Családi Kör, 2000. január-március (11. évfolyam, 1-13. szám)

2000-03-09 / 10. szám

A korabeli krónikás följegyzéseiből megtudhatjuk, hogy Kupuszinán (Bácskertesen) 1919 augusztusában „meglepő" dolgok történtek. A Bócsa-féle kocsma poharazgató törzsvendégei ugyanis egyik napról a másikra azt tapasztalták, hogy felgyorsult körülöttük a világ, hogy a vendéglő megszokott légköre már nem a régi. Színdarabot próbáltak a nagyteremben, Sturcz József (az idősebbik Sturcz Józsefről van szó ezúttal, természetesen), a kántor-tanító irányítása mellett. Szigligeti Ede Cigány című népszínművének meséjét igyekeztek színpadra álmodni a kapuszinai színjátszás úttörői - első, lelkes, elkötele­zett hívei. Igen, 1919 augusztusában valami nagyon szép dolog történt ebben a nyugat­bácskai falucskában. Előadás született. Szín­házi előadás! Azok bábáskodtak körülötte, akik addig nemigen ismerték annak a bizo­nyos függöny mögötti világnak a törvényeit, el­várásait. Szerencsére volt ott egy csodálatos pedagógus, az említett Sturcz József, aki mozgósítani tudta a falu fiataljait, idősebbjeit egyaránt, aki nemcsak megismertette, hanem meg is szerettette velük az önkifejezésnek ezt az igen nemes formáját. Mindez jó nyolcvan évvel ezelőtt történt. A falu jelenlegi vezetősége már tavaly szeretett volna sort keríteni az ünnepségre, a jubileum­ra. Sajnos, a már ismert események miatt ak­kor elmaradt a közös megemlékezés. Megtar­tásáról azonban nem mondott le Kupuszina. Egy hétnapos rendezvénysorozattal kíván most tisztelegni a népművelők emléke előtt. A legismertebb vajdasági magyar műkedvelő­­csoportok, valamint a Szabadkai Gyermek­színház társulatának a részvételével március 12-én kezdődnek a jubileumi kupuszinai színházi napok, és március 18-án, a ven­déglátó társulat előadásával zárulnak. Ér­demes megemlíteni, hogy a kapuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszó csoportja Szigligeti Ede Cigány című népszínművét mutatja be, tehát nyolcvan esztendő után most is a nyi­tó darabnak tapsolhat majd az azóta megújult közönség. Nemcsak gesz­tusértéke van ennek a kapuszinai elhatározásnak, természetesen­­ jóval többet jelent annál! Hogyan is kezdődött? A műkedvelő színjátszás tehát már viszonylag régen gyökeret vert a fa­luban. A Szigligeti-darab 1919-es bemutatója után együtt maradtak a Ci­gány szereplői, sőt újabb és újabb műkedvelők csatlakoztak az akkor meg­alakult társulathoz. Megindult a folyamatos munka, egymást érték a bemutatók, a kapuszinai műkedvelők színpadi szereplései. Id. Sturcz József 1924-ben megalakította a helybeli Önkéntes Tűzoltó Testületet, s ez a szervezet lehetővé tette a műkedvelő színjátszás erőtelje­sebb kibontakozását. Ezután már évente két-három művet is sikerült bemu­tatniuk a közönségnek. Id. Sturcz József pedig fáradhatatlan volt, és nem­igen engedélyezett „pihenőt" a társulatnak sem. Egymást érték a bemutatók: a Falu rossza, a Gyimesi vadvirág, a Leánykérő, A vere­shajú, A bor, a Piros bugyelláris, a Sárga csikó, a Tépett rózsa, A vén bakancsos és a fia, a huszár című népszínművek meséje elevenedett föl, a többi között, a helység eléggé kezdetleges színpadán. Mivel ugyanis a falunak még nem volt művelődési otthona, megfelelő színházterme, az előadásokat a Bócsa-féle vendéglőben mutatták be a műkedvelők. A ké­sőbbi évek folyamán átköltöztek a Mikó-féle vendéglőbe, ideális körülmé­nyek azonban itt sem várták őket. A kis színpadot minden alkalommal újra kellett építeni, felállítani, és egy-egy előadást legföljebb százötven ember nézhetett végig, több hely nem volt a teremben. Ezek a körülmények, per­sze, nem számítottak akadálynak, nem vették el a műkedvelők kedvét. A színjátszás iránti lelkesedés inkább csak fokozódott. Amikor 1946-ban nyugdíjba vonult idősb Sturcz József - a kapuszinai közművelődési élet meghatározó egyénisége a drávaszögi Vörösmartra költözött -, a