Családi Kör, 2000. április-június (11. évfolyam, 14-26. szám)
2000-06-15 / 24. szám
Határtalan Nótaparádé A helyszín: az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület Június 10-én este Újvidéken, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben nemcsak címében volt Határtalan Nótaparádé, hanem valóban ilyen parádét élvezhetett a közönség, a vajdasági hallgatóság és a tévénézők serege is. Akik hallgatták a helyszíni közvetítést, azok már tudják, hogy öt eminens szegedi és egy marosvásárhelyi énekművész, Koós Éva, Ürmös Ilona, Fodor Károly, Szegedi Tóth Lajos, Lévai László és Fejes Sándor, valamint kilenc vajdasági énekes: Vitkayné Kovács Vera, Turi Antal, Mezei Katalin, Molnár József, Kiss Erzsébet, Kösz Zsófia, Mohácsi Gergely, Páll Mária és Raffa Klára adta elő a szebbnél szebb magyar nótát, csárdást. Még a hét elején úgy tűnt, talán nem is lesz közönség, az utolsó pillanatban azonban minden jegy elkelt, még pótszékekre is szükség volt. Ha a televízió gépezete nincs, akkor még sokan befértek volna a terembe, de ez így volt jó. Azért is, mert ily módon gazdagabb lesz az Újvidéki Televízió magyar műsora, a vendégek pedig elégedetten távoztak, tudván, hogy nemcsak a rádiós műsorokban találkozhat hangjukkal a vajdasági magyarság, hanem a képernyőn is láthatja őket. Dr. Majzik István két éve a Magyarnótaszerzők Országos Egyesülete dél-magyarországi önálló szervezetének elnöke. - Valamikor, amikor Magyarországon megkezdődött a népdalgyűjtés, Bartók, Kodály idejében - mondta -, a folyamat úgyszólván a nótázás halálát is okozta, hisz az emberek leszoktak róla, nem adták tovább gyermekeiknek, a szórakozóhelyeken is más muzsika szólt. Ma már elődeink is érzik, hogy magyar nóta nélkül élni nem lehet, s most már a sok „lalázó” kollégát azok az énekesek váltják fel, akik egyrészt ismerik a nóták szövegét, másrészt pedig elő is tudják adni őket. Nos, ennek érdekében alakítottuk meg öt évvel ezelőtt egyesületünket, amelynek jelenleg 157 tagja van, közöttük szép számban Vajdaságból, de Erdélyből és a felvidékről meg Ukrajnából is. Egyesületünk munkájában nemcsak a nótázás, hanem a zenei anyagok, lexikonok és más nótához kötődő anyagok kiadása is szerepel. Legutóbb nótás kalendáriumot is kiadtunk. - Dr. Majzik nem muzsikus? - Nem, alapfoglalkozásom szerint szobafestő és mázoló vagyok, de 1961 óta nem művelem. Már egy ideje alapvetően nyomdatechnikával foglalkozom, s így viszonylag kedvezőbb helyzetben vagyok egy-egy kiadvány megszerkesztésében és kiadásában. - Más is érdekli a nótán kívül? - Természetesen. Képviselő vagyok a szegedi közgyűlésben, a Dankó egyesületben a kuratórium tagja vagyok, s mint alapító tevékenykedem, ezenkívül a szegedi írók társaságánál a kiadói tevékenységet végzem. 85 könyvet adtam ki 5 év alatt, az írótársaságnál is vezetőségi tag vagyok. Egy alkalommal meg is kérdezték, hogy bírom azt a hajtást. Azt találtam mondani, a munka számomra üdülés. Ezt meghallva a feleségem azt mondta, „lám, lám, ezért nem jársz haza, inkább üdülsz". De félre a tréfával, nagyon megértő feleségem van, aki mindent megtesz azért, hogy nyugodt munkakörülményeim legyenek, így aztán a nap 24 órájából 18-19-et végigdolgozom. - Nemrég kiemelkedő elismerésben részesült. - Igen, a múlt esztendőben Juhász Gyuladíjat kaptam, s nagyon büszke vagyok rá, hiszen ezt nem pártajánlásra vagy más „bokszolással" értem el, hanem úgymond népakarat alapján, s ezért is jelent nekem sokat. Érdemes volt sokat dolgozni, és ne feledjük az idézetet: „amíg lesz egy piros rózsa, amíg lesz egy magyar nóta, parancsszóra felejteni nem lehet”. Koós Éva Szegeden él, nem járt még nálunk. Tagja a dél-magyarországi nótások szervezetének, így jött el most Újvidékre, s nagyon szeretné, hogy otthon, Marosvásárhelyen is újraélessze, felelevenítse a nótakultuszt. Ürmös Ilona nevével már találkozott a vajdasági közönség, hiszen többször járt nálunk, és a rádióban is peregnek a hangfelvételei. - Igazgató voltam a Vasutas kultúrházban - mondja Ilona -, de most műsoros estek szervezésével foglalkozom, és éneket tanítok. Fontos az utánpótlás, meg hát még mindig imádom a színpadot, és most ennek tudok élni. Kész Zsófia vajdasági énekművész amellett, hogy rendkívül szereti a nótát, egy sajátságos családot alakított ki. Sturc József, a nagybetűs Tanító bácsi, nem lévén senkire, Zsófiára bízta hátralevő életét. A közismert nótaszerző is jelen volt a telepi közönség értékelése szerint feledhetetlen nótaesten. Meg kell azért mondani, hogy nem volt könnyű megszervezni ezt az estet, de a nagylelkű adakozóknak köszönhetően végül is sikeresen került kalap alá. Nem vallottak szégyent a vendéglátók, az önazonosságtudat pedig egy újabb láncszemmel gyarapodott. MÉSZÁROS BÁBA Lucia A MAGYARORSZÁGI FELLÉPŐK VENDÉGEK ÉS HÁZIGAZDÁK 32 / 2000. JÚNIUS 15.