Családi Kör, 2002. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)
2002-10-31 / 44. szám
2002. október 31. Trón nélküli királyok Toscana uralkodói A reneszánsz kultúra fellegvára Közép-Itália északnyugati részében található Toscana története igen régi, változatos és viharos történelemre tekint vissza. Legelső lakói * *1 Itália őslakói, az etruszkok voltak, akiket latinul tusci-nak, illetve etrusci-nak neveznek, innen származik a későbbi országelnevezés (az ókorban még Etrurianak nevezték). Az i. e. III. században a rómaiak elfoglalták az etruszkok földjét, majd a népességét, kultúráját és nyelvét asszimilálták. A rómaiak uralmát az i. sz. V. századtól a keleti gótok, a longobárdok és a frankok váltották fel. Nagy Károly császár uralkodása alatt lett őrgrófság. Matild őrgrófnő Toscanát 1115-ben a pápai államnak engedte át, ami elégedetlenséget szült országában. Az ebből fakadó harcokban a városok önállóságot vívtak ki és köztársasággá alakultak. A többi város közül is kitűnt Firenze, a későbbi hivatalos főváros (sőt 1864-től 71-ig az egyesített Olaszország fővárosa is). A Firenzét uraló családok (Rinaldo, Pazzi, Strozzi stb.) közül a XIII—XIV. században az eredetileg gazdag bankár-, illetve kereskedőcsalád, a Mediciek emelkedtek ki (később közülük került ki pápa, királyné stb.). I. (Pompás) Lorenzo (ur. 1469-92) és fivére I. Guiliano (ur. 1469-78) közös uralkodása alatt a tudomány és a művészet oly hatalmas lendületet vett, hogy ebben Firenze Rómát is megelőzte. I. Lorenzo fia, Giovanni (1475-1521) 37 évesen X. Leó néven pápa lett (Raffaello nagy támogatója és a Szent Péter-székesegyház továbbépítője). Guiliano fiát, Giuliót VII. Kelemen néven ugyancsak pápává választották (ő is korának híres mecénása volt). Egy újabb rövid köztársasági államforma után 1530-ban Firenze ura a pápa törvénytelen fia, Alessandro (1511-37) lett, akit apósa, V. Károly német-római császár 1532-ben Firenze örökös hercegévé nevezett ki. Meggyilkolásával kihalt a Mediciek idősebb ága. Az új uralkodó unokaöccse, I. Cosimo (1519-74) lett, akit 1569- ben V. Piusz pápa Toscana nagyhercegévé emelt. Az utolsó Medici uralkodó, János Gaszton nagyherceg (ur. 1723-37) után Toscanát Mária Terézia királynő férje, Lotharingiai Ferenc (1708-65) örökölte kárpótlásként lotaringiai birtokaiért, melyekről le kellett mondania XV. Lajos francai király apósa, Leszczynski Szaniszló volt lengyel király javára. Bécshez kötöttsége miatt az új nagyherceg második fia, Lipót (1747-92) számára másodszülöttségi utódlást (secundogeniturát) biztosított. Huszonöt évi toscanai uralkodása alatt számos reformot hajtott végre, többek között ő vezette be először a szabadkereskedelmet is, jogi reformjait a humanizmusra való törekvés jellemezte (pl. megszüntette a kínzásokat, az adósok börtönét, sőt még a felségsértés bűntettét is!). Az utolsó Mediciek uralkodása alatt hanyatlásnak indult országot újra talpra állította, sőt korának virágzó mintaállamává fejlesztette. Miután 1790-ben Lipót lett a német-római császár, így a toscanai trónra fia, III. Ferdinánd (1769-1824) került, aki már Firenzében született. III. Ferdinánd szerette volna apja hagyományos kormányzását folytatni, terveit azonban a napóleoni háborúk keresztülhúzták. 1799-ben családjával együtt el kellett hagynia Toscanát. A régi Etruria név még egyszer feléledt a luneville-i (1801) békében, amely a pármai herceget, Bourbon Lajost (1773-1802) akarta ezzel az újonnan kreált királysággal kárpótolni a francia birodalom által bekebelezett Pármai Hercegség helyett. I. Lajos korai halála után Etruria második királya fia, II. Károly (1799-1883) lett, de az ország 6 év múlva már francia tartomány volt, majd két év múlva ismét nagyfejedelemség, I. Napóleon császár nővérének, Elisának (1777-1820) az országlása alatt. A férfias külsejű, gőgös, becsvágyó és buja erkölcsű uralkodónőt senki sem sírta vissza a maga választotta királyságába (előtte Piombino, majd Lucca hercegnője volt, de nem elégedett meg ezzel, ezért bátyjánál kicsikarta Toscanát is). Egyfelől utakat építtetett, mocsarakat csapoltatott le, megreformálta az igazságszolgáltatást és felszámolta a banditizmust, másrészt intrikáival és hallatlan pénzéhségével igen népszerűtlenné tette magát alattvalói között. Eliza híres volt a női egyenjogúság élharcosaként is, de mint a legtöbb dolgot, ezt is eltúlozta: a nőket egyenesen magasabb rendű lényeknek tartotta, mint a férfiakat. Az 1814-es bécsi békekongresszus visszaadta az országot a korábbi