Családi Kör, 2000. október-december (11. évfolyam, 40-52. szám)

2000-11-02 / 44. szám

egy ilyen környezetben, ahol a városokban már nem is létezik magyar nyelvű oktatás, csak a szórványokban, a művelődési egye­sületeknek és az egyéb magyar jellegű civil szervezeteknek kell központosítaniuk ma­gyarságmegtartó szerepüket. Rámutatott azonban arra is, hogy rendkívül korlátozottak a lehetőségeik azzal kapcsolatosan, hogy milyen módon hassanak azokra, akik még magyarnak érzik magukat, s hogy miként vonják be őket a művelődési egyesü­letek tevékenységé­be. A továbbiakban kitért a pénzelési gondokra is, az in­tézményes, önkor­mányzati anyagi tá­mogatást szorgal­mazva. A felszólalók a továbbiakban utal­tak még a vidéki ér­telmiség hiányára, és a Bácskába való elvándorlás proble­matikájára. Sok szó­­ esett a dél-bánáti magyar nyelvű okta­tás fontosságáról, meg a magyar tagozatok visszaállításának szükségességéről. Varga Sándor nyugalmazott hertelendyfalvi tanító ezzel kapcsolatosan megállapította: „Mind­addig, amíg az elemi oktatásban hiányt ér­zünk, mi az ifjúság munkájáról és a magyar­ság öntudatáról gyengén szólhatunk!” Balassa Julianna többek között rámutatott a dél-bánáti magyar iskolák helyzetére, hang­súlyozva, hogy „az osztatlan tagozatokba itt, Dél-Bánátban bele kell nyugodni, s nem is olyan elvetendő, ha az az ára, hogy megtart­suk a magyar tagozatokat". Az áldatlan versed oktatásügyi állapotok­ról Kriszbai Hajnalka számolt be, mondván, hogy ott már 9 éve nincs magyar tannyelvű oktatás, s azt csupán anyanyelvápolással pó­tolják. A hertelendyfalvi származású dr. Nagy Sándor nehezményezte, hogy nincsenek magyar szakkádereink, egyben hangsúlyozta, hogy nézete szerint a bánáti magyarságot a Teleház-mozgalom köthetné össze, segítsé­get nyújthatna az oktatásban, nevelésben meg a külkapcsolatokban is. Ezért szállt síkra a Teleház-mozgalom bánáti fejlesztéséért. A debelyacsai Mérges Sándor megálla­pítása szerint a Bácskában tanuló bánáti diá­kok 60-70%-a nem tér vissza az ipar nélküli, sáros bánáti faluba, hanem ott marad Szabad­kán, Zentán vagy Kanizsán, mondván, hogy szerinte a jelenlegi állapotokat nézve ez nem elítélendő. Ezzel kapcsolatosan tette fel a ta­nácskozás résztvevőinek az elgondolkodtató kérdést: „Nekünk, akik magyarnak érezzük magunkat, mi a fontosabb? Az, hogy szűkebb hazánkban bárhol megtalálhassuk földijein­ket, akik orvosok, ügyvédek, mérnökök, vagy pedig az, hogy fiataljaink itthon legyenek, ál­lás nélkül, végezetül nem magyarként?” A vita egyfajta összegezéseként idézhet­jük dr. Tordé László szavait: „A múltban a nemzeti kultúrát csak a folklór szintjén lehetett ápolni, ez leginkább a nemzeti táncokra, da­lokra, esetleg a kézimunkákra szorítkozott, és itt be is fejeződött a hagyományok ápolása. Éppen ezért kellene a jövőben a közművelő­dés terén egyre többet és egyre újabb dolgo­kat kezdeményezni.” A XII. szemlét jövőre Sándoregyházán rendezik meg, s ezzel kapcsolatosan a pancsovaiak már át is nyújtották képviselőik­nek a szemle vándorzászlaját. NÉMETH Ferenc DR. TORDE LÁSZLÓ: SZERÉMSÉG UTÁN DÉL-BÁNÁT A LEGVESZÉ­LYEZTETETTEBB RÉGIÓ SZEMLE MUNKAELNÖKSÉGE A millenniumi címerkiállítást Nagy Ferenc, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének tanácsosa nyitotta meg. A dél-bánáti magyar művelődési egyesületek szemléjére Pancsovára érkezett a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének vándorkiállítása, a magyar címereket bemutató tárlat. A negyvennégy művészi tabló 1000-től majdnem napjainkig, 1989-ig mutatja be a magyar állami, nemesi, megyei és városi címereket, érdekességképpen Pancsova város címere is megtalálható a gyűjteményben. A pancsovai magyar művelődési egyesület nagytermében bemutatott színes alkotások megtekintése történelmi utazás egy évezreden át, amely visszatükrözi ezeréves államiságunkat, kultúránkat, történelmünket. Ugyancsak a szemle kísérőrendezvényeként került bemutatásra a múltat és jelent idéző népművészeti kiállítás. A művelődési egyesület szomszéd­ságában található református imaházban Kemény Mária hertelendyfalvi népművész nyitotta meg a dél-bánáti művelődési egyesületek kézimunka­­szakcsoportjainak munkáiból összeállított kiállítást. „A kézimunka-össze­jöveteleken, míg az anyagon öltögetünk, keressük az egymás szívéhez vezető szálakat, alkossunk művészi dolgokat, ápoljuk hagyományainkat, mint édes anyanyelvünket" - mondta az egybegyűlteknek megnyi­tóbeszédében a székely varrottasok ismert népművésze. Felvételünkön Kemény Mária Rancz Károlynak, a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökének és Nagy Ferencnek, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetsége tanácsosának társaságában a kézimunka-kiállítás megnyitóján. 9 / 2000. NOVEMBER 2.

Next