Családi Kör, 2002. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)
2002-10-24 / 43. szám
Milosevic a hágai bírák előtt (28.) Önkéntesek gyilkoltak Újságírók vallomása - Fenyegetik a tanúkat Október 15. A hágai nemzetközi törvényszék előtt a meghosszabbított hétvégét követően, amit a bírói tanács az orvosok javaslatára engedélyezett a vádlott Slobodan Milosevicnak, Dejan Anastasijevic belgrádi újságíró folytatta tanúvallomását.A kardiológusok a nyári részletes egészségügyi vizsgálat után Milosevic „munkamegterhelésének csökkentését" tanácsolták „komoly szívérrendszeri kockázatok miatt". A bírói tanács elfogadta a javaslatot, és úgy döntött, hogy Milosevic számára minden kétheti tárgyalás után négynapos meghosszabbított hétvégét engedélyez.) Anastasijevic vallomásának folytatásában elmondta, hogy a Vukovár melletti Ovcara nevű mezőgazdasági birtokon kivégzett 250 horvát fogoly haláláért minden bizonnyal a Radovan Stojicic Radza (évekkel ezelőtt Belgrádban meggyilkolt) magas rangú szerbiai rendőrtiszt parancsnoksága alatt lévő területi védelem tagjai a felelősek. A tanúnak erről Aleksandar Vasiljevic tábornok, a JNH akkori elhárítási főnöke beszélt, s elmondta neki, hogy a JNH azzal a szándékkal adta át a foglyokat a területi védelmieknek, hogy később bíróság elé kerüljenek, de tulajdonképpen azonnal kivégezték őket Ovcarán - mondta Anastasijevic. A hadifoglyokat Veselin Sljivancanin, a Hága által szintén körözött őrnagy adta át. Az újságíró azt is elmondta, hogy a vajdasági Stajicevo és Begejci falvakban táborokat hoztak létre az elfogott horvátok számára, valamint azt is, hogy Brana Crncevic szerb író fegyvereket osztogatott a horvátországi meg a boszniai szerbeknek, a Foca körüli harcokban pedig részt vettek Vuk Draskovic szerbiai szimpatizánsai. Keresztkérdéseiben Milosevic azt állította, hogy a horvát foglyok „helyi viszályban estek el", és a tanúnak „nincs bizonyítéka arra”, hogy Sljivancanin, az első gépesített dandár akkori parancsnoka „átadta" őket. „Ezt a JNH tagjainak igen részletes elmondása alapján állítom, nevüket írásos nyilatkozatomban fel is soroltam” - válaszolta Anastasijevic. A vádlott erre megkérdezte, hogy „mi köze mindehhez Szerbiának", mire a tanú azt válaszolta, hogy „a JNH-nak van köze ehhez". Anastasijevic megerősítette írásos nyilatkozatának állítását, hogy Aleksandar Vasiljevic tábornoktól, a JNH akkori elhárítási főnökétől hallotta: a vukovári kórház foglyait a helyi területi védelemre bízták, amelynek parancsnoka akkor Radovan Stojicic Radza, a későbbi szerbiai belügyminiszter-helyettes volt. A vádlott azt próbálta szuggerálni: nem felel meg a valóságnak, hogy Vojislav Seselj, a Szerb Radikális Párt vezére 1994-ben azt mondta a tanúnak: A kilencvenes évek elején Jovica Stanisicnak, az állambiztonsági szolgálat akkori főnökének utasítására önkénteseket toborzott pártjából a horvátországi és a boszniai hadszíntérre. Anastasijevic azonban kitartott vallomása mellett, és megjegyezte, hogy Seselj ezt sosem tagadta. Milosevic tagadta azt az állítást is, hogy a Jugoszláv Katonaság logisztikai támogatást nyújtott a boszniai Szerb Köztársaság katonaságának az egész boszniai háború idején, de a tanú kitartott vallomása mellett. Csak azt fogadta el, hogy a JK- nak nem volt joga parancsot adni a boszniai szerb katonaságnak. Anastasijevic után a C1220 jelzésű horvátországi szerb védett tanú következett, akinek az arcát nem mutatták. Ő azt mondta, hogy a JNH és a helyi szerb erők az Ogulin környéki Saborsko falu, majd a Slunj elleni támadásukkal 1991 novemberében összekötötték a szerb ellenőrzés alatt álló területeket „Knintől Belgrádig". Ő a területi védelem mozgósított tagjaként vett részt a Saborsko elleni támadásban, ez a Plitvice felé vezető stratégiai útvonalon volt. A támadásban harci gépek, tüzérség és a JNH tankjai is részt vettek. Később hallotta, hogy Saborskóban megöltek húsz-egynéhány horvátot, de ő maga nem látott egy hullát sem. Keresztkérdéseivel Milosevic azt szuggerálta, és a tanú el is fogadta, hogy ez a Plitvicére vezető út megnyitásának legitim katonai hadművelete volt, mivel Saborsko horvát hatóságai nem engedték meg a szerbeknek és a JNH egységeinek, hogy ezen az útvonalon utánpótlást kapjanak, ami miatt bizonyos dolgokban hiányt szenvedtek. Október 16. Jovan Dulovic belgrádi újságíró volt a Milosevic-perben a soron következő tanú. A Vreme újságíróját identitásvédő intézkedések mellett és 0004 fedőnévvel jelentették be, de mielőtt megkezdte tanúvallomását, kijelentette, hogy