Családi Kör, 2002. április-június (13. évfolyam, 14-26. szám)

2002-06-27 / 26. szám

Családi Klub Igenis, vannak csodák!­ lőször is elnézést kérek a rovat hűséges olvasóitól, amiért műszaki okok miatt ilyen hosszú ideig nem jelentkezett a Családi Klub. Önök azonban már jól tudják, hogy a munka ilyenkor sem áll meg, csak csendben folyik, a háttérben. Igaz, a szokásosnál kevesebb levél érkezett az elmúlt hetekben, a telefonhívások azonban vátozatlanul rendszeresek. Bizonyára emlékeznek még arra a rendkívül megrázó olvasói levélre, amelyben egy édesanya kért segítséget. Emiatt a levél miatt, illetve a reagálások miatt állítom, hogy igenis, vannak csodák. De kezdjük az elején. Egy egészen személyes vallomással. A Családi Klub a számomra nem egy közönséges rovat, nem egyszerű, száraz munka. Hanem a szívügyem. S habár nagyon ritkán érzékenyülök el, az olvasóknak időnként mégis sikerül kizökkenteniük a kőkeménnyé edzett ál­lapotomból. Különféle érzelmek viharát keltik ben­nem és valószínűleg az olvasókban is azok a prob­lémák, amelyekkel a rovathoz fordulnak a segítségre szorulók. így történt ez a Segíteni, de hogyan? címmel megjelent írás kapcsán is. Először nagyon elszomorított, hogy bárhogyan tépelődtem, nem találtam módot arra, miként segítsünk a sanyarú helyzetben lévő családon, hiszen arra kért a levélíró, ne tudódjon ki a kiléte, mert szégyelli a szegénységüket. Azután eszembe jutott, hogy olvasóink már több ízben bebizonyí­tották, hogy az emberi találékonyság nem ismer határokat, ha segíteni akarnak. Ezért fordultam Önökhöz azzal a kérdéssel, milyen módon próbáljunk segíteni. Már a rovat megjelenésének napján több telefonhívás érkezett. Egy szabadkai anyuka felkínálta a kis­gyermeke holmiját a kisbabát váró asszonykának, és azt is magára vállalta, hogy személyesen elviszi a családnak a babaholmit. Majd egy zentai fi­atalember jelentkezett, hogy szívesen gyűjtenének a sanyarú sorsú családnak. Később egy levél érkezett, amelynek írója ráismerni vélt a családra, és azt állította, hogy valóban megrendítő a sor­suk, és rászorulnak a támogatásra, ezért ő személy szerint is igykkszik majd segíteni... Ugye nem kell azt szégyellni, ha ilyenkor a rovatvezető szeme bepárásodik, és nehezen találja a megfelelő szavakat...? A napokban újabb telefonhívás érkezett. A zen­tai fiatalember hívott. Elmondta, hogy meglátogat­ták a családot. A kisbabát váró asszonykának mózeskosarat, bölcsőt, babaruhát, pelenkát és egyéb holmit sikerült összegyűjteniük. A beteg édesanyának is be tudtak szerezni néhány fontos gyógyszert. Még jobb hír, hogy azóta az asszonyka ismét a férjével él, és immár együtt várják a babát! Mit lehet erre mondani? A köszönöm szó kevésnek tűnik, főként ha azt is hozzáfűzzük mind­ehhez, hogy a zentai fiatalember, aki a bejegyzés előtt álló Zöld Ág emberbaráti szervezet képviselő­jeként mutatkozott be, további segítséget is kínált a rovat olvasóinak. Mivel azonban a lehetőségeik egyelőre rendkívül korlátozottak, és támogatást csak gyűjtés útján tudnak nyújtani, ezért arra kért, még ne közöljük sem a nevét, sem a telefon­számát. A Családi Klub viszont rendelkezik ezekkel, tehát felhívjuk zentai, csókai és környék­beli olvasóinkat, hogy aki tud hasonlóan nehéz helyzetben lévő családról, jelentkezzen a rovat címén, telefonszámán. A Zöd Ág sajnos csak ebben a körzetben tud támogatást nyújtani. Remélem azonban, hogy ilyen összefogásra, jóin­dulatú segítő szándékra másutt is van, lesz példa. Továbbra is várjuk olvasóink leveleit, telefon­­hívásait - immár abban a meggyőződésben, hogy közös rovatunk létjogosultsága újfent bizonyságot nyert. Címünk: Családi Kör - Családi Klub, Vojvode Misica 1., 21000 Novi Sad, tel.: 