stafétabotot fia, ifj. Sturcz József vette át, s ő ugyanolyan hit­tel, energiával folytatta a munkát, mint ahogy azt édesapja elkezdte. S ak­kor, 1947. január elsején megalakult a faluban a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. A színjátszó csoport vezetése, természetszerűleg, a fiatal Stur­cz „kezébe" került. Ő azután jó néhány elő­adást felújított, újrarendezett a régi repertoár­ból, de mivelhogy édesapja egy igen kiegyensúlyozott, érett társulatot hagyott rá, így már nehezebb színházi feladatokra is vál­lalkozhatott. Megrendezte a János vitézt (az előadás osztatlan sikert aratott), a Mézeska­lácsot, a Mágnás Miskát, azután színpadra állította a Három a szerelem, a Piros szek­­fű, az Aranykakas című zenés darabokat is, valamint Darvas Józseftől a Szakadékot és Bródy Sándortól A tanítónőt. Természetesen ifj. Sturcz József rende­zései közül most csak néhány címet említet­tem. A tanító bácsi (ma már csak így nevezik s nemcsak Kupuszinán, hanem az egész Vaj­daságban is) 1947-től 1983-ig tizennyolc népszínművet, nyolc zenés vígjátékot, hét operettet, két drámát és öt gyermekelőadást rendezett. Sturcz tanító bácsi nyugalomba vonulása után munkatársai, tehát azok folytatták a munkát, azok rendeztek, akiket ő tanított meg erre a „mesterségre", így Zsivó Péter ta­nító a nyolcvanas években az Úri murit rendezte meg nagy sikerrel. Aztán a korán elhunyt Szmolenicki József jeleskedett az Énekes madárral, a Dankó Pistával, de mindenképpen meg kell említenünk Dienes Mihályt is, aki például Illyés Gyula remekét, a Tűvé-tevőket állította, a többi között, színre, ugyancsak sikeresen. Újabban Molnár József nevével találkozunk mind gyakrabban, amikor a kapuszinaiak előadásának megtekintésére ülünk be a színházterembe. Molnár József nem új ember a szakmában. Számos zenés darabot, vígjá­tékot állított már színre. Mi főként Szirmai Albert Mágnás Miska című ope­rettjének kapuszinai bemutatója után figyeltünk föl rá, két évvel ezelőtt. Molnár József nem a hagyományos rendezői megközelítést választotta, amikor hozzáfogott az operett megrendezéséhez, hanem a mához igazítot­ta, korszerű színházi elemekre építette elképzelését, és azok alapján is va­lósította meg. Ugyanezt láttuk tavaly is, amikor Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marci című énekes vígjátékával próbálkozott: a rendező ezúttal is kitűnőre vizsgázott. Most a jubileumi előadást, Szigligeti Ede Cigány című népszínművét rendezi. A produkciót az ünnepi rendezvénysorozat utolsó napján, március 18-án láthatjuk majd. A felújított, mai Cigányban, most, nyolcvan év után is, a kupuszinai műkedvelők színe-java lép közönség elé, hogy Molnár Jó­zsef irányításával tisztelegjen azok előtt, akik ebben a kis bácskai faluban megalapozták a műkedvelő színjátszást. A kupuszinai színházi napokra, az ünnepi rendezvénysorozatra, érde­mes lesz odafigyelnünk. Az ilyen jubileumok nagyon sokat jelentenek szá­munkra, hiszen nemcsak a közművelődési mozgalmat éltetik, hanem a szü­lőföldhöz való kötődést, ragaszkodást is híven bizonyítják. FARAGÓ Árpád Műkedvelők Nyolcvanéves a kapuszinai színjátszás Egyhetes színházi rendezvényen emlékeznek meg az eddigi útról­­ március 12-e és 18-a között A jubileumi műsor Március 12-én Kikindai Egység ME J. M. Synge: A nyugati világ bajnoka (színmű) Március 13-án Muzslyai Petőfi Sándor ME Szűcs György: Elveszem a feleségem (zenés vígjáték) Március 14-én Szilágyi József Attila ME Arnold-Bach: Apa csak egy van? (bohózat) Március 15-én Szabadkai Gyermekszínház Kacsóh Pongrác: János vitéz Március 16-án Szenttamási Arany János ME Milan Grgic: Ébredj, Katám (vígjáték) Március 17-én A Csókás Orpheus Theatre és a Zentai Színtársulat Shakespeare: Falstaff Március 18-án Kapuszinai Petőfi Sándor ME Szigligeti Ede: Cigány (népszínmű) Minden előadás 19 órakor kezdődik. A közelmúlt és a jelen 20 / 2000. MÁRCIUS 9.

Next