uralkodóháznak, így III. Ferdinánd családjával együtt visszatérhetett az emigrációból (az eltelt 15 év alatt III. Ferdinánd a salzburgi választófejedelemség első világi ura lett, de innen is távoznia kellett. Az ezt követő würzburgi nagyhercegi méltóság sem tartott sokáig. A hazatért nagyherceg ismét felvilágosult uralkodóként tevékenykedett, de nem értett egyet a forradalmi reformokkal és az olasz nemzeti mozgalmak céljaival sem. III. Ferdinándnak 5 gyermeke született, de csak három érte meg a felnőttkort. Legkisebb gyermeke, Mária Terézia(1801-55) Károly Albert szárd király felesége, illetve az egyesített Olaszország első királyának, II. Viktor Emánuelnek az édesanyja lett. III. Ferdinánd halála után egyetlen fia, II. Lipót (1797-1870) lett a következő uralkodó. Toscana jótevője volt: utakat épített, nagyfokú szociális érzékenységet tanúsított, bevezette a sajtószabadságot és alkotmányt adott népének. Pozitív színezetű munkássága ellenére az osztrák reakció az országot a forradalomba vitte. 1849 januárjában elkergették a nagyherceget és kikiáltották a köztársaságot. Ausztria segítségével II. Lipót 1850-ben visszatért, de a 9 év múlva bekövetkezett események azután végleg elseperték. Lemondott a trónról fia, IV. Ferdinánd (1835-1908) javára, de az új nagyherceg a hatalmat a valóságban nem gyakorolhatta, mert a toscanai nemzetgyűlés augusztusban a Habsburg-házat detronizálta és Toscanának Szardíniához való csatlakozása mellet döntött. 1860 áprilisában Viktor Emánuel szárd uralkodó be is vonult Firenzébe, majd rá egy évre Toscana az egységes olasz királyság része lett. Megszűnésekor a nagyhercegség 24 104 km 2 területű volt. Lakosainak száma 1,74 millió volt, ami Itália akkori lakosságának kb. a 7%-át tette ki. Lemondása után II. Lipót előbb Salzburgba, majd Csehországba települt (ahol Schlackenwerdt polgármestere is lett), végül 73 évesen Rómában érte a halál. II. Lipótnak két feleségétől (az első 33 évesen hunyt el) összesen 13 gyereke született. Az első házasságban született 3 lány közül kettő fiatalon elhunyt, csak a legkisebb, Auguszta Ferdinanda (1825-64) mehetett férjhez. A szépségéről és kiemelkedő műveltségéről is híres főhercegnő lett a későbbi III. Lajos bajor király édesanyja. A második házasságban született tíz gyermek közül 4 szintén nem érte meg a felnőttkort. Fiai közül a már említett IV. Ferdinándon kívül említést érdemel Károly Szalvátor, Lajos Szalvátor és János Nepomuk Szalvátor főherceg is. Károly Szalvátor (1839-92) katonai pályára lépett, még apja uralkodása idején ő lett a toscanai tüzérség főfelügyelője. A száműzetés után az osztrák hadseregben folytatta katonai pályafutását. Számos fegyvertalálmányát szabadalmaztatta. Tíz gyermeke közül Ferenc Szalvátor (1866-1939) főherceg, a későbbi lovassági tábornok Ferenc József császár legfiatalabb lányát, a művészet- és irodalompártoló, valamint jótékonykodásáról és humanizmusáról is híres Mária Valériát (1868-1924) vette feleségül. Tíz utóduk közül említést érdemel a nyolcadik gyermekük, Kelemen Szalvátor főherceg (1904- 74), aki 1931-ben morganatikus házassága révén (felesége még ma is él) az Altenburg hercegi ház alapítója. Legidősebb fia, vagyis Ferenc József császár dédunokája, a szintén Kelemen (Clemens, 1932) nevet viselő herceg a mai családfő, aki egy francia márkinőt vett feleségül. Fiuk, Fülöp herceg (1966) még a családi fészekben él, míg lányuk, Henriette hercegnő (1972) és férje, egy francia gróf Budapestet választotta lakhelyül. Ugyancsak Mária Valéria és Ferenc Szalvátor leszármazottja (unokája) Valéria főhercegnő (1941), aki a badeni nagyhercegi család jelenlegi fejének, Max őrgrófnak (1933) a felesége. Öccse, Markus főherceg (1946) jogász végzettségű és múzeumigazgató. Mint Ferenc József és Sissi dédunokája négytagú családjával együtt ő él a volt uralkodópár Bad Ischlben található villájában, a híres „Kaiservillá”-ban, amely számos kulturális esemény és történelmi kiállítás színhelyéül szolgál. Lajos Szalvátor (1847-1915) híres természettudós volt, több tudományos művet is írt. A „Hableány" névre keresztelt jachtján nagyon sokat utazott a Földközi-tengeren. Utazásai során saját magát is a legénység közé sorolta. Verne Gyula róla mintázta a híres „Sándor Mátyás” c. regényhőst. Hanyag öltözéke és udvarképtelen viselkedése miatt a bécsi udvarban megmosolyogták, egyedül Sissi császárné tisztelte benne a tudóst. Három FERENC SZALVÁTOR TOSCANAI FŐHERCEG ÉS MÁRIA VALÉRIA CSÁSZÁRLÁNY (FERENC JÓZSEF ÉS SISSI KEDVENC GYERMEKE) 20