024/792-201. MISKOLCI Magdolna 2002. június 27. Tímea köszöni A SEGÍTSÉGET! Sok minden történt azóta a kishegyesi Komáromi családban, amióta lapunkban megjelent a Segítsünk Tímeának! című írás a gerincműtétre készülő nyolcadikos kislány fényképével. Komáromi Tímea és szülei páratlan izgalmakat éltek át, hiszen közvetlenül az operáció előtt már beiga­zolódni látszott a neves pécsi sebészpro­fesszornak, az ottani Ortopédiai Klinika világhírű szakemberének, dr. Illés Tamás egyetemi tanárnak a sürgető szava: minél előbb el kell végezni a műtétet, lehetőleg még áprilisban vagy májusban, mert a kislány gerincének ferdülése eléri azt a fokot, amikor Tímea már fulladni kezd, ugyanis a csigolyák fokozatosan el­nyomják a tüdejét. Komáromi Tímea és családja számára az emberek (közöttük a Családi Kör olvasói, iskolájának igazgatója és tanárai, diáktársai, azok szülei, a helyi római kato­likus pap és a hívők, a szülőfalu és Topolya, illetve Vajdaság sok más helységének jóakaratú polgárai, Kishe­gyes egyes vezető személyiségei, az apá­nak, Sándornak a munkatársai, a topolyai nyomda dolgozói, a Kishe­gyesről Pécsre elszármazottak, az ismert vagy ismeretlen adományozók) jól vizsgáztak segítőkészségből, hozzájárultak az életmentő operáció díjá­nak előteremtéséhez, így aztán Tímeát május derekán sikeresen meg is műtötték, s azóta jól érzi magát. A napokban már ott lehetett a ballagok között. Minden esélye megvan arra, hogy jó egészségben éljen, folytassa tanulmányait. A kishegyesi Komáromi család köszöni hát mindazoknak, akik pénz­beli, erkölcsi vagy bármilyen más segítségükkel lehetővé tették, hogy az életmentő gerincműtét révén Tímea visszanyerje egészségét, a Családi Kör szerkesztőségének pedig azt, hogy nagy gondjára odafigyelt! 28 JÉ, KI HITTE VOLNA! (kuriózumkvíz) Az, hogy a sört palackban is lehet tárolni, egy halásznak az ötlete volt (B.). Négyszáz évvel ezelőtt az angliai Alexander Nowell sajátos módon oldotta meg azt a problémát, hogy kedvenc itala kéznél legyen. A sört gyógyszeres üvegbe töltötte, és a folyóparti iszapba dugta, hogy ne me­legedjen fel a napon .Amikor belefáradt a halászatba, megkereste az üve­­get és felnyitotta. Nagy durranás hallatszott. Emberünk ezután elégedet­ten kortyolgatni kezdte a hús­italt. Alexander Nowell nem volt hivatásos , halász, úgyhogy a fogott halakat nem bocsátotta áruba, hanem a szegé­­­­nyeknek ajándékozta. Ez a szenvedélyes halász (ma inkább sporthorgász-­­ nak neveznénk) egyházi személy volt, 1560 és 1602 között a Szent Pál-­­ katedrális vezetői tisztségét töltötte be, egy időben pedig a Westminster­­ School tanítómestereként is tevékenykedett. London püspöke felfigyelt az­­ esetre, és részben az ő közreműködésének is köszönhető, hogy a XVI­­­ század második felében terjedni kezdett a sör palackban való tárolásának­­ a módja. A továbbiakban fontos szerepet játszott Louis Pasteur, aki felta­­­­­álta a sörösüveget és a sörélesztőt, és ezzel tartósíthatóbbá tette a sört. Az élesztőt aztán a dán E. Christian Hanssen tökéletesítette. Megfejtést küldött: Ballangó István (Palánka), Gere Kovács Ká­roly (Zenta), György Ivánka (Szabadka), Kószó Ágnes (Zenta), Mikolinac Attila (Budiszava), Némedi József (Szabadka), Orlovics Iván (Szabadka), Pocik Anna Mária (Novo Milosevo), Vinkovics Mar­git (Szabadka). Könyvjutalmat kap: Orlovics Iván, 24000 Szabadka, Sabad­ u. 42. Utólag érkezett meg a becsei Ördög Magdolnának az előző feladat­ra vonatkozó megfejtése. Elsősorban mi készteti költözésre a madarakat? A. az élelemhiány B. a klímaváltozás C. a költőhely veszélyeztetettsége D. a túlnépesedés A megoldást július 3-áig lehet elküldeni címemre (24430 Ada, Karadordeu. 101.). MOLNÁR CSIKÓS László

Next