feladatként vállalták, hogy rendszeresen látogatják az idős embereket. Tőlük mindent begyűjtenek, ami a hagyományőrzés szempontjából fontos lehet. Többi között a nagyanyák kelengyéit másolták le, őrzik a paraszti hímzést, amit átültettek a lányok kötényeire. - Eleinte nem nagyon ment a dolog - jegyezte meg. - Úgy gondoltuk, hogy a gyerekekkel kezdjük, őket vezetjük be a kézi punkakörbe. Hát, nem nagyon ment. Mára azonban van egy lelkes csapatunk, 30-40 évesek csatlakoztak hozzánk. Sok-sok hímzésmintát gyűjtöttünk be, de vannak slingelt párnáink, ágylepedőink is. Rengeteg mintát mentettünk át, nekem legalább kétszázon felül van, csaknem mindet le is fotóztattam. Török Margit megmutatta,egyik remekművét, egy szép régi, megmentett mintát: - Javasolom, hogy rémfilmek nézése helyett a fiatalok inkább kézimunkázzanak! - mondta. - Az ilyen kézimunka nagyon szép ajándék is lehet, aminek bizonyára mindenki megörülne. De hadd térjek vissza a táncosokra: Laczkó Illés szabadkai koreográfust is meg kell említenünk, hiszen Adán nem volt hagyománya a néptáncnak, és ő volt az, aki segített nekünk a fiatalok felkészítésében. E kitérő után szólaltattam meg Csonka Katalint, az asszonykórus vezetőjét. A nyolc asszonynak 26 fellépése volt már, Bodor Anikó szaktanácsa mellett működünk. Most készülődünk október 9-ére, a topolyai Gyöngyösbokrétára. A nyári rendezvény a háború miatt maradt el. Nagy lelkesedéssel készülünk a Durindóra. Bejártuk már Bácska és Bánát településeit, a Tisza menti dalokat népszerűsítjük. A jó munkához nélkülözhetetlen az anyagi támogatás is, ebből azonban egyre kevesebb jut a Vadvirágnak. Erről mondott kicsit bővebbet Mihalek György: - Hagyományőrzők vagyunk, megalakulásunk óta ez a fő célunk. Ennek szellemében régi óhajunk, hogy felelevenítsük a régi tánciskolák hagyományát a fiatalság részére, ahol illemtant is tanulnának. Hagyományos nosztalgiabálakat is szeretnénk rendezni. Ezzel persze némi pénzszerzési szándékunk is van, akárcsak annak, hogy a nagytermet kiadjuk osztálytalálkozókra, lakodalmakra. Reméljük, hogy az adaiok ismét fölfigyelnek ránk, és a támogatók is felkeresnek bennünket. Régi ismerősként búcsúztunk el a tiszta forrásból szomjukat oltóktól, akik a nehézségek ellenére sem adják föl a jelszót, hogy a régi emlékeket meg kell őrizni és át kell menteni a jövőnek. Mert, akinek nincs múltja, kérdéses a jövője. KÁNTOR Oszkár A TÁNCOSOK, AKIKET LACZKÓ ILLÉS VEZETETT ANNAK IDEJÉN A PÁL UTCAI FIÚK CÍMŰ ÖSSZEÁLLÍTÁSBÓL A NÉPDALCSOPORT 11 / 1999. SZEPTEMBER 23.