nyíltan és a saját neve alatt akar vallani. Dermot Groom ügyész előzőleg kijelentette, hogy a belgrádi kormánytól azt a hírt kapta, hogy Dulovicot megfenyegették. Dulovic megerősítette, hogy ismert egy sor személyt, akiket Vukovárban és Kelet-Boszniában látott 1991 nyarán és őszén és 1992-ben, amikor a Politika ekspres tudósítójaként járta a terepet. Ezek között említette Vojislav Seseljt, a Szerb Radikális Párt elnökét, egy félkatonai alakulat több tagját, akiket Dulovic Seselj önkénteseinek nevezett, továbbá Zeljko Raznatovic Arkant és embereit. A tanú szerint Belgrádban a Raznatovic-perben látott egy okmányt, amely szerint az akkori Szövetségi Belügyi Titkárság hitelt adott Raznatovicnak, amiből arra lehetett következtetni, hogy az alkalmazottja volt. Dulovic megemlítette a JNH megvádolt tisztjeit, Veselin Sljivancanint és Miroslav Radicot, továbbá a szerb állambiztonság magas rangú tisztségviselőjét, Momir Gavrilovicot - akit tavaly öltek meg Belgrádban -, illetve Radovan Stojicic Radzát. A tanú látta Gavrilovicot Erdődön 1991-ben, akkor a katonák „Peric ezredesnek" szólították. Említette a Vojin és Dusan Vuckovic fivéreket, akik a Sárga Darazsak félkatonai egység tagjai voltak. Vojin volt a parancsnok, tőle magától hallotta, hogy a rendőrségen dolgozik mint a küzdősportok oktatója. A tanú szerint szerb önkéntesek mesélték neki 1991 november végén Vukováron, hogy az Ovcara birtokon egész előző éjjel folyt a vukovári kórházból elszállított foglyok kivégzése. Ez november 21-én volt, egy nappal azután, hogy látta a JNH katonáit és a félkatonai egységeket, amint kikísérik a kórházból és katonai teherautókon elszállítják az embereket. Jelen volt az őrnagyi rangban levő Veselin Sljivancanin parancsnok is, akit a hágai törvényszék később az ovcarai vérengzésért felelőssé tett. Dulovic elmesélte továbbá, hogy november 12-én, a történtek előtt Vojislav Seselj meglátogatta a Nova utcában berendezett törzskart. Ott Sljivancaninnal, Radictyal, Vujanovictyal és más tisztekkel tanácskozott, és a tanú a csak behajtott ajtón keresztül hallotta, mit mond Seselj, ezért fel is jegyezte. „Azt mondta: mindannyian egy hadsereg vagyunk. A háború nagy vizsga a szerbek számára. Aki leteszi a vizsgát, győzni fog. A katonaszökevényeket meg kell büntetni. Egy usztasa sem juthat ki élve Vukovárról. Elfogadtuk a szövetségi hadsereg koncepcióját, hogy ne kerüljön sor idegen csapatok beavatkozására... A hadsereg megmutatta, hogy meg tudja tisztítani saját sorait. Közös parancsnokságunk van olyan szakértőkből, akik értik a dolgukat" - idézte Dulovic Seselj szavait. Az ügyészség bizonyítékként bemutatta a táviratot, amelyben 1991 október végén Milan Eremija, a JH magas rangú tisztje azt kérte Tomislav Simovic tábornoktól, Szerbia akkori véderőminiszterétől, hogy kezdje meg a „csetnikek”, a Dusan Sani félkatonai alakulat és Zeljko Raznatovic Arkán embereinek a lefegyverzését, és figyelmeztetett, hogy ezek a harctéren rabolnak, bántalmazzák és gyilkolják a horvát polgári személyeket. Dermot Groom ügyész kérdésére válaszolva Dulovic, aki ezt az okmányt később megszerezte, azt válaszolta, hogy a félkatonai egységeket sohasem fegyverezték le. A tanú megerősítette, hogy később tanúként vallott a vukovári vérengzésről a jugoszláv katonai hatóságok előtt is, de annak alapján, hogy a tetteseket „ismeretlenként” vezették, azt a következtetést vonta le, hogy „az állam nem akarja megnevezni, tehát fedezi őket”. Október 17. A törvényszék döntése következtében a Slobodan Milosevic elleni perben a vád tanúja, Jovan Dulovic zárt ajtók mögött folytatta tanúskodását. A bírói tanács úgy döntött, hogy „a körülmények megváltozása miatt” a tanút a nyilvánosság kizárásával hallgatja meg. Dulovic most a kelet-boszniai tapasztalatairól számolt be. Október 18. Befejezte tanúskodását Jovan Dulovic, a Kreme hetilap újságírója. A folytatásban ugyancsak egy védett tanú, a C1141 tett vallomást. A Hrvatska Dubica-i illetőségű szerb polgár arról számolt be, hogy 1991 októberében a horvátországi Szerb Krajina rendőrsége begyűjtötte 53 falubelijét. Tetemeiket később egy tömegsírban találták meg a szomszédos faluban. Az áldozatok többsége horvát volt, de volt köztük két szerb is. Az ügyész kérdésére, hogy szerb létére miért üldözték a Szerb Krajina rendőrei, a tanú azt válaszolta: azért, mert elvetette azt a felajánlást, hogy ő legyen a Szerb Demokrata Párt helyi elnöke, s mert ellenezte a rablást és az emberek elüldözését. Összeállította: BOZÓKI Antal 2002. október 24. 18