Családi Kör, 2001. január-március (12. évfolyam, 1-13. szám)

2001-03-22 / 12. szám

2001. március 22. N­agy a sürgés-forgás a muzslyai művelődési házban. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy már évek óta nem tapasztalt élénkségnek le­hettünk a tanúi. Ott most történik valami: bemutatóra készülnek a színészek, méghozzá nem is akármilyenre. A János vitézt viszik színre. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a szöveget, illetve a szerepeket szük­séges kellőképpen begyakorolni, hanem a dalokat és táncokat is. A muzslyai amatőrök most végzik az utolsó „simításokat” a darabon. Va­lamennyien azt szeretnék, hogy jól sikerüljön és legyen kellő közönségsi­kere. Erre több okuk is van. Hiszen e hónap végén kerül sor Muzslyán a bemutatóra, azt követően pedig ezzel a darabbal lépnek majd fel az amatőr színjátszók kikindai szemléjén. De mindemellett Muzslyán van egy bizonyos nosztalgia is a János vitéz iránt: jó hatvan évvel ezelőtt mutatták be ezt a da­rabot az akkori amatőrök, és akkor nagy közönségsikere volt. Évtizedekig emlegették a falubeliek. Most úgy jött ki a lépés, hogy hosszú idő után a „hálás utókor" felújította a darabot, nem titkolva, hogy számít a sikerre. A színészek elhatározását önzetlenül támogatta és támogatja a közönség, amely már nagyon várja a bemutatót. Ám addig is naponta kell gyakorolni, próbákat tartani. Mintegy negyvenen a színpadon a fárasztó és önzetlen munka jó része Varga Katalin vállára neheze­dik, aki többedmagával, amatőr rendezőként, szervezőként, mindenesként próbálja átfogni és sikerre vinni ezt a nagyszabású vállalkozást. - A Petőfi Művelődési Egyesületben már régóta működik a színészgár­da. Nemrég emlékeztünk meg az egyesület tevékenységének ötvenedik évfordulójáról. Ám el kell mondanom, hogy az amatőrizmus hagyományai Muzslyán sokkal régebbre nyúlnak vissza. A színészek voltak szinte mindig a legaktívabbak. Létszámuk az évek során változott. Jelenleg a legnagyobb. A János vitéz című darabban például több mint negyvenen vesznek részt. Itt szükséges megemlítenem, hogy dalos-táncos színműről lévén szó, jól jött a tánccsoportunk segítsége is.­­ Azért esett a választásunk éppen a János vitézre, mert több mint 60 évvel ezelőtt ezt a darabot adták elő a muzslyaiak. Úgy éreztük, hogy ennyi tisztelettel és megbecsüléssel tartozunk azoknak, akik egykor itt a művelő­dés ügyét szolgálták. Vannak még idős emberek, akik emlékeznek a darab második világháború előtti bemutatójára! Mi most, sajnos, olyan időket élünk, hogy nem tudjuk minden elképze­lésünket maradéktalanul megvalósítani. Sok gondunk-bajunk akadt. Az egyik az volt, hogy nagyon nehezen tudtuk fellelni a darab szövegkönyvét, a kottákat pedig még nehezebben. A zeneszámok egy részét hanglemezről „szedtük le". Voltak tehát gondjaink, de annál nagyobb v­olt az akarat és a lelkesedés. Ami a darab szövegét illeti, mi a klasszikus formáját állítottuk színre. Egyetlenegy szövegpéldányt kaptunk egy színésztől. Rákérdeztünk ugyanis, hogy megvan-e valakinek a János vitéz szövegkönyve, s az egyik szereplőnk, Kurunci János otthonról hozott egyet. Annak idején valószí­nűleg az édesapja játszhatott a darabban, s a család ezt a szöveget meg­őrizte. Amikor megtaláltuk, akkor már nem is vitatkoztunk tovább arról, hogy mit fogunk előadni. Nos, így kapcsoltuk végül is össze a régit az újjal. Egyébként is, ez egy olyan mű, amelynek a mondanivalója is örökérvényű, s mindig volt közönségsikere. - Hol tartanak jelenleg az előkészületekkel? - Ha nem is gond nélkül, de készítjük a darabot, jól haladunk vele. Most már a színpadi próbáknál tartunk, a zenei rész