Családi Kör, 2001. július-szeptember (12. évfolyam, 27-39. szám)
2001-08-02 / 31. szám
Sport Arany után ezüst... Kovács Ágnes a vb-n is első - Thorpe „csak" hatszoros világbajnok Meghalt a király, éljen a király! Azaz véget ért egy látványos világverseny, az úszó- és vízilabda-világbajnokság, de már holnaptól kezdve 10 napon át a sportok királynője, az atlétika kerül az érdeklődés homlokterébe: megkezdődik ugyanis a kanadai Edmondtonban a világbajnokság. Akárcsak a fukuokai vb-, ezen is világsztárok (elsősorban a legalább 4 aranyéremre pályázó Marion Jones) vetélkedőinek lehetünk szemtanúi a tévé jóvoltából. Köztük lesz 13 magyar és 3 jugoszláv atléta is, de tőlük már az is nagy teljesítmény lesz, ha bejutnak a döntőbe. Az úszó- és vízilabda vb-n ennél jóval többre számítottunk, s a magyar férfi vízilabdázók kivételével teljesítették is az elvárásokat. Egyénileg különösen Kovács Ágnes, a 200 m-es mellúszás olimpiai bajnoka remekelt: 100 m-en bronzot, 200 m-en pedig felejthetetlen hajrával és vb-csúccsal aranyérmet szerzett. Azon ritka olimpiai bajnokok közé tartozik, aki ismételni tudott: nem sokkal az olimpia után a vb-n is legjobbnak bizonyult. Nem így a magyar vízilabda-válogatott. Már a budapesti Eb-n is botladozott, de végül is bronzérmes lett, és a szakértők azt várták, hogy majd Japánban a vb-n kiköszörüli a csorbát. Ez azonban nem sikerült, mert akárcsak az Eb-n, itt is kikapott a jugoszláv válogatottól. Ettől azonban még akár világelső is lehetett volna, ha nem veszít (3:2) ismét az olaszoktól, mint Budapesten is. A legjobb négy között Jugoszlávia az utolsó másodpercekben dobott góllal 9:8-ra legyőzte az olimpiai ezüstérmes oroszokat, a spanyolok pedig 4:2-re az olaszokat. A spanyol védelem, különösen a kapusa, a döntőben is remekelt, így 4:2-re legyőzte az addig gólerős (Sapic a vb gólkirálya) jugoszláv csapatot, és megvédte világbajnoki címét. Jugoszláviának az ezüstérem is siker, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy már hatodszor áll vb-dobogón, és hogy a tavalyi olimpián bronzot, egy hónappal ezelőtt pedig az Eb-n aranyérmet szerzett. Magyarország az 5. helyen végzett, miután legyőzte az amerikai, majd a görög válogatottat. A magyar vízilabdázónők az Eb megnyerése után a vb-n is jeleskedtek. Veretlenül haladtak a döntőig, ahol a többszörös világbajnok olaszokkal találkoztak, és vége szakadt a 15 meccsen át tartó veretlenségi sorozatuknak: 7:3-ra kikaptak. Az Eb-arany után a vb-ezüst azonban nagy siker! A bronzérem Kanadáé lett (6:5-re verte az amerikai együttest). Visszatérve az úszókhoz, a magyarok - Kovács Ágnessel az élükön - mind a heten helytálltak. Hét országos csúcsot megjavítottak, a döntőkben jó helyezéseket is elértek, és a résztvevő 137 ország éremlistáján (3 éremmel) a 13. helyen végeztek. Az ausztrál úszók voltak a legjobbak 13 arany-, 4 ezüst- és 6 bronzéremmel. Közülük is elsősorban Jan Thorpe tűnt ki: a 7 remélt aranyból 6-ot megszerzett, közben négy új világcsúcsot is javított. Fantasztikus világrekordot ért el 1500 men az ausztrál Hackett is, a nők között pedig a holland Inge de Bruijn volt a legeredményesebb, három aranyat szerzett. A többi jelentős eseményről röviden: a sportlövő Eb-n Zágrábban a jugó és a magyar felnőtt versenyzők közül is többen dobogóközelbe kerültek, Jasna Sekaric pedig bronzérmes lett. A junior magyar válogatott kisöbű puskával a 2. helyen végzett. A cselgáncs-vb-n a magyar Kovács ezüstérmes lett, a jugoszlávok ezúttal nem voltak eredményesek. Az utánpótlás (23 évig) evezősvb-n első helyen végzett a jugoszláv négyes és kettes, bronzérmes a kormányos négyes. A francia kerékpáros körversenyt sorrenben harmadszor az amerikai Armstrong nyerte. A Forma-1 autós vb németországi versenyén R. Schumacher győzött Barrichello előtt. Hosszú idő után fellépett egy tenisztornán Kaliforniában Szeles Mónika, s az elődöntőig jutott, de ott útját állta Davenport. Casablancában Gubacsi Zsófia lett az első, miután az elődöntőben Kapros Anikót, majd azután olasz ellenfelét is legyőzte. A serdülő asztalitenisz Eb-n aranyérmet szerzett a vajdasági Pető Zsolt, Tápai Éva páros, valamint a Tápai Éva, Kmotorkov (szlovák) leánypáros is. Több országban is elkezdődött a labdarúgó-bajnokság, Magyarországon pedig már a 3. fordulón is túl vannak. A Fradi közben BL-selejtezőt is játszott (0:0 a spliti Hajduk ellen), a Zvezda pedig 1:1-et ért el Cipruson az Omoniával. A visszavágók tegnap voltak. A JUGOSZLÁV AUTÓGYÁRTÁS ELSŐ EMBERE Két lábon vagy négy keréken ■jjalnem Henry Ford vagy Adam Opel, hanem rJtrl csupán Prvoslav Rakovic, aki 1954-ben, [ H I talán a leginségesebb időkben vállalta. ■ÄShogy az országban nemcsak ágyúkat és tankokat, hanem autókat is gyártani kell. 1954- től ’74-ig állt a kragujevaci Zastava élén, a Fityótól a Zastava 101-ig, amikor már évi 170 ezer autó volt a sorozatgyártás, és a jugoszlávok - a szocialista tábor többi országától eltérően - nem kerékpárt, hanem autót vásároltak hitelre és törlesztésre. Karrierjét természetesen nem az utcán kezdte, hiszen a jugoszláv hadügyminisztérium magas rangú hivatalnoka volt, később népképviselő és a rendszer kegyeltje. Igazgatói tisztségbe való kinevezését maga Tito írta alá. Kitartott célkitűzései mellett, hogy Sumadijában nemcsak bocskort és szilvapálinkát lehet előállítani, hanem autót is. Elgondolását csupán néhány szövetségi (szerb) miniszter támogatta, a többiek, például a horvátok és a szlovének úgy viselkedtek, mintha őket egyáltalán nem érdekelné a jugoszláv gépkocsigyártás. A horvátok később tiltakozni kezdtek, a szlovének viszont senkit sem kérdezve beindították az együttműködést a Citroennel, az angol Austinnal, később pedig a Renault-val. Kragujevacnak több szempontból szerencséje volt. Először is azzal, hogy a legfelsőbb pártvezetés nem figyelt rájuk, aztán azzal, hogy az egyik legmagasabb rangú pártvezető, Mijalko Todorovic egy Kragujevac melletti faluból számlázott, nem utolsósorban pedig azzal, hogy a karakán Prvoslav Rakovic vezette a gyárat, aki ma a 90. évéhez közeledve is elismeréssel gondol vissza az olasz Fiatra, amely valami miatt annyira rokonszenvezett a kragujevaciakkal, hogy 30 millió dolláros hitelt adott a Zastavának, amikor Jugoszlávia követelése Olaszország irányában 25 millió dollár volt. Azonnal megkezdték a Fiat 600-as típusok szerelését, amely néhány év múlva kizárólag Jugoszláviában gyártott autó lett. Majd jött a Zastava 101, később a Yugo, amely még Amerikát is megpróbálta meghódítani. Rakovic, az első igazgató, 20 éven át vezette a gyárat, visszaemlékezése szerint, amikor kezdték, ’54-ben, 17 mérnöke és 70 technikusa volt, míg távozásakor, ’74-ben, már több mint ezer magas szakképzettségű munkás dolgozott a gyárban. Több mint 200 jugoszláv vállalattal kooperáltak és több tízezer - állítólag 60 ezer - dolgozónak és családjának biztosított megélhetést a Zastava. Amikor ’74-ben távozott a gyárból, 60 éves korában, a napi termelés 800 gépkocsi volt. Ma körülbelül ennyit gyártanak havonta, de abban sincs köszönet. Prvoslav Rakovic nyugalmazott igazgató szerint a Zastavát nem az embargó és a NATO-bombázások tették tönkre, hanem a politika. Azzal kezdődött, hogy amikor a magas pártvezetőség rájött, hogy a hatalmas, erős és önálló Zastavának már nehezen tudnak parancsolni - félretették a magabiztos igazgatót, és szófogadó embereket vezényeltek a gyár élére. Szerinte akkor, 1974-ben kezdődött Jugoszlávia széthullása. Mit mondhatnánk még a haldokló jugoszláv gépkocsigyártásról? Japánban például csak két évvel korábban kezdték a gépkocsigyártást, és nézzük meg, ma hol tartanak. Vagy a cseh Skoda, amely annak idején még labdába sem rúghatott a Zastava mellett. Hogyan veszett el egy gyár, amely a végén már 220 ezer autót gyártott évente? Nem a NATO bombázta le, hanem együtt halt meg Jugoszláviával. Tehát többé nem lehet az, ami az elején volt - de milyen legyen, amikor még azt sem tudjuk, hogy maga az ország milyen lesz. Sőt azt sem tudjuk, hogy kell-e nekünk egyáltalán hazai gépkocsigyártás. Egyelőre azonban maradjunk Prvoslav Rakovic frappáns kijelentésénél, amikor a hetvenes évek elején megmagyarázta a népautó (a Fityó) fogalmát. Azt mondta, hogy a népautó az nem más, mint mellébeszélés, mert ők az autót nem a népnek gyártják, hanem azoknak, akiknek pénze van. NAGY Nándor 44 2001. augusztus 2.