begyakorlásánál. Mivel nem tudtunk megfelelő zenekart összehozni, hangszalagról adjuk a zenét, amelyre a színészek „ráéneklik" a szöveget. Úgy hisszük, hogy a mai világ­ban ez is megteszi. A szereplőkről annyit mondhatnék, hogy zömmel fiata­lok és nagyon tehetségesek. - A szövegtanulás mellett a dalok, táncok begyakorlásával is meg kellett birkózniuk a színészeknek. - Ne tűnjék kérkedésnek, de itt, Muzslyán elég sok a zenei tehetség. Ezért is bátorkodtunk mi ilyen fajsúlyú darabot színre állítani. Annak külön örülök, hogy ez sikerült. Én ugyan nem vagyok hivatásos rendező, még amatőr sem, a kényszerhelyzet hozta, hogy valakinek el kellett vállalnia ezt a munkát. Pénzhiánnyal küszködünk mi is, mint annyi más művelődési egye­sület. Nem volt pénzünk hivatásos rendezőt szerződtetni. Ezért mindent amatőr alapon csinálunk. A színpadi munkába, a jelenetek beállításába a gárda régebbi tagjai is belesegítenek. Én személy szerint nem mertem a darab beállításának minden oldalát vállalni. A táncokat rábíztuk a leányokra. Az egyik színész leánya valamikor balettiskolába járt, és így vele közösen oldottuk meg a tánckoreográfiát. Tehát itt csoportmunka folyik, hiszen én egyedül nem érthetek mindenhez. Ebben az amatőr munkában éppen ez az összefogás a szép. Az egyik színész felesége például jelentkezett, hogy szívesen megvarrná a ruhák egy részét. A másik szereplő nővére meg a ru­hák megtervezését, megrajzolását vállalta stb. - Milyen szereposztással indultak? - A darabban több tehetséges színész is fellép, többek között: Varga Er­nő (Kukorica Jancsi), Juhász Hajnalka (Iluska), Balázs Magdaléna (mos­toha), Sárkány Zoltán (Bagó), Vuckovic Rozália (királyleány), Kurunci Já­nos (király), Kovács József (strázsamester), Gerdor Zsolt (Bartalo), és Barta István (csősz). Emellett a négy udvarhölgyet Oláh Vencel Erika, Tri­­funov Erzsébet, Pákai Zsuzsanna és Kovács Klaudia alakítja. A két fran­cia tábornok megszemélyesítője pedig Juhász László és Szabó Attila. - Mikor fogtak hozzá a darabhoz, s mikorra tervezik befejezni? - Még tavaly ősszel megbeszéltük, hogy új darabbal indulunk a kikindai szemlére. Közben megünnepeltük egyesületünk fél évszázados jubileumát. Arra egy kabaréműsort is készítettünk. Tavaly november végéra december elején választottuk ki a darabot, de mivel közbejöttek a karácsonyi és újévi ünnepek, csak az idén, január 3-án tartottuk meg az első olvasópróbát. Az­óta is nagyon komolyan dolgozunk, és hiszem, hogy már a napokban vég­legesíteni tudjuk a darabot. Eleinte hetente háromszor, de most, a vége fe­lé már naponta tartunk próbákat. Most még apróbb csiszolások vannak hátra. A próbákat szükség szerint videoszalagra is rögzítjük. A darab elké­szítésébe belesegített Varga Rozália zenetanárnő, továbbá Boldizsár Ká­roly és Márta, akik gyakoroltak a színészekkel, Molnár Ede, aki a kísérő­zenét játssza, meg Tápai János, aki a zenei rész szervezését vállalta. Mi, tudomásom szerint április 5-én lépünk fel a kikindai szemlén, és hiszem, hogy addig minden rendben lesz. „Az előadást a közönségnek készítjük" A továbbiakban a darab két szereplőjével is elbeszélgettünk. Juhász Hajnalka Iluska szerepét alakítja. Tőle afelől érdeklődtünk, hogy hogyan is került erre sor. - Korábban is vállaltam már amatőr szerepeket, azután ez egy ideig ab­bamaradt. Ehhez a szerephez úgy jutottam, hogy megkértem Varga Kata­lint, ha lehet, én is részt vennék az egyesület színészgárdájának munkája- Iluska és Kukorica Jancsi Bemutatóra készülnek a muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben VARGA KATALIN A KÉT FIATAL SZÍNÉSSZEL, JUHÁSZ HAJNALKÁVAL ÉS SÁRKÁNY ZOLTÁNNAL